2014. január 8., szerda

21. fejezet: A legfontosabb

Sziasztok! Gondolom már vártátok ezt a részt, hiszen tegnap elég izgalmas helyen hagytam abba. Na, ez a maira is igaz, ugyanis megint érdekes lett a vége! ;)

- Gyere, vedd fel ezt, és ülj le ide! – Harry levette a kabátját, és rám terítette, majd lenyomott a hátsó ajtó előtti lépcsőre, és elindult visszafelé.
- Hova mész? – kérdeztem ijedten. Nem akartam egyedül maradni, szükségem volt valakire, és úgy éreztem, hogy most Harry az én emberem.
- Visszamegyek érte, amíg ideérnek a zsaruk, nehogy lelépjen.
- Zsaruk? Kihívtad a rendőröket? 
- Persze, hogy kihívtam. Majdnem megerőszakolt. 
- Ne, nem kellenek!
- Mi van? – nézett rám zavartan. 
- Nem kell ide zsaru. 
- Dehogynem, össze vagy zavarodva. – guggolt le elém, és végigsimított a karomon. – Maradj itt, rendben?
Meg sem várta a válaszomat, és elindult vissza a földön fekvő Sam felé. Nem néztem oda, de a hangok alapján tudtam, hogy miután felrántotta a földről, adott még neki egy-két öklöst. Alig tíz perc múlva meg is érkezett a szirénázó rendőrautó, és kiszállt belőle két nagydarab egyenruhás.
- Minden rendben, kisasszony? – jött oda hozzám az egyik, míg a másik Harry-hez ment, aki elmesélte, hogy mi történt. 
- Igen. – bólintottam, de közben végig a cipőmet bámultam. 
- Figyeljen, be kellene jönnie a rendőrkapitányságra, hogy megtegye a feljelentést. Nem kell most, de legkésőbb holnap délelőtt muszáj lesz. 
- Bemegyek most. – túl akartam lenni ezen az egészen, és legalább olyan gyorsan elfelejteni, mint az utóbbit. 
- Be tud jönni? Mert ha gondolja, akkor hívunk még egy járőrautót. 
- Majd én beviszem. – lépett mellém Harry – A kollegája szerint nekem is be kell mennem. 
- Maga hívott minket? 
- Igen. Láttam, hogy mi történt.
- Maga ütötte ki ezt a szerencsétlent? – mutatott rá Sam-re, akit most tett be a másik rendőr a kocsiba.
- Én. 
- Elég szépen néz ki. – húzta el a száját.
- Most még én leszek a hibás? – láttam, hogy Harry-t megint elönti a düh - Meg akarta erőszakolni a barátnőmet. 
Az utolsó szónál nem akartam hinni a fülemnek, ezért rákaptam a fejemet, ő pedig rám sem nézett, csak közelebb húzott magához. 
- Maga az ő barátja? – húzta fel a szemöldökét a férfi. Nem hiszem, hogy elhitte, hogy a híres Harry Styles-nak egy pincérnő a barátnője. 
- Igen. – húzta ki magát Harry – Mi a probléma vele? 
- Semmi. – vonta meg a vállát – Akkor mi elindulunk, maguk pedig jöjjenek utánunk. A hölgy nyugodtan szedje rendbe magát.
Beültek az autóba, és elhajtottak. 
- Gyere! – Harry magához ölelt, és az öltözőbe mentünk – Öltözz át, addig kimegyek. 
- Ne! – kaptam el a kezét, és visszarántottam – Ne hagyj itt…egyedül. 
- Itt leszek az ajtó előtt, amíg átöltözöl. 
- Ne menj ki. Kérlek! 
- Akkor elfordulok addig. – bólintott. 
- Oké. – magamhoz vettem a ruháimat, és vetkőzni kezdtem.
- Mi a franc? – hallottam meg az ismerős női hangot az ajtó felől – Mit keresel ezzel a ribanccal? 
- Miranda…én nem… - kezdtem a magyarázkodást. 
- Kussolj, és rohadt gyorsan öltözz fel. – kiáltott rám. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat. 
- Mi ez az ordítozás? – jelent meg Kate is az ajtóban, a nyomában Annie-vel. 
- Az, hogy a pasim összezárkózott ezzel a kis ribanccal, aki mellesleg félmeztelen volt, mikor bejöttem. 
Láttam, hogy Annie arcán megjelent egy mosoly, Kate pedig a szemeit forgatta. 
- Mit kerestek itt a rendőrök? – kérdezett tovább, nem foglalkozva Miranda hisztijével – Pár vendég azt mondta, hogy itt voltak a hátsó kijáratnál. 
- Én hívtam őket, mert… - kezdte Harry, és rám nézett. Nem akarta elmondani helyettem, nem volt benne biztos, hogy azt akarom, hogy más is tudjon róla. 
- Megtámadtak odakint. – fejeztem be helyette, és mindenki rám nézett.
- Tessék? – kérdezte egyszerre Annie, és Kate. 
- Nem történt semmi, mert Harry közbelépett. – nyugtattam meg őket – Most pedig be kell mennem a rendőrségre. 
- És én beviszem. 
Harry szavára Miranda megint ideges lett, és felém fordult:
- Na ide figyelj! Ne gondold azt, hogy most megsajnáltalak. Jobb lesz, ha leszállsz a pasimról. Miért is nem tudtak a támadóid valami maradandót okozni?
- Na most te figyelj rám! – Harry elkapta a csuklóját, és az arcába kiabált – Ha meghallom, hogy még egyszer így beszélsz vele, nem állok jót magamért. Nem bántottam még nőt, de te most nagyon közel állsz hozzá. 
- Harry! – nyavalygott Miranda az arcába – Hogy beszélhetsz így velem?
- Úgy, hogy elegem van belőled. 
- Fontosabb ez a kislány, mint én? 
- Mindig is ő volt a legfontosabb, és az is lesz. 
- De én a barátnőd vagyok. 
- Nem! Nem vagy az. Most pedig ha megbocsátasz, nekünk el kell mennünk. Gyere! – fogta meg a kezemet, és magával húzott. Annyira jó érzés volt megint a kezét fogni. Vajon komolyan gondolta, amit Miranda-nak mondott? Tényleg én vagyok a legfontosabb neki? Biztos nem, csak le akarta rázni valamivel.
- Jól vagy? – kérdezte meg, mikor már úton voltunk a rendