2014. január 27., hétfő

6. fejezet: Te és én

Sziasztok! Íme, itt a legújabb rész, amit szerintem szeretni fogtok, mert annyira romantikus lett a vége. ;) A véleményeknek továbbra is örülök.

Angelina Graham
- Nem vagy még fáradt? – kérdeztem aggódva Holly-t – Már elég régóta itt vagyunk.
- Inkább vagyok itt, mint abban a szobában. – próbált megnyugtató hangot használni. 
- De bemehetünk oda is, ott is énekelhetünk.
- Persze…Aztán Camile nővér megcsinálná a balhét. 
- Az igaz. – nevettem el magam – De ha le szeretnél feküdni, akkor szólj, és bekísérlek. 
- Te kísérsz engem? – hallottam a játékosságot a hangjában. Már nem olyan volt, mint régen, de még ott bujkált.
- Akármennyire is hihetetlen, de három év alatt már kitalálok ide egyedül is. – húztam ki magam büszkén.
- Hát azt ajánlom is, mert már nem sokáig leszek itt, hogy vigyázzak rád, és nehogy orra ess.
- Ez nem vicces. – komorodtam el, és lehajtottam a fejem. Szerencsére a szemüveg rajtam volt, így nem látta, hogy a szemeim meggyűltek könnyekkel.
- Ne kezdj sírni. Én sem sírok. – mondta bíztatóan. Fel sem tudom fogni, hogy egy tíz éves kislány hogyan lehet ilyen erős, és felnőtt felfogású. – Azta…
- Mi van? – kérdeztem ijedten, mert a hangja elcsuklott – Baj van? 
- Mind itt vannak. – mondta suttogva.
- Kik? 
- A 1D-s fiúk. – kuncogott felém.
- Itt? Most? – a pulzusom hirtelen a felhőket verdeste, majd talán az univerzum másik feléig is elért, mikor meghallottam az ismerős hangot.
- Sziasztok! – köszönt, majd további négy köszönést is halottam. 
- Én nem is zavarok. – bukott ki belőlem, majd felpattantam a padról. 
- Maradj nyugodtan! – hallottam meg ismét a hangját, és visszaültem a helyemre. Nem akartam itt lenni, de ha most elbotorkálok a kis fehér botommal, akkor minden világossá válna előtte. – Ők itt a barátaim, Niall, Louis, Zayn és Liam. – mutatta be őket, én pedig csak mosolyogva intettem egyet feléjük. Legalábbis remélem, hogy feléjük, és azt is remélem, hogy nem nyújtották a kezüket. 
- Mi ez az új járgány? – ez már egy másik fiútól hangzott el, és Holly-nak szólt. 
- Belekényszeríttettek ebbe a tolószékbe. Pedig én tudok menni. – hallottam a durcás hangot. 
- Persze, de kint sem szabadna lenned. – szólaltam meg hirtelen. 
- Angie! Ne már… - nyavalygott felém.
- De! – állt mellém Harry – Ha bent kell lenned, akkor menjünk be. 
- De ennyien nem lehetünk a szobámban. 
- Mi úgysem maradunk sokáig. – szólalt meg valamelyik fiú – Csak meg szerettünk volna ismerni. 
- Igen. Majd visszajövünk máskor is, oké? – mondta egy másik hang.
- Főleg, ha lesz rá lehetőség. 
- Holly! – kiáltottam fel a kelleténél talán hangosabban – Mit mondtam erről? 
- Jóóóó! Akkor legalább énekelnétek nekem valamit? 
- Hát persze. – szólt Harry mosolygós hangon – Mi legyen az? 
- A kedvencem…a Story of my life. – mondta izgatottan a mellettem ülő kislány – Angie majd gitározik hozzá. – mondta, én pedig mosolyogva bólintottam. 
Annyira furcsa volt élőben hallani az együttest. Rengetegszer meghallgattam az összes számukat, hogy meg tudjam őket tanulni Holly kedvéért, de ez most valami új volt. A legfurcsább mondjuk az volt, hogy már az első fél hangnál mindig felismertem Harry hangját. Egyszer el is rontottam a szólamot, mikor ő kezdett énekelni. Remélem, hogy annyira nem volt feltűnő, és nem vette észre, hogy lángba borult az egész arcom. Mikor befejezték a dalt, végre elkezdtek búcsúzkodni, én pedig elkezdtem a gitárral, és a tokjával babrálni, nehogy kezet kelljen fognom velük, vagy ami még rosszabb lenne, puszit kelljen adnom. 
- Öhm…Niall! Hazavinnéd Lou-t is? – hallottam meg Harry hangját – Én még maradok egy kicsit. 
- Naná! – szólt a válasz, ezek szerint a Niall nevű fiútól.
Na ne! Pedig már kezdtem megkönnyebbülni, hogy ennyivel megúsztam ezt a látogatást. De persze, hogy nincs soha szerencsém. A szám totál kiszáradt, és remegni kezdtek a lábam is. Miért kell itt maradnia? A hangok halkulni kezdtek, így gondolom a négy fiú már elment. 
- Tényleg! – szólalt meg Holly – Nem is kérdeztem, hogy milyen volt a randi. 
A kérdése úgy meglepett, hogy a gitár majdnem kiesett a kezemből, de a még mindig mellettem ülő Harry csak nevetett. 
- A barátnőd otthagyott engem.
- Miért? – ámuldozott Holly. 
- Mert nem az én terepem a nagyközönség előtt énekelni. – szólaltam meg, minden bátorságomat összeszedve. 
