2013. november 27., szerda

30. fejezet: Vallomások

Sziasztok! Remélem, hogy ti is legalább annyira vártátok a szerdát, mint én. Itt van ugyanis a várva várt rész, amiben minden megváltozik. Remélem, hogy tetszeni fog mindenkinek. Nagyon várom a véleményeket, és a pipákat!

- Szia. – köszönt a nő kedvesen. 
- Jó estét! – köszöntem vissza neki, de közben még mindig Harry után bámultam. Most miattam sírt? Az lehetetlen. Miért tenné, hiszen nem szeret. – Elnézést Mrs… - kezdtem, de a nő közbevágott.
- Szólíts csak Anne-nek. – mosolygott tovább. 
- Anne… Történt valami Harry-vel? – mutattam a fiú után.
- A fiam rosszul van. 
- Beteg? 
- A szíve fáj. – mondta szomorúan a nő – Meg akarok halni, mikor így látom. 
- Én is. – suttogtam lehajtott fejjel. 
- Tessék? – nézett rám furcsán.
- Semmi. Mi történt vele? 
- Azt mondta, hogy van egy lány, aki utálja őt, és meg sem hallgatja, mert azt hiszi, hogy megcsalta őt.
- És mi van akkor, ha a lánynak sokkal jobban fáj ez az egész? 
- Nem hiszem, mert állítólag most Louis-val randizgat.
- Ez nem igaz. – tekerem meg a fejemet.
- Micsoda? 
- Mármint ez nem igaz, hogy ilyen előfordul. – vágom rá egyből.
- Hát igen. Pedig Harry szerelmes. Nem mondja, de még soha nem láttam ilyennek. Csak nehogy valami hülyeséget csináljon. 
- Hülyeséget? 
- Tudod, sztár, és férfi is. Alkohol, meg hasonlók. Ezért aggódok csak. 
- Biztos, hogy nem csinálná ezt. 
- Remélem is. Bízom benne. Na de hagyjuk is. Sajnálom, hogy téged terhellek a gondjaimmal. 
- Ne sajnálja. 
- Olyan ismerős vagy nekem. Találkoztunk már? 
- Nem hinném. 
- Várj csak… - azt hiszem, hogy rájött – Ti nyertétek meg az X-Factort. 
- Iiiigen.
- Rólad beszéltem egész eddig, ugye? – mosolyogott.
- Azt hiszem, igen. – bólintottam. 
- Akkor meséld el te is, hogy mi történt, mert Harry szavaiból nem sokat értettem. Olyan volt, mint kiskorában. Akkor is annyira sírt, hogy nem bírta elmondani, hogy mi a baja. 
- Ugye segített nekem a versenyben, aztán bemutatott Louis-nak is, aki első pillanattól fogva érdeklődik irántam. Rábeszélt egy fogadásra, hogy ha bekerülünk a fináléba, akkor elmegyek vele vacsorázni. Ez megtörtént. Csak egy sima baráti vacsora volt, és ezt megmondtam neki is. Aztán jöttek ezek az ajándékok, rózsák, csokik, szerelmes levelek. Azt hittem, hogy Lou küldi őket, de később kiderült, hogy nem. Harry a finálé előtti este vallotta be, hogy ő küldte őket. Másnap a fellépésünk előtt beszéltünk, és megígértem neki, hogy beszélek Louis-val, hogy nem lehet köztünk semmi sem. Csakhogy miután megnyertük a versenyt, szó nélkül letámadott, és megcsókolt, Harry előtt. Ő egyből kiakadt, és lelépett, csak azt nem látta, hogy én pár másodperc múlva megszakítottam a csókot. 
- Akkor miért nem beszélitek meg? 
- Megbeszéltük. Vagyis majdnem, ugyanis másnap elmentem hozzá, de ő éppen egy másik lánnyal volt az ágyban. – ezt a részt ki akartam hagyni, de ha nem mondom el, túl zavaros lett volna neki, és talán meg sem érti az én szemszögemből.
- Te jó ég! – Anne lehajtotta a fejét – Teljes mértékben megértelek. 
- A történetnek még nincs vége. – mondtam tovább, úgy gondoltam, hogy ha már eddig eljutottunk, akkor miért ne folytathatnám – Louis még aznap eljött hozzám, és csókolóztunk. Én is akartam, hogy elfelejtsem Harry-t, de még rosszabb lett, mert most úgy érzem magam, mint egy utolsó szajha. Ezért ma meg is mondtam neki, hogy mi a helyzet, de azt nem mondtam el, hogy Harry-ről van szó. Csak a gond az, hogy még így is kitart mellettem, vár rám. Harry pedig éppen akkor ért haza, mikor megint csókolóztunk odakint. 
