2014. január 10., péntek

23. fejezet: Újabb igazságok

Sziasztok! A mai részben Carrie egy újabb, még sorsfordítóbb dologra jön rá. Nem húzom a szót, olvassátok minél előbb. Várom a véleményeket! :)

Nem akarom elhinni. Mondjuk tisztában voltam vele, hogy ez lesz a vége, de így, hogy tudom, hogy igaz, nem tudom felfogni. Hogyan került ki megint ilyen gyorsan a sittről? Gondolom a gazdag szülei kihozták… Vajon, ha sikerült volna neki tegnap este megerőszakolni, akkor is kiengedték volna? Mi a franc van az igazságszolgáltatással?
És ez a rohadék honnan tudja a számomat? Hogy mer nekem sms-t írni, főleg olyat, aminek nem is értem a felét.

”Ez megint nem jött össze, se nekem, se neked. Pedig el sem tudod képzelni, hogy milyen jó lett volna. De talán majd egyszer… Ez a számlád rendezve, de ha én, vagy a kis haverjaim hiányoznánk, keress meg! Talán ingyen lesz valamiért cserébe. - Sam”

A „nem jött össze” részekkel arra utal, hogy nem tudott megerőszakolni, és meg nem tudtam börtönbe záratni. A „kis haverjai”-val a drogokra utal, a „valamiért cserébe” mondattal pedig arra, hogy ha lefekszem vele, ingyen lesz az anyag. De mi az, hogy a számlám rendezve van? Ennyivel lenyugodna? Hiszen az ezelőtti miatt sem hagyott békén. Na mindegy, ez most túl bonyolult nekem. Elhajítottam a telefonomat a szoba másik végében lévő fotelba.
- Bejöhetek? – nézett be Dona az ajtón. 
- Persze. – mosolyogtam rá – Csak tévézni akartam. 
- Jól vagy? – ült le mellém az ágyra.
- Igen. 
- Apádat ne vedd komolyan, csak aggódik. 
- Tudom, de akkor is lehetne egy kicsit megértőbb.
- Igen. 
- Hol van most? 
- Hát…ezért jöttem be. Itt van az anyád. 
- Mi? – pattantam fel az ágyról, és kirohantam az ajtón. 
Már az előtérből hallottam, hogy beszélgetnek. 
- A Styles gyerek. – hallottam apa hangját, és megtorpantam. Az ajtóból hallgattam tovább őket. 
- Tessék? – csodálkozott az anyám – Hogy tudta az a kis semmirevaló megvédeni? Olyan, mint a piszkafa. 
- Csak volt. Láttad te mostanában? Szinte nagyobb darab, mint én. 
- És mit keresett megint Carrie közelébe? 
- Szerintem most nem ő a legfőbb gondunk. – intette csendre apa, és én helyeslően bólintottam, habár senki nem látott.
- Igaz. Tehát ugyan az volt megint, mint négy éve? 
- Igen. 
- Börtönbe van? 
- Talán még ott, de a szüleit ismerve már kiengedték. 
- Fantasztikus. Szabadon mászkál, mikor drogot árul, meg lányokat molesztál. És Styles? 
- Mi van vele? 
- Mi van, ha neki is köze van hozzá? 
- Már hogyan lenne, Jessica? – horkant fel apám.
- Kilenc éve is volt. 
- Szerintem ez most más helyzet. Nem hiszem, hogy lányokat kell neki erőszakolnia, mikor millió rajongója van. 
- Kiskorában sem néztem ki belőle, hogy azt teszi, amit tett. 
- Ő hívta ki a rendőröket. 
- Lehet azért, mert bűntudata lett, mint régen.
- Mint régen? – hallottam apám hangján, hogy nem érti. 
- Miután Carrie-t megverték, eljött hozzá.
- Tessék? Ezt nem is tudtam. 
- Minden délelőtt ott volt, akkor, mikor te dolgoztál. De én nem engedtem a lányunk közelébe, neki pedig azt mondtam, hogy nem járt itt. Emlékszem, hogy hónapokig kérdezgette, hogy nem jött-e át. Én pedig mindig hazudtam neki, hogy jobb legyen. 
- Szerinted attól lett jobb?
- Csak az érdekeit néztem, Wesley! 
- Vagy inkább a tiédet, mert soha nem szeretted, hogy nem lány barátai vannak. 
- Na és? Kislányként kislányokkal kellett volna lennie, nem ilyen semmirekellőkkel. Jobb is, hogy így történt, mert előbb-utóbb Carrie szenvedte volna meg, hiszen a gyerekből világsztár lett. 
- Én miért nem tudtam erről? 
- Mert te gyenge voltál, és elmondtad volna neki.
- Mert te annyira erős vagy? 
- Igen. Ugyanis hazudni a lányomnak nehéz volt.
- Mégis egy évig bírtad csak mellette. Utána miért nem mondtad el legalább nekem? Nem lett volna neked mindegy?
- Nem. Mert biztonságban akartam tudni Carrie-t. A gyerek meg még utána sem hagyott békén. Téged nem mert zaklatni, ezért én kaptam meg az összes levelét.
- Levelét? 
- Igen, e-mailt írt a céges fiókomra. És amíg írt, tudtam, hogy Carrie jól van, távol tőle. 
- De miért írt? 
- Hogy tudjon róla. Megígértem neki, hogy elmondom, hogy Carrie hogy van, és hogy felépült-e, csak hagyja békén.
- És miért nem kérdezted meg tőle, hogy miért érdekli, ha miatta ment tönkre? 
- Nem is volt arról szó, csak kitaláltam mindenfélét, hogy boldog, és nem hiányzik neki, meg hogy jobb lesz neki nélküle. Még egy képet is küldtem, amit az újságban találtam, és azt mondtam, hogy az Carrie. Azért nem ismerte fel őt mikor találkoztak.
- És elhitte? 
- Persze. Azt sem tudta, hogy már nem lakok veletek. 
- Meddig hazudtál neki? 
- Nem is tudom. Talán tavaly írt utoljára.
- Miért hagyta abba?
- Mert azt mondtam, hogy Amerikába költözött az új barátjával. – anyám válasza egyszerűen hangzott, de bennem millió darabra tört a szívem. Harry még nyolc évig tudni akarta, hogy mi van velem, még nyolc évig bocsánatot akart kérni. Az anyám meg eljátszotta, hogy jól vagyok, és hogy boldogan élek nélküle. Hogy lehet valaki ilyen? Hogy lehetek én az ő lánya? 
A szemeim megteltek könnyel. Be akartam menni hozzájuk, és leordítani annak a szemét boszorkánynak a fejét, de nem ment volna. Megfordultam, és a szobámba vettem az irányt, de alig egy méter után a kanyarban beleütköztem Dona-ba. Ránéztem könnyes szemekkel, és láttam rajta, hogy tudja, hogy mindent hallottam. Átkarolt, és bekísért a szobámba.
- Hogy tehette ezt velem? – szólaltam meg nagy nehezen, de még mindig keservesen zokogva – Miért hazudott nekem kilenc évig? Miért, mikor nem látott, és nem ő nevelt fel? 
- Azért, mert aggódott, hogy mi lenne veled, ha megint beszélnél a fiúval. – nyugtatott Dona. 
- Akkor talán nem lenne ilyen elcseszett az életem. 
- Kérdezhetek valamit? 
- Igen. – néztem rá könnyes szemekkel. 
- Már nem is haragszol rá annyira, ugye? – mosolygott a velem szemben ülő, szőke nő. 
- Kire?
- Hát a szépszemű, göndör hajúra.
- Dehogynem! – feleltem határozottan. 
- Biztos? – húzta fel a szemöldökét. 
- Nem biztos. – sütöttem le a szemem. 
- Ha látod, akkor valahol legbelül örömöt érzel, ha a közeledben van, akkor a szíved ki akar ugrani, ha hozzád ér, akkor kiráz a hideg. Ha esetleg más lánnyal látod, akkor fel tudnál robbanni, és szeretnéd a lányt elküldeni melegebb éghajlatra. Ha távol van, és rá gondolsz, akkor mosolyogsz magadban, mint egy bolond, és akkor is érzed az illatát, ha nincs melletted. Ha pedig lefekszel aludni, akkor az ő arcát látod magad előtt a sötétben. 
- Ezzel most mire célzol? 
- Így van, vagy nincs így? 
- Egy-két dolog igaz, de ez nem jelent semmit. 
- Letagadod, hogy nem jelent semmit. 
- Mi van? – nevettem el magam, és letöröltem az éppen lecsorduló könnyemet az arcomról. 
- Szerelmes vagy belé. – apró mosoly jelent meg az arcán. 
- Mi vagyok? – néztem rá meredten – Hogyan lennék az?
- Mert látom rajtad, és tudom, hogy milyen a nő, ha szerelmes. 
- Hogyan lehetnék belé szerelmes, azok után, amit tett?
- Szerintem te már régen megbocsátottál neki. 
Nem szóltam ez szót sem, csak elgondolkoztam azon, amiket Dona felsorolt. Ha látom, akkor örülök, még akkor is, ha nem kéne, ha a közelemben van, akkor kiugrik a szívem, ha hozzámér, akkor kiráz a hideg. Ha Miranda-val van, akkor meg tudnék halni, hogy nem engem csókol, hanem őt. Folyton csak rá gondolok, és amióta először egy kocsiba ültem vele, folyamatosan érzem az illatát, nem beszélve arról, hogy minden este úgy alszok el, hogy rá gondolok. Mi van velem? Utálnom kéne, de nem megy. Tényleg megbocsátottam neki, és beleszerettem volna?

