2013. november 6., szerda

15. fejezet: Totál hülyén

Annyira örülök neki, hogy már öten feliratkoztatok, hogy az el sem tudom mondani. Illetve az is nagyon jó érzés, hogy egyre több hozzászólást, és pipát is kapok. Csak így tovább! ;) Itt van a mai rész, remélem, hogy tetszik majd nektek.

A hátralévő időben szinte nem is szóltak senkihez, csak egymással beszélgettek. Velünk szembe ültek egy-egy karos székben, így végig láttam, ahogy összebújva sugdolóznak, és nevetgélnek. A lány néha rám nézett, és mosolygott, de semmi több nem történt. 
- Kimennék a mosdóba. – szóltam Louis-hoz, aki Niall-el veszekedett valamin.
- Fel a lépcsőn, és jobbra. – lökte oda válaszként.
- Kösz. – mondtam szemrehányóan, és felkeltem, majd elindultam a mosdó irányába. Felszaladtam a lépcsőn, és benyitottam az első ajtón, ami jobbra volt, csakhogy nem a mosdóban találtam magam, hanem egy hatalmas szobában. Harry szobájában. Körülnéztem, a szoba elég rendezett volt, legalábbis egy fiú szobájához képest. A nagy franciaágyon hevert néhány ruha, gondolom ezek közül választotta ki azt, ami ma rajta van. Volt néhány fénykép az asztalon, és nem egyen volt rajta a lány, aki nemrég érkezett meg. Tehát már régóta ismerik egymást, és régóta együtt vannak. Miért nem tudtam én arról, hogy barátnője van? 

A laptopja is nyitva volt, amin akaratlanul hozzáértem a billentyűzethez, és bejött a képernyő, amin szemközt néztem magammal, jobban mondva a szombati fellépésünkkel. Harry ezt nézte volna utoljára?
- Eltévedtél? – szólalt meg egy hang mögöttem. 
- Csak a mosdót kerestem. Louis azt mondta, hogy jobbra találom. – mondtam neki zavartan. 
- A folyosó végén, jobbra, de itt is elmehetsz. – mutatott az ajtóra, ami a szobából nyílt. Az arca komor volt, sőt… nem is komor, inkább érzelemmentes. Semmit nem tudtam leolvasni róla.
- Köszi. – mondtam neki, majd behúztam magam mögött az ajtót. Belenéztem a nagy tükörbe, az arcom holt sápadt volt. Mély levegőt vettem, és megmostam kicsit a homlokomat. Észrevettem az egyik polcon egy parfümöt, és a kezembe vettem, majd megszagoltam. Mélyen magamba szívtam a jól ismert illatot, amitől a hasamban bizseregni kezdett valami. Ettől egyből észbe kaptam, és lerakva az üvegcsét, kimentem a fürdőből. Harry még mindig ott állt. 
- Megvagy? – kérdezte. 
- Aha. Tényleg bocsi, nem akartam betörni a szobádba. 
- Semmi baj. – végre egy apró mosolyt láttam a szája szélén. 
- Nagyon szép a barátnőd. – bukott ki belőlem a gondolat. 
- A barátnőm? – nézett rám meglepetten. 
- A lány, aki nemrég jött. 
- Gemma? – nevetve nézett rám – Ő nem…
- Igazán összeilletek. 
- Tényleg? – kérdezte továbbra is mosolyogva.
- Aha. – bólintottam zavartan. Basszus, miket mondok? És miért mosolyog ilyen idiótán? Biztos örül neki, hogy így gondolom. 
- Liv, valójában… - kezdte, de én nem akartam többet erről beszélni, így is idegesített, hogy lent várja őt a lány. 
- Menjünk vissza. Louis már biztos vár. – nem akartam ezt mondani, de valahogy vissza kellett vágnom neki – Meg a barátnőd is.
Kirohantam mellette, és amilyen gyorsan engedték a tűsarkaim, leszaladtam a lépcsőn, egyenesen bele a Gemma nevű lányba. 
- Basszus. – szaladt ki a számon, ugyanis majdnem összeestem. 
- Sajnálom! Nem is láttalak. – szabadkozott, és bocsánatkérően mosolygott. Kedves lánynak tűnt, de valahogy nem tudtam rá jó szemmel nézni. Idegesített minden egyes mozdulata, minden egyes pillantása. Basszus. Féltékeny vagyok? De hát Harry, és én csak barátok vagyunk. Hogy lehetnék féltékeny? Lehetetlen. Valószínűleg a csaj, és én nem vagyunk egy világ. Ennyiről lehet szó. 
- Minden rendben, hölgyek? – érkezett meg közénk Harry is, és megölelte a lányt. Mintha direkt idegesíteni akarna.
- Igen. – válaszoltam elég bunkón – Nem indulunk még a buliba? – szabadulni akartam. Azt akartam, hogy el tudjak vegyülni a rengeteg ember között, és hogy ne lássam, ahogy Harry, és a barátnője enyelegnek. 
- Szerintem mehetünk. Szedjük össze a többieket. – javasolta Harry, miután ránézett az órájára, és a nappali felé indult. A lány, és én magunkra maradtunk, de egyikünk sem szólt egy szót sem, ő csak mosolygott rám. 
- Nyomás! – közeledett felém mosolyogva Louis, és megragadta a kezemet – Ki vezet? – fordult vissza. 
- Hányan is vagyunk? – kezdett gyors számolásba Liam – Öt fiú, és öt lány. Tehát kell két sofőr. Leszek az egyik. 
- Én meg a másik. – vállalkozott Zayn – Gondolom, más úgy sem szeretne vezetni. 
- Ti vagytok a legjobbak! – kiáltott Harry, és átölelve a barátnőjét, elindult kifelé – Indulás. 
- Liam-mel megyünk, oké? – fordult hozzám Louis – Niall a mai napom már az agyamra ment, nem akarok tovább vitázni vele a kocsiban is. Ő megy Zayn-ékkel, meg a lányokkal, oké?
- Rendben. – egyeztem bele, de amint kimondtam, rájöttem, hogy egy kocsiba kerülünk Harry-ékkel. Basszus. 
Gemma előre ült Liam mellé, én pedig hátul szorongtam a két fiú között, akik egy percre sem tudtak nyugodtan megülni a fenekükön. Egyikük hangosabban harsogott, mint a másik, és egyfolytában beszéltek, és nevettek. Annyira furcsa volt köztük ülni, valahogy zavarban éreztem magam. 
Szerencsére Harry háza nem volt messze a klubtól, így alig öt percet kellett csak egy autóban ülnöm velük. Mikor végre kikászálódtunk a kocsiból, csatlakoztunk a többiekhez, és együtt mentünk be a klubba. Szuper hely volt, egyszer már jártam itt, még a régebbi X-Factoros versenyzőkkel. A zene hangosan dübörgött, és rengeteg ember volt már most, pedig még csak fél nyolc körül járt az idő. 
- Lányok, igyunk valamit. – javasolta Perrie, miközben a fiúkat megtámadta egy csapat rajongó – Látjátok, ezért jó, ha nálatok híresebb ember a pasitok. Amíg őket megrohamozzák, addig mi szórakozhatunk. – mondta nevetve, mikor mind az öten helyet foglaltunk a pult mellett. Már most imádtam Perrie-t, rengeteget beszélgettem vele, és sok tanácsot adott a döntőre. Ki más tudhatná ezt a legjobban, ha nem ő, aki megnyert már egy X-Factort. Vic és Tracy hosszas beszélgetésbe bonyolódott Gemma-val. Nem hiszem el, hogy barátkoznak vele. Hogy lehetnek ilyenek? 
Talán már az ötödik felesnél jártunk, mikor megérkeztek a fiúk.
- Na végre! – mosolygott Perrie a barátjára, mikor az átölelte őt. Annyira szépek voltak együtt, és látszott rajtuk, hogy tényleg szeretik egymást. 

