2014. január 14., kedd

27. fejezet: Mint egy álom

Sziasztok! Új nap, új rész! Sajnos nem lett valami hosszú, de szerintem tetszeni fog nektek. ;)

- Ez olyan furcsa. – szóltam, mikor már lassan fél órája ölelkezve ültünk az ágyamon.
- Tudom. – mosolygott – Igaz, már legalább ezerszer elképzeltem, hogy milyen lenne itt lenni melletted, de a valóság felülmúl mindent. 
- Tényleg elképzelted már? 
- Igen. De persze azt is, hogy ha idejövök, úgy dobsz ki, hogy a lábam sem éri a földet. 
- Ha szeretnéd, akkor kipróbálhatjuk. – mosolyogtam rá angyalian.
- Jobban érzem magam így. – húzott magához közelebb – Öhm…most akkor mi…izé…
- Látom a kifejezésmódod semmit nem változott. Nyögd már ki!
- Jól van na, ez nem olyan könnyű. 
- Csak rakd egymás után a szavakat. 
- Nagyon vicces. – nézett rám megjátszott sértődöttséggel.
- Na de tényleg, mi van már? – hajoltam el tőle, és ránéztem.
- Szeretnél esetleg…öhm…basszus…szeretnél, mármint én szeretném, ha…ha a barátnőm lennél. A nem barát barátnőm, hanem a barátnőm, a csajom…érted? 
- Ezt ilyen nehéz volt kimondani? – nevettem el magam.
- Igen. – jött zavarba – És? 
- Mi és? 
- Nem akarsz válaszolni? Lehetőleg gyorsan, mielőtt századszorra is lever a víz. 
- Hát…az a helyzet, hogy…
- Hogy nem, ugye? – hajtotta le csalódottan a fejét – Én megértem, főleg azok után, amin keresztülmentél. Nem erőltetek semmit, de remélem, hogy barátok azért maradhatunk. 
- Egyszer nem tudsz megszólalni, egyszer meg szófosásod van. Hihetetlen vagy. Szerinted, ha csak a barátod akarnék lenni, akkor megcsókoltalak volna? 
- Lehet. – rántott egyet a vállán. 
- Hülye vagy. – nevettem el magam, majd közelebb hajoltam hozzá, és adtam egy csókot a szájára.
- Akkor ez igent jelent? 
- Igen. – bólintottam, és átöleltem.
- Nem félsz, hogy elrontjuk a barátságunkat?
- Milyen barátságunkat? – nevettem el magam – Kilenc éve nem beszéltünk, szerintem nincs mit elrontani. 
- Jogos. 
- De te biztos vagy ebben? Mit szólnak majd a rajongóid? Elveszem tőlük a nőcsábász Harry-t.
- Nem vagyok nőcsábász, oké? – mosolyogott rám kissé felháborodva.
- Hát persze. – bólintottam. 
- De tényleg. Amúgy meg Louis mondja mindig, hogy ha annyira szeretnek minket, akkor örülniük kell a boldogságunknak. 
- Úgyis lesz egy-két fan, akik meg akarnak ölni engem. 
- Hát én inkább félek az apádtól, mint a rajongóinktól. – húzta el a száját – Előbb csinál ki ő engem, mint ők téged. 
- Na ez is igaz. 
- Kösz. Jó, hogy így meg tudsz nyugtatni. – nyelt egy nagyot, és egy kicsit el is fehéredett.
- Ne aggódj már! Azért nem bír téged, mert azt hiszi, hogy te tetted azt kilenc éve. 
- Erről jut eszembe…Remélem az a seggfej nem zaklatott azóta.
- Hát…írt egy üzenetet, de semmi több.
- Szerencséje. – szorult ökölbe a keze – Remélem, hogy most már leszáll rólad, és visszatakarodik oda, ahol eddig élt. 
- Na várjunk csak…Honnan tudod, hogy kiengedték? – néztem rá összehúzott szemekkel – Nem is mondtam. 
- A rendőrség hívott. – mondta zavartan.
- Na ne mondd! Milyen érdekes, hogy engem nem hívtak. És ne hidd, hogy ennyi idő után már nem tudom megállapítani, hogy mikor kamuzol. 
- Na jó. – sóhajtott egy nagyot, mert tudta, hogy nem tud átverni – Másnap bementem a börtönbe, hogy beszélhessek vele.
- Miért akartál beszélni vele? 
- Szerinted? Meg akartam fenyegetni, hogy szálljon le rólad. 
- Én hősöm. – nevettem rá. 
- Szóval mikor odaértem, akkor lépett ki a szülei oldalán. Gondolom, megint elintézték neki. Csak azt nem értem, hogy hogyan engedhették ki, ha nála volt a drog. Na mindegy. 
- És beszéltél vele?
- Persze. De nem a szülei előtt, mert tőlük kitelt volna, hogy feljelentenek fenyegetésért. 
- Te ilyen kemény vagy? 
- Nem vicces. Érted megteszek mindent. 
- Tudom. Mennyit adtál neki? 
- Tessék? – nézett rám meglepetten – Mit?
- Hát mit…pénzt! Azt írta, hogy a számlám rendezve. Gondolom, hogy nem csak azért írta, mert elfelejtette, hogy mennyivel jövök neki. 
- A tartozásod dupláját. 
- Mi van? Miért? A tartozásom is egy kész vagyon volt. 
- Van pénzem, oké? 
- Visszafizetem, rendben? Maximum majd túlórázok, meg elmegyek máshova is dolgozni. 
- Nem kell semmit visszafizetned, mert az a pénz semmiség hozzád képest. Nekem bőven elég az, hogy velem vagy, és biztonságban tudhatlak.
- Akkor is vissza fogom fizetni. – mondtam durcásan.
- Én meg nem fogom elfogadni. – húzott magához, és átölelt.
- De hát…
- Csend legyen! – szakított félbe, és megcsókolt. Annyira gyengéd volt, és én annyira élveztem. – Holnap pedig elviszlek randizni. – hajolt el tőlem. 
- Tényleg? – néztem rá meglepetten.
- Tényleg! Megérdemelsz egy rendes randit, és remélem, hogy most már jól is fogod érezni magadat velem. – célzott itt az első pár randinkra, ahová csak azért mentem vele, mert bosszút akartam. 
- Biztos lehetsz benne.
- Elmegyünk vacsorázni, és nem érdekel az sem, ha lefotóznak, és másnap az újság címlapján leszek. Sőt, nem a kocsiban foglak várni, hanem be fogok csengetni. 
- Nem félsz az apámtól?
- Hát reménykedtem benne, hogy addig beszélsz vele. – húzta nagy mosolyra a száját. 
- Beszélek. – bólintottam. 
- Most megyek. A srácok várnak, mert ma még stúdióznunk is kell. 
- Éjjel? 
- Aha. Akkor szoktunk legtöbbször, mert akkor mindenki ráér. 
- Hát jó. – bólintottam – Az ablakon fogsz távozni? 
- Muszáj lesz. Nem akarok meghalni az apád keze által. 
- Oké. De óvatosan, rendben? – mondtam neki, mikor ráült az ablakpárkányra.
- Nyugi, most már miattad érdemes vigyáznom magamra. – mosolygott, és megcsókolt. 
- Szeretlek! – bukott ki a számon, mire ő meglepetten, de csillogó szemekkel mosolygott rám.
- Te jó ég! 
- Mi az?
- Ezt eddig csak álmomban mondtad. Én is szeretlek! – újra megcsókolt, és elkezdett lemászni az ablakom alatti fán. Mikor nagy nehezen leért, még intett egyet, majd eltűnt a sötétben. 
Becsuktam az ablakot, és visszafeküdtem az ágyra. Annyira jó érzés volt, soha nem éreztem még ilyet. Mi ez? Talán ezt nevezik boldogságnak? 