- És most mi van Louis-val? 
- Semmi. Mondtam, hogy nem akarok semmit. De ő próbálkozni fog, tudom. 
- Harry pedig bele fog betegedni. Nem akarja elvenni a legjobb barátja boldogságát. – mondta Anne, és mintha egy könnycseppet láttam volna a szemében. 
- Ha engedte volna akkor éjjel, hogy megmagyarázzam az a csókot, ami nem is nevezhető csóknak, és nem feküdt volna le más lánnyal, akkor most nem itt tartanánk. – bukott ki belőlem. Anne rám kapta a fejét, és mintha egy kis dühöt láttam volna benne – Sajnálom! Nem akartam így…
- Igazad van! – emelte fel a kezét – Semmi baj! Én sajnálom, hogy a fiam ennyire meggondolatlan. Csak annyira érzelmes, hogy néha nem tudja kontrolálni. 
- Tudom! – bólintottam. 
- Valójában ő is elmondta a dolgokat, igaz azt a csókos jelenetet, és az egész történetedet Louis-val kicsit jobban kiszínezte, de azt tudom, hogy nem feküdt le azzal a lánnyal. 
- Nekem is azt mondta, de valahogy nem tudom elhinni, hogy ott van egy meztelen lány az ágyában, és ő nem csábul el.
- Azt mondta, hogy csak azért tette, hogy elfelejtsen téged, de mikor arra került a sor, nem ment neki, és inkább a földön aludt, mert úgy érezte, hogy ezzel megcsalná a lányt, akit szeret. Vagyis téged. 
- Szeret? 
- Nagyon úgy néz ki. – bólintott Anne mosolyogva – Menj!
- Tessék? – néztem rá értetlenül. 
- A szobájában lesz. 
- Rendben! – bólintottam, majd nagy levegőt véve elindultam Harry szobája felé. Úgy próbáltam felosonni a lépcsőn, hogy senki ne vegyen észre, és szerencsére sikerrel jártam. Ahogy közeledtem a szobája felé, egyre jobban dübörgött a szívem, az ajtó elé érve lassan kopogtam be. Nem jött válasz, így benyitottam. Sötét volt bent, csak egy kislámpa égett az ágya mellett, ő maga pedig az ágyon feküdt. Becsuktam magam mögött az ajtót, sőt, még a kulcsot is ráfordítottam, nem akartam, hogy valaki megzavarjon, és megint ne tudjunk beszélni.  
- Mi van? – kérdezte morcos hangon, pedig nem is látta, hogy én vagyok az. 
- Ha anyukád jött volna be, remélem, hogy kaptál volna tőle egy anyai pofont ezért a hangnemért. – próbáltam laza lenni. A hangomra megfordult, és felült az ágyban. Sötét volt, de láttam az arcát, amit könnyek áztattak, és a szemei is pirosak voltak. 
- Mit keresel itt? – kérdezte rekedten. 
- Meg akartam nézni, hogy jól vagy-e. 
- Miért ne lennék? – vonta meg a vállát, és nekidőlt az ágy háttámlájának. 
- Beszéltem az anyukáddal. Nagyon kedves.
- Remek. 
- Lefeküdtél azzal a lánnyal? – bukott ki belőlem a kérdés.
- És te Louis-val? 
- Én kérdeztem előbb.
- Dehogy feküdtem. 
- Akkor jó. – sóhajtottam megkönnyebbülve, ugyanis elhittem neki.
- És ti? Mi van veletek? 
- Semmi. Volt pár csók, de csakis miattad. Aztán ma megmondtam neki, hogy mi van. 
- Rólam is tud?
- Nem. Azt nem tudja. Csak megmondtam neki, hogy nem akarok vele lenni. Mert nekem nem megy. Helyes pasi, meg kedves is, de… mindegy. Viszont abban biztos vagyok, hogy nem adja fel, mert ezt ő maga mondta. 
- És miért nem akarsz vele lenni? 
- Mert én… - ott álltam még mindig totál hülyén az ajtóban, és nem tudtam, hogy mit mondjak - … mert nem vagyok belé szerelmes. 
- De hát attól még megpróbálhatjátok! 
- Most komolyan? – kezdtem magamat felhúzni – Rá akarsz beszélni, vagy mi van? Azt akarod, hogy elmondjam az igazat? Hát jó. Azért nem akarok vele lenni, mert mást… mást szeretek. 
- Óóóhhhh. – bólintott kifejezéstelen arccal. 