- Alig voltak páran. 
- De akkor sem akartam. – tekertem meg a fejemet, és a hangom erőteljes lett. Annyira hülye vagyok. Miért kell hazudnom? Le kellene csak vennem a szemüvegemet, és megmondani, hogy vak vagyok. 
- Akkor miért nem mondtad? 
- Megijedtem. 
- Pedig végig elég nagy szád volt. Meg is lepődtem rajtad. Mintha nem is te lettél volna. 
- Nem ismersz. – vontam vállat. 
- Ti most veszekedtek? – szakított félbe minket Holly. 
- Dehogy. 
- Ja. A barátnődnek ez volt az alap stílusa tegnap is. 
- Már megbocsáss, de akkor minek hívtál el? – magamat is megleptem azzal, hogy kiabáltam. Szerintem életemben nem hallott még senki ilyen hangosan beszélni engem. Eszméletlen, hogy mit ki nem hoz belőlem. Fél perc alatt az idegeimre tud menni. 
- Elég már! – kiáltott fel Holly, majd köhögni kezdett. Mostanában egyre többet köhög, van, hogy órákig nem tudja abbahagyni. 
- Jól vagy? – nyúltam felé, de az ő kis keze helyett, egy meleg, erős férfikezet fogtam meg. Mikor rájöttem, hogy Harry is felé nyúlt, és az ő kezéhez értem hozzá, rögtön elkaptam az enyémet, és éreztem ő is ugyan így tett.
- Jól vagyok, csak nem akarom, hogy veszekedjetek. – mondta halkan, egy picit még köhécselve. 
- Sajnálom. – suttogtam. 
- Én is. – szólalt meg Harry, aki már nem mellettem ült, hanem valószínűleg Holly tolószékének másik oldalánál térdelt. 
- Kérhetek valamit? 
- Persze, kicsim. – mondtam mosolyogva. 
- Bármit. – tette hozzá Harry. 
- Énekeljetek nekem. Együtt.
Komolyan mondom, ez egyre jobb. Én énekeljek vele? Na ne már. 
- Mit szeretnél? – kérdeztem, végülis érte bármit. 
- A You and I-t. – felelte kuncogva. Miért is ne, egy szerelmes számot? És pont egy ennyire nagyon szerelmeset. – De nem kell gitár. – vette ki a kezemből – Csak simán, mert szeretném fogni a kezeteket. – ragadta meg a hozzá közelebbi karomat, és a kicsi kezével átkulcsolta az ujjaimat. Gondolom Harry-ével is így tett. Pár pillanat múlva pedig majdnem lefordultam a padról, mikor meghallottam a hangját. Annyira közel volt hozzám, és annyira jó volt hallgatni, hogy szinte el is felejtettem, hogy nekem is énekelnem kellene. De aztán az első refrénnél bekapcsolódtam. Soha nem tudtam zene nélkül rendesen énekelni, most valahogy mégis sikerült. Na nem mintha olyan jó énekes lennék, Harry hangja mellett elbújhatok.  Mégis hihetetlen érzés volt. Megszűnt körülöttem a világ, és olyan volt, mintha repülnék. Bárcsak láthattam volna az arcát közben. Habár a szemüveg rajtam volt, mégis csukott szemmel énekeltem, és dal vége fele pedig arra lettem csak figyelmes, hogy Holly kicsi keze húzni kezdi, majd elengedi az enyémet, és belerakja azt Harry kezébe. A hangom elcsuklott, de aztán gyorsan magamhoz tértem, a kezét viszont nem engedtem el. Nem is tudtam volna, mert Holly minden erejével összetartotta. Mikor vége lett a számnak, a nyakam körül megéreztem kis barátnőm vékony karját, majd maga felé húzott. Tudtam, hogy meg akar ölelni, mert eléggé bújós típus, de aztán rájöttem, hogy nem csak engem húzott magához, hanem Harry-t is. Igaz, hogy nem láttam, de éreztem, hogy szinte milliméterek vannak az ő, és az én fejem között, sőt még a szuszogását is éreztem az arcomon.

10 megjegyzés:

  1. Aztaa, nagyon ravasz a kiscsaj!! :D nagyon tetszett, remélem nemsokára kiderül hogy Angie nem lát! :)) siess a kövivel!! Xoxo

    VálaszTörlés
  2. ÚRISTEEN....*0* Ez a blog a legjobb a világon!!!!!!!! <3
    Várom a holnapot!! xXx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) nagyon aranyos vagy! ;)

      Törlés
  3. isteneem és még mindig nem tudja xD hát kész....hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen ? xD siess a köviveeeeeeel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D hát őt meg a szerelem vakítja el XD

      Törlés
  4. Harry! A fen megegye! Hát vedd már észre! Tudom, hogy a vaksága miatt nem hagyná ott Angiet, de azért már kinyithatná a szemét.
    Nagyon tetszett! Annyira imádom! <3 Siess a kövivel! xxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) holnap jön, és tetszeni fog :)

      Törlés
  5. Nem nagyon szoktam kommentelgetni, de most megteszem. Wow. :D Rafinált Holly, nagyon rafinált... :D Így kell ezt csinálni.:D
    Nagyon jó lett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) örülök, hogy írtál ;)

      Törlés