10 megjegyzés:

  1. Ohhh! A vége nagyon cuki volt. Amúgy sejtettem, hogy Harry rendezte Carrie számláját. XDDD Kiváncsi vagyok, hogyan fog majd Carrie apukája reagáálni, ha megtudja, hogy összejöttek. És a randira is nagyon kiváncsi vagyok.
    Nagyon jó volt! Hozd minél hamarabb a folytatást! xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háááááát. az apuka kicsit furcsán reagál. mondom úgy, hogy gyűlölni fogjátok :D

      Törlés
  2. Ezt én is csak álmomban gondoltam volna hogy Carrie egyszer azt mondja hogy Szeretlek.Méghozzá Harrynek mondta..:$$$ :D Nagyon várom a holnapit!!! xXx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát igen. :) holnapi rész is izgis lesz :D főleg a vége.

      Törlés
  3. Szia! :) Imádom!! :))*-* Annyira fantasztikus lett, tiszta cukik együtt.:DD Kíváncsi vagyok, hogy Carrie apja, hogy fog majd reagálni ha meg tudja.:) Várom a kövit.:) Puszi, Dzseni<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) holnap kiderül, hogy mi lesz a reakció :)

      Törlés
  4. Szia :)
    áhhh úristen, most már csak abban reménykedem, hogy Carrie tud beszélni az apukájával és majd megbocsát Harrynek. :))
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hááááááát :D meglátjuk :D nem árulhatok el semmit sem ;)

      Törlés
  5. OMFGG végre elérkezett a pillanat mikor tetszik Harry személyisége :D de komolyan olyan rég vártam már ezt a fejezetet hogy csak naa :D
    hamar kérem a kövit ugyanis kíváncsi vagyok h mennyire lesz tartós a kapcsolatuk :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. holnap jön a kövi ;) az még elég aranyos lesz, de a végén jön a legújabb fordulópont :D

      Törlés