- Téged, te idióta! – ordítottam el magamat, majd megfordultam, és ki akartam menni, csakhogy elfelejtettem, hogy bezártam az ajtót. Rángattam a kilincset, de nem nyílott. Tovább próbálkoztam, mikor Harry a kezemnél fogva megragadott, és maga felé fordított. Velem szembe állt, és az egyik kezét az arcomra tette, a másikat pedig a csípőmre. 
- Én is szeretlek! – suttogta az arcomba, és megint könnyek jelentek meg a szemében, pedig mosolygott. Beletúrt a hajamba, és húzni kezdte a fejemet az övé felé, én persze nem ellenkeztem, hiszen erre vártam már régóta. Ahogy összeért az ajkunk, mintha belém vágott volna a villám, mondjuk nem mintha tudnám, hogy az milyen. A testemen fel-le futkozott valami áramlat, rázott a hideg, mégis forróság öntött el. Tökéletes volt a csókja. 
Gyengéden indult, majd éreztem, hogy összeszedi a bátorságát, és ahogy a kezei mozogtak a testemen, úgy vadult be a csók is. Az ajtónak nyomott, és éreztem, hogy a nadrágja megfeszül. Hozzám nyomta magát, én pedig a nyakába kapaszkodva felugrottam az ölébe, és így vitt az ágyhoz. A csók egészen addig nem szakadt meg, amíg le nem ült velem az ágyra, és az ölébe nem ültetett. Ekkor mosolyogva egymásra néztünk, ő pedig még mindig sírt. 
- Baj van? – kérdeztem ijedten. 
- Igen.
- Mi?
- Az, hogy olyan vagyok, mint egy kisgyerek, mert itt sírok. Ez nagyon égő.
- És miért sírsz? – kérdeztem, de a választ valahol mélyen tudtam. 
- Mert boldog vagyok. – mondta mosolyogva, és újra megcsókolt. Nekem pedig nem kellett több, hiszen én is boldog voltam. Beletúrtam a hajába, végigsimítottam a felsőtestén, majd elkezdtem kibújtatni a pólójából. 
- Biztos, hogy akarod? – nézett rám. 
- Csak ha te is. – bólintottam. 
- Nem érzed, hogy igen? – nevette el magát, és lökött egyet a csípőjén. Végre megint az a régi Harry volt, aki nevetett.
- Csak hogy tudd, én még soha nem csináltam ezt. 
- Még szűz vagy huszonkét évesen? – csodálkozva nézett rám – Nem baj! Vigyázni fogok! Tökéletes lesz. Szólj, ha fáj, és befejezem. 
- Harry! Szexeltem már. – néztem nevetve rá – Arra gondoltam, hogy nem szoktam ilyen gyorsan lefeküdni senkivel sem. 
- Hát most már nem is fogsz mással. – mosolygott rám, és beleharapott az ajkamba.
Lehúzta rólam a ruhámat, én pedig kigomboltam a nadrágját, amíg ő kikapcsolta a melltartómat is. Egy szál bugyiban ültem az ölébe, mikor egy mozdulattal fölém került. Elkezdte csókolgatni a felsőtestemet, és szép lassan haladt lefelé, és nem állt meg a bugyim vonalánál. Éreztem a nyelvét, miután megszabadított az utolsó ruhadarabomból is.
Lekerült rólunk minden, ő pedig még mindig felettem tornyosult, és végigmért. 
- Gyönyörű vagy! – suttogta a fülembe. Nem akartam mondani neki, nehogy elbízza magát, de én sem panaszkodhatok a látványtól. De vajon ő most tényleg így gondolja, vagy csak látja rajtam, hogy zavarba vagyok? Átkaroltam a nyakát, és újra megcsókoltam. Ebben a pillanatban pedig megéreztem magamban. Gyengéd volt, éppen úgy, ahogy a csókja is. Majd szépen lassan, gyorsítani kezdett a tempóján. Életemben nem éreztem még így magamat senkivel sem. Éreztem, hogy minden egyes mozdulatával csak arra figyel, hogy nekem jó legyen, és hogy ne fájjon. Tényleg vigyázott rám. Egy idő után föléje kerekedtem, és akkor egy kicsit én irányítottam. Láttam az arcán, hogy tetszik neki. Az utolsó pillanatig türtőztette magát, megvárta, hogy nekem mindenképpen jó vége legyen. Aztán pár másodperccel utánam már neki is jó volt.

