2014. január 30., csütörtök

9. fejezet: Fehér bot

Sziasztok! :) Meghoztam a mai részt is, ami sajnos elég rövid lett, de attól még nagyon érdekes, és eseménydús. Kíváncsi vagyok a reakciókra! ;)

Harry Styles
El sem tudom képzelni, hogy majdnem megcsókoltam, és végre hagyta. Mondjuk, lehet, hogy suttyóság lett volna, ha letámadom, hiszen totál ki volt, és lehet, hogy csak azért engedett közel magához, mert gyenge volt. Na, de mindegy, csak azt remélem, hogy lesz ennek folytatása. 
- Harry! Hahóóó! – Lou hangja térített magamhoz – Indulj már, zöld van. Feltartod a forgalmat.
- Ja. – elindítottam a kocsit, éppen hazafelé tartottunk a menedzserünktől.
- Hol jársz? – nézett rám nevetve – Ja, bocs. Tudom már. Az angyalkád körül, mi?
- Majdnem megcsókoltam, és hagyta volna magát, de akkor megszólalt az a rohadt telefon. Csak nekem lehet ilyen szerencsém. Basszus, ilyen a filmekben szokott csak lenni. – csak úgy ömlött belőlem a szó. 
- Csókoltad volna meg utána, hogy letetted a telefont. 
- Nem mertem, és szerintem ő is zavarban volt. Meg nem akartam, hogy azt higgye, hogy kihasználom. Előtte sírt, mert Holly elég rosszul van. 
- Sajnálom, tesó. – mondta együtt érzően – Miért nem mész vissza most? Még lehet, hogy ott van.
- Nem akarok ennyire nyomulni rá. Szerintem nem az a fajta, akinek ez bejön. 
- Értelek. Nem a telefonod rezeg? – kérdezte, és közelebb hajolt, hogy meghallgassa.
- De. Felvennéd? Niall az. – adtam át neki. 
- Persze. – kivette a kezemből, és beleszólt – Helyzet? Nem, most vezet. Öhm…basszus. Ne már. Te jó ég! Sajnálom, haver. Nem, nem, majd én elmondom. Persze. Szia. – tette le a telefont, lehajtotta a fejét, és beleharapott a szájába, az arca zavart volt. 
- Mi van? - mosolyogtam rá.
- Öhm…Lehúzódnál az út szélére? 
- Mi van? – megijesztett az arca, ezért félreálltam. 
- Harry…Figyelj! Niall volt…
- Tudom. 
- Bement Holly-hoz, szerencsére még tudott vele beszélni… 
- Még? 
- Meghalt. – mondta ki szomorúan, bennem pedig megállt az ütő – Nem sokkal azután, hogy eljött tőle, telefonáltak neki, hogy mi történt. 
- Tessék? – alig tudtam megszólalni, a szám egy pillanat alatt kiszáradt. 
- Sajnálom. 
- Oda kell mennem. – elindítottam a kocsit, és egyből az otthon felé vettem az irányt.
- Biztos, hogy oda akarsz menni?
- Szüksége van rám. Rettentően szerette, és totál ki lehet bukva. 
- Hát jó. Veled megyek. 
- Köszi. – próbáltam mosolyogni, de nem nagyon ment. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lehet most Angie-vel. Mellette akartam lenni, és segíteni neki feldolgozni a történteket. 
- Harry. – szólalt meg Louis egy kis idő után.
- Hmmm?
- Az ott nem a csajod? – mutatott ki az utcára, én pedig követtem az ujját. Tényleg ott volt, kint állt egy bolt előtt, és a kirakatot nézegette. Valami gyerekkel volt. Ki ez? Miért fogja a kezét? És basszus…Miért csókolja meg?
Lehúzódtam az út szélére, és kipattantam a kocsiból, nem törődve azzal, hogy Lou vissza akar tartani. Odarohantam hozzájuk, és a karjánál fogva magam felé fordítottam.
- Mi a…? – nézett rám zavarodottan – Mit csinálsz? – rántotta ki a karját az ujjaim közül. 
- Ezért nem akarsz velem lenni? – próbáltam higgadt lenni, de nem nagyon ment. 
- Miről beszél ez? – szólalt meg a fekete, felállított hajú gyerek, aki mellette állt. 
- Semmiről. Majd megmagyarázom. – mosolygott rá, majd újra rám nézett – Tehát? Valami gond van?
- Angie… - kezdtem, de a seggfej, aki mellette állt, elnevette magát – Mi van? – néztem rá idegesen. Nem sok tartott vissza, hogy ne menjek neki, és ne verjem ki az összes fogát. 
- Semmi. – tette fel a kezeit, még mindig mosolyogva. 
- Angie! – kezdtem újra – Hogy csinálhatod ezt?
- Nincs köztünk semmi, Harry. – mondta lazán. 
