2013. november 24., vasárnap

28. rész: Újra a kávézóban

Sziasztok! Itt a legújabb fejezet, ami megint egy kicsit töltelék rész lett, de megint beindítja az izgalmakat. Többet hozzá sem fűznék, csupán kérlek titeket, hogy iratkozzatok fel, és írjatok továbbra is véleményt! ;)

- Most akkor jártok? Vagy mi van? – kérdezte Tracy, mikor mindhárman befeküdtünk az ágyamba. 
- Nem volt erről szó. – mondtam elgondolkodva – Igazából nem is beszéltünk nagyon. Sokkal inkább…
- Fújjj! De ugye nem itt az ágyba? – nézett rám ijedten Vic. 
- Csak csókolóztunk. Nem gondolod, hogy lefekszek vele egyből? Én nem az a seggfej vagyok. – közben magamnak is letagadom, de amióta Louis elment, megint csak Harry jár a fejemben.
- Nem mondod el Louis-nak, hogy mi van? 
- Miért mondanám el, Vic? Tudom, hogy egy ribanc vagyok. Meg sem kellett volna csókolnom, mert így is folyton csak Harry-re gondolok. Abban reménykedek, hogy Louis majd el tudja velem felejtetni őt. 
- Eddig sem sikerült neki. 
- Tudom. De eddig Harry még nem bántott meg. Annyira idióta! Miért kellett elrontania mindent? Egyáltalán miért kellett elkezdenie ezt az egészet. Most semmi gond nem lenne. 
- Dehogynem. Ugyan így szenvednél.
- Inkább folytassuk a filmezést, mert addig sem gondoltam rá. – hazudtam, majd hátradőltem, és bámulni kezdtem a tévét. Egész sokáig fent voltunk, és szerencsére én aludtam el legelőször. Ha nincsenek mellettem a lányok, biztos, hogy álomba sírom magam. 
Másnap reggel egyedül ébredtem fel. Vic és Tracy már nem voltak a szobában, így kimásztam az ágyból, és a nappaliba csoszogtam. 
- Jó reggelt! – szólt hozzám egy ismerős hang – Vagyis inkább délutánt. 
- Szia! – köszöntem a vendégünknek, aki Vic-kel és Tracy-vel ült a nappaliban – Hát te? – kérdeztem rosszat sejtve.
- Hozzátok jöttem. – mondta mosolyogva a lány.
- Igen? – azt mondta, hogy hozzátok. Tehát remélem, hogy nem arról lesz szó, akire gondolok.  
- Szeretnélek meghívni titeket a szülinapi bulimra. – újságolta boldogan. 
- Öhm… - kezdtem. 
- A lányok már beleegyeztek. – mutatott a barátnőimre. 
- Hát nagyon kedves vagy, de…
- Olivia! Gyere már! Nem ülhetsz itthon minden nap. – szólt közbe Vic – És biztos Louis is ott lesz. 
- Louis? Ott lesz. – nézett rám meglepetten a vendégünk – De hát én azt hittem, hogy…
- Hogy az öcséd, és én meg tudjuk beszélni a dolgokat? 
- Aha. – bólintott Gemma. 
- Nem. Pontosabban megbeszéltük, de aztán szombaton, miután nyertünk, Louis csak úgy letámadott, és megcsókolt. Harry szó nélkül otthagyott, és nem vette fel a telefont. Tegnap Liam értem jött, hogy beköltözött hozzá, és nem bírja elviselni a viselkedését, ezért beszéljek vele. Én mindent itt hagyva rohantam hozzá, de ő túl elfoglalt volt. 
- Elfoglalt? 
- Igen! Ugyanis éppen egy rajongójával hempergett az ágyban. – mondtam visszafojtva a könnyeimet. 
- Istenem! – ámuldozott Gemma, és a tenyerébe temette az arcát – Ez nem normális. Beszélni fogok vele. 
- Beszélj, de engem nem érdekel. – vontam meg a vállamat. 
- És akkor most Louis-val vagy?
- Nem. De ő el tudja velem felejttetni az öcsédet.
- Legjobb barátok. Nem gondolod, hogy baj lesz?
- Harry-hez semmi közöm sincs, nem volt, és nem is lesz. Louis-val nem fogok összejönni addig, amíg bele nem szeretek, mert nem akarom átverni.
- Jó. Én nem szólok bele. Csak magadat meg ne bántsd, és nehogy neked legyen a legrosszabb. 
- Köszönöm, hogy aggódsz, de megoldom. – mosolyogtam rá.
- Tehát? Akkor felírhatlak titeket a vendéglistára? – váltott végre témát.
- Legyen. – egyeztem bele. 
Miután Gemma elment, úgy gondoltuk a lányokkal, hogy ideje lesz kimozdulni a házból, és mutatkozni az emberek között. Jó ok volt rá, ugyanis el kell mennünk, venni valami ajándékot Gemma-nak, és kell valami dögös ruha is péntekre. A hétre van egy-két interjúnk, és műsormeghívásunk, de azon kívül kaptunk egy kis szabadidőt, most hogy vége a műsornak. A lemezfelvételt, és a stúdiózást majd csak egy hónap múlva kezdjük meg. Már van egy menedzserünk is, aki rettentő jó fej.
Amint kiléptünk az utcára, máris megtalált minket egy csapat rajongó, és legalább tíz percig nem is szabadultunk tőlük. Képeket készítettek, autogramot kértek, és kérdéseket tettek fel, amiknek 99%-a az én szerelmi életemről szólt. Próbáltam semlegesen válaszolni minden kérdésre. Miután végre beszálltunk Vic kocsijába, elhajtottunk a plázáig. Addig a pázáig, ahol Harry-vel is jártunk. 