12 megjegyzés:

  1. Az első betűtől az utolsóig imádtam. Nagyon, nagyon jó lett. Siess a következővel! xx

    VálaszTörlés
  2. Szia!Nagyon jól írsz és be is bizonyítottad nekem hogy te képes vagy mindig meglepni az olvasóidat!Figyelj.Ne foglalkozz a kommentek számával mert sosem lesz annyi amennyi szerintem megérdemelnél.Én is vezetek blogot de épp nem vagyok a legügyesebb.De nem baj!Mert megbánnám ha nem írnám le a gondolataimat fanfic ként .Hozd a következőt! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) igazából eleinte zavart, hogy senki sem ír, és csak egy-két pipát kapok, de már nem is foglalkozok vele nagyon. mondjuk azt nem mondom, hogy nem esik jól, hogy minden nap írtok ;) köszönöm <3

      Törlés
  3. Szia! Nagyon jó a blogod, eddig is olvastam. Gondoltam most írok egy két sort. Örülök, hogy össze jöttek. Rmélem Louis nem fog bezavarni nekik. Olyan aranyosak lehetnek eggyütt. Lenne egy kérdésem, ha nem baj. Harry hány éves miközben a történet játszódik? Előre is köszi a választ.
    xoxo
    Nori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) köszönöm szépen ;)
      a szereplők pontban le van írva mindenkiről, hogy hány éves. de Harry itt éppen 20, Olivia pedig idősebb nála, azaz 22. a koruk miatt is alkottam meg úgy Olivia-t, hogy nehéz legyen a döntés, a nála fiatalabb Harry mellett :D

      Törlés
  4. Szia !
    Azt a k*rva hétszentségit !!! Most tényleg meglepődtem :) *-* Na ez már nem semmi !!! Tök jó, hogy végre összejöttek ! Nem tudok írni mert a történtek hatása alatt vagyok *-* ♥♥♥♥♥♥♥ Huhh, na végre Olivia bevalota neki, hogy miért nem akar Lou-val lenni... Mit írjak méééééééég ? Nem tudok mert el vagyok varázsolva mint mindig :D Nagyon várom a következő részt !
    Dorcsi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönööööm :D reméltem, hogy ilyet hoz ki belőled a rész :D annyit elárulok, hogy csak egy kis ideig lesz felhőtlen a kapcsolatuk ;)

      Törlés
  5. Neeeee. Miért feküdt le vele???? Tuti meg fogja bántani a Harry. Érzem :D
    Várom a következő részt :)

    VálaszTörlés
  6. És Harry meg miért volt olyan idióta, hogy lefektette az első adandó alkalommal.... ?! Jaj... aggódom, hogy mi lesz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háááát. egyenlőre nem lesz akkora gond köztük, de csak egyenlőre :(

      Törlés
    2. Már nagyon várom a következő részeket :)

      Törlés