10 megjegyzés:

  1. IGEN IGEN IGEEEEN..:$$ Ez a válasz az utolsó kérdésre!! Muszály annak lennie :D Nagyon várom következőt!! :) xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D most már tényleg nem kell sokat várni arra, hogy beszéljenek ;)

      Törlés
  2. Szia :)
    Nahát :O
    Remélem most már Carrie megbocsát Harrynek. :)
    Várom a kövit. :D
    puszi♥

    VálaszTörlés
  3. Eddig azt hittem, hogy Miranda az a személy, akit a egyáltalán nem kedvelek, de most rájöttem, hogy az a személy valójában Carrie anyukája.
    Nagyon jó volt. Hihetetlenül várom már a következő részt.
    xxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igeeeen. Miranda nem fog sok vizet zavarni. sőőőőt.... :D

      Törlés
  4. Drága Camile Te hivatalosan is bele zúgtál Harrybe :P csak könyörgöm valld már be magadnak is mert ha nem muszáj lesz valami más kínzáshoz folyamodnom :D
    Drága Kriszti Te pedig mostantól mindig így fogod befejezni a fejezeteket? nem gondolsz az én idegállapotomra? :D
    a rész pedig fantasztikus lett xD köviiiiiiiit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igeeeen. muszáj így befejezni őket ;)

      Törlés
  5. IMÁÁDOMM!!!!!!!!Egyzserünem nem tudok mást mondani mint azt hogy ez a blog ZSENIÁLIS!!!Egyszerüen nem tudok még egy napot se várni a kövi részre...:DDCsak Gratulálni tudok!!!!

    VálaszTörlés