- Annyira édesek vagytok együtt! – tört ki belőlem, amire talán rá is segített az alkohol. Nem szoktam inni, ezért is ütött fejbe ilyen korán. 
- Tudjuuuuuuuk! – kiáltotta a lány, és megcsókolta Zayn-t – Táncoljunk.
- Kicsim, menjetek csak. Vidd Olivia-t, és a többi lányt. Én leülök Liam-hez. – mosolygott kedvesen a fiú, barátnője javaslatára. 
- Olivia? – nézett rám Perrie, de én csak megtekertem a fejemet, így kissé szomorúan, de magamra hagyott. A többi lány csatlakozott hozzá, és pedig kértem magamnak egy koktélt. 
- Nem lesz sok? – ült le mellém Harry. 
- Mit érdekel az téged? Ne engem tarts szemmel, hanem a csajodat. – feleltem neki anélkül, hogy ránéztem volna. Legnagyobb meglepetésemre csak nevetett, és kért magának egy felest.
- Miért nem bulizol a lányokkal?
- Nincs kedvem, és bevallom, kicsit sokat ittam. Nem biztos, hogy meg tudnék állni a lábaimon. – ismertem be, magam sem tudom, hogy miért.
- Akkor lassíthatnál kicsit. – javasolta. 
- Mondtam már, hogy ne engem felügyelj? 
- Jól van na! És mi van Louis-val? Hogyhogy nem vele vagy?
- Miért legyek vele? 
- Mert randiztok, nem?
- És ha igen? Mi baj van vele? – néztem rá kíváncsian.
- Semmi. – húzta meg a vállát, és ugyan olyan gyorsan húzta le a felest is, majd intett a pincérnek, hogy öntsön még egyet. 
- Sziaaa! – hallottam a fülemben búgó hangot, és két kéz ölelt át hátulról – Bocs, hogy eddig magadra hagytalak. 
- Semmi baj! Volt társaságom. – mutattam Harry-re, aki egy grimasz kíséretében távozott.

- Iszunk valamit? – kérdezte Louis, és közelebb húzott magához. Éreztem a leheletén, hogy már ő is ivott pár pohárral. 
- Aha. Egy ilyet. – mutattam fel a poharamat, ami már majdnem üres volt. 
Pár perc múlva megérkeztek a lányok is, akik kifulladva ültek le mellénk. 
- Nem láttátok az öcsémet? – kérdezte Gemma.
- Az előbb még itt volt. – szólt Louis – Olivia-val beszélgetett. Aztán arra ment. 
Az öccse? Basszus! Az öccse? Gemma valójában Harry nővére? A francba, a francba, a francba! Hülyét csináltam magamból, totál hülyét.

10 megjegyzés:

  1. Annyira imádom a történeted, hogy az hihetetlen. Szokás szerint ez a rész is nagyon jó lett. Siess a következővel!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) nagyon aranyos vagy :) pénteken jön a következő ;)

      Törlés
  2. Szia!Nagyon jó lett :) Imádom..Nagyon ritka ha én valamire azt mondom hogy jó de a tiéd az kivételes :))))

    VálaszTörlés
  3. Ahh Nagyon jooo <3 miert ilyen keson hozod? Hnap este? :$$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia. köszi :) neeeeem. akkor túl gyorsan vége lenne ;) de ígérem, hogy pénteken már délelőtt fent lesz :)

      Törlés
  4. Rendben ;) fbn bejelolsz? Bettyke Szuts

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. öhm. általában szeretnék anonim maradni, és senkit nem szoktam bejelölni, csak a legközelebbi ismerőseimet. bocsi :)

      Törlés
  5. Tegnap találtam rá a blogodra, és nagyon tetszik ;) várom a kövit :D Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) aranyos vagy. holnap délelőtt jön ;)

      Törlés