- Nem erről beszélek. Miért nem vagy az otthonban? Itt vagy ezzel a senkiházival. Nem voltál Holly-val az utolsó óráiban, és még utána sem tiszteled meg? Azt hittem, hogy szeretted.
- Mi van? – az arca elsápadt – Holly…meg…meghalt? 
- Igen. – bólintottam szomorúan – Nem is tudtad?
- Vigyél el. Be kell mennem. – elkapta a kezemet, és magával rántott. 
- És a pasid? – kérdeztem flegmán.
- Vigyél be az otthonba! Most! – fordult felém idegesen, szikrázó szemekkel. 
- Jó. – bólintottam, majd elindultunk a kocsi felé. 
- Szia. – köszönt neki Lou, de ő mit sem törődött vele beült a hátsó ülésre, és csak a telefonját nyomkodta.
- Vedd már fel! – mondta a telefonba – Vedd fel!
- Kit hívsz? – kérdeztem rá, mikor már az otthon utcájában jártunk. 
- Semmi közöd hozzá, oké? Siess! – mondta idegesen. Annyira furcsa volt, hiszen megint bunkón, és flegmán viselkedett velem. Még csak nem is sírt Holly miatt, pedig délelőtt mennyire ki volt bukva. És kit hív? Miért akar mindenáron elérni valakit? 
Mikor megálltam az otthon előtt, egyből kipattant, és meg sem várva minket beszaladt az otthonba. Csak akkor értük utol, mikor egy ápolónővel beszélt a folyosón. 
- A húgom? – kérdezte a nőt, mikor odaértünk. A húga? Van egy húga? 
- Holly szobájában. Teljesen összetört, nem lehet elmozdítani onnan. Meg sem szólalt, mióta megtudta, hogy meghalt. Csak ül az üres ágy mellett, és sír. 
- Istenem! – fogta meg a fejét Angie, és most először láttam rajta az aggódás igazi jeleit – Köszönöm! – mondta, majd elindult, és mi követtük. 
- Van egy húgod? – kérdezte Lou. Úgy tűnik, hogy nem csak én voltam összezavarodva.
- Van. – mondta, de nem méltatott több válaszra. Mikor végre Holly szobája elé értünk, megállt, és felém fordult. – Ne bántsd, oké? Most ne! Lesz rá máskor is idő. – mondta komolyan, de nekem fogalmam sem volt róla, hogy miről beszél. Benyitott a szobába, ahol nem volt senki más, csak egy barna hajú lány, aki az ágy mellett ült. 
- Hugi! – szólalt meg halkan, mire a lány felkelt, és megfordult. Azt hittem, hogy rosszul leszek. 
- Abbie! – mondta sírva, és elindult az irányunkba. Lou értetlenül nézett rám, én pedig meg sem tudtam mozdulni. Abbie? Mi ez az egész? Ki ez a lány, aki ugyan úgy néz ki, mint ő? És ha a lánynak, aki velünk jött, Abbie a neve, akkor ez a lány lenne Angie? Igen. Az a ruha van rajta, mint a délelőtti lányon, a hátsó udvaron. Mi a franc ez az egész? – Meghalt. Itt hagyott engem egyedül. Mi lesz most velem? Ki fog rám vigyázni? – sírt tovább, majd felénk nézett. A szeme zöld volt, és nem barna, ahogy eddig tudtam. Felénk nézett, de nem ránk. – Van itt még valaki? – kérdezte meg. Te jó ég! Ekkor vettem csak észre, hogy fehér botot tartott a kezében. Vak?

8 megjegyzés:

  1. Úristen!!! Nagyon jó lett. Szegény Angie :( kiváncsi vagyok mit fog most Harry csinálnu, hogy kiderült, vak az Angie. Várom a kövit!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) háááát. nem sül ki belőle semmi jó :(

      Törlés
  2. Úristen, ez.... nem tudom mit írhatnék. Szegény Angie, most Holly halálával is meg kell birkóznia meg Harry döbbenetével is! Amúgy nagyon jó rész volt, már nagyon várom a kövit! :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) hát most nehéz időszak jön Angie számára :(

      Törlés
  3. Óóó..TEJÓÉÉÉÉG.. *0* Meghaltam hát ez...Holly szegény meghalt :'( Harry meg.... legyen már normális majd Angie-val!! <3
    xXx

    VálaszTörlés
  4. hát ez ....szörnyű...az oké h Harry végre megtudta de nem gondoltam volna h így fogja megtudni :/ szegény Holly valahogy sejtettem h meg fog halni ebben a részben :S siess a kövivel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, így tudta meg, és ez eléggé megrázza majd :/

      Törlés