- Ide menjünk be, itt szuper ruhák vannak! – javasolta Vic, és egyből be is ment az egyik butikba. Tracy és én követtük, és milyen jól tettük, ugyanis tényleg tele volt jobbnál jobb ruhákkal. Egyből ki is szúrtam egyet, és tudtam, hogy kell nekem. A felső része fehér színű volt, pántos, és V-kivágású, az alja pedig combközépig érő, barack színű. Felpróbáltam, és beleszerettem. 
- Én részemről készen vagyok. – jelentettem be a lányoknak, akik szintén tartottak egy-egy ruhát a kezükbe. 
- Mit szólsz? – mutatta Tracy a választottját. A felülre egy ujjatlan, farmeringet választott, ami igazán ment a rövid, fekete, virágos miniszoknyához. Hozzáteszem ez még rövidebb volt, mint az enyém, mondjuk Tracy-nek sokkal jobb alakja volt, mint nekem. 
- Szerintem tökéletes! – bólintottam. Ezalatt Vic belebújt az ő ruhájába. Mindhárom közül ez volt a legrövidebb természetesen, és fekete, szürke, és fehér színekből állt. Volt benne csipke is, és keresztbe húzott volt az eleje, szóval igazán extravagáns volt, pontosan olyan, mint Vic.
- Azt hiszem, hogy a ruhával meg is vagyunk. – bólintottam.
- Cipőt is veszünk? – kérdezte Vic.
- Véletlenül sem! – tiltakoztam – Bőven elég az, ami otthon van. 
- Hát jó. – egyezett bele szomorúan. Csodálkoztam rajta, hogy nem kezdett veszekedésbe, de volt egy olyan érzésem, hogy kímélni akart, azt akarta, hogy jól érezzem magam. Kifizettük a ruhákat, és kimentünk a butikból. 
- Egy kávé? – vetette fel Tracy. 
- Jöhet. Olivia? 
- Öhm… Oké. – bólintottam.
- Baj van? – kérdezte Tracy. 
- Csak ez volt az a kávézó, ahol Louis leöntött forrócsokival, és Harry…- elharaptam a mondatot. 
- Nem baj! – vágta rá Vic – Legközelebb legalább az jut eszedbe majd róla, hogy a legjobb barátnőiddel voltál itt. 
Nem mondtam semmit, csak elmosolyodtam. Bementünk a kávézóba, és rendeltünk egy-egy tejeskávét, majd leültünk az egyik szabad asztalhoz. Többen odajöttek hozzánk, egy képért, vagy egy aláírásért. Szinte mindenki gratulált nekünk, és elmondták, hogy már most várják a lemezünket. Közel ültünk a pulthoz, így szinte mindenkit szemügyre vehettünk, és minden rendelést hallottunk. 
- Harry! A szokásos forrócsoki? – hallottam meg az eladólány kacérkodó hangját, de nem mertem odanézni. Nem lehet! Az nem lehet, hogy pont most, és pont itt kell összefutnom vele. Nem ő az, biztos, hogy csak egy másik Harry, aki szintén mindig forrócsokit kér, és szintén törzsvendég itt. Ránéztem a barátnőimre, akiknek az arca elárulta, hogy ő áll mögöttem. Nem tudtam mit tenni, hátranéztem, a magam szemével kellett látnom. Mikor ránéztem, abban a pillanatban vett észre ő is. Elkapta a tekintetét rólam, és lehajtotta a fejét. Vett egy mély levegőt, miközben fizetett az italáért. 
- Sziasztok! – lépett az asztalunkhoz. Tracy, és Vic köszöntek neki, de én rá se néztem. Nem tudtam, hogy meddig fogom bírni. – Beszélhetnénk?
- Olivia! – kezdte Vic – Menjünk, gyere! 
- Beszélhetünk. – bólintottam. 
- Akkor kint megvárunk. – mondta Tracy, és magunkra hagytak minket. Harry leült az egyik felszabadult székre, minél közelebb hozzám. 
- Elborult az agyam, mikor csókolóztál vele. – szólalt meg. 
- Nem csókolóztam vele. Ő csókolt meg engem, és ha nem vagy akkora seggfej, akkor láttad volna, hogy eltaszítottam magamtól. Illetve, ha felveszed a telefonodat, nem pedig a rajongóidon mész végig, rájöttél volna, hogy ki iránt mit éreztem. 
- Csak múlt időben? – nézett rám nagy szemekkel, mire csak vállat vontam – Nem feküdtem le vele. – nézett rá megint a kávézó bejáratára, legalább századszor.
- Mondod te…
- Igen! Mert…
- Sziasztok! A lányokkal most találkoztam kint, és mondták, hogy itt vagy. – lépett oda hozzánk a hang gazdája, és lenyomott egy puszit a számra. 
- Hát te? – kérdeztem mosolyogva, de totál zavarban.
- A srácokkal várunk Harry-re. Bejöttünk a hangszerboltba. Hiányoztál, tudod? 
Közbe-közbe Harry arcára pillantottam, aki meglepetten, lesújtottan, fájdalmasan, és egyben dühösen meredt ránk. 
- Nekem most mennem kell! – pattantam fel – A lányok már várnak.
- Rendben. Később hívlak. – magához húzott, és megcsókolt, Harry, és az összes vendég szeme láttára. Ebből megint címlap lesz.

8 megjegyzés:

  1. Ohh, na! Meddig kinzol még minket? Megszekad a szivem Harryért. Hogyan lehet Olivia ennyire kegyetlen, nem csak Harryt de saját magát is kinozza, és Louis-val sem őszinte. A végén még mindkettőt elvesziti. Minél hamarabb hozd a folytatást!!! xxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. holnap jön a folytatás :D és szerdán pedig egy hatalmas nagy fordulat ;)

      Törlés
  2. Ohaa, hát... nem tudok mit mondani. A véleményem megegyezik az előttem szólóéval, szóval felesleges lenne leírnom még egyszer, szinte ugyanazt.:)
    Siess a következővel! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ;) holnap jön a rész. a héten izgalmas dolgok fognak történni, ígérem ;)

      Törlés
  3. Szia !
    Azok a trágár szavak nevetésre késztetnek :) Már megint dráma lesz amit imádok !!! Elolvastam az egyik komimhoz írt válaszodat :) Igen én is tudom, hogy jókat írok XĐ A lényeg az, hogy Olivia reménykedett benne, hogy nem az a Harry lesz ott a kávézóban. Mint mindig: valami mindig felbosszantja Harry-t... Erről ennyit. Nem tudok mit írni mert olyan mintha másnapos lennék :P pedig tegnap nem ittam semmit csak 2 pohárka bort :) egy "kis" adagot, de nem sokat csak egy keveset ha érted, hogy gondolom. Most olyan *pokerface kinézetem van pedig belül szakadok a röhögéstől. Nem tudok mit hozzáfűzni ehhez a részhez... Vagy mégis van valami. Várom, hogy milyen bonyodalom és jókedv lesz Gemma szülinapján ! És a sejtésem mégsem az volt amire számítottam :( Azt hittem, hogy az a csaj Harry ágyában egy híres sztár lesz de nem így történ de nem zavar. Meg kell jegyeznem ravasz vagy !! Huh, nem tudom mit szerettem volna még írni.. Megvan ! Remélem, hogy kiderül az igazság --> Úgy értem kinek lesz igaza abban az ügyben, hogy Harry lefeküdt azzal a csajjal. Harry azt állítja, hogy nem feküdt le vele, Olivia meg azt, hogy nem hiszem el, hogy csak meztelenül feküdtek egymás mellett éjszaka... Harry sajnálhatja ha lefeküdt vele, gondolom már megbánta. Olivia meg nem tudom mikor fog kibékülni vele de ideje lenne már neki, mert ez nem mehet így tovább ! Hamar hozd a következő részt !!!
    U.í.: Kifulladtam az írásban :) és még most is írok... Megjegyzem magamnak, hogy nem vagyok normális :D (mint mindig).
    Dorcsi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háhááá :D azta megint mennyit írtál. de jóóó :D
      annyit mondok, hogy szerdán jön valami olyan dolog, ami mindent megváltoztat ;) kíváncsi eszek majd a véleményedre a holnapi(vagyis már mai, mert már hétfő van) részről. :D

      Törlés
  4. Te jó ég! Valaki poffoza már fel Livet, hogy észrevegye magát :) Szegény Harry :( Egyébként az életben imádom Louis-t, de ebben a történetben az idegeimre megy... hogy lehet ilyen pofátlan... főleg a legjobb barátjával szemben... Ó Te Jó Ég!
    Nagyon várom a folytatást. ;) :)
    Csak ügyesen :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen :) örülök, hogy tetszik. a héten nagy fordulatok jönnek ;)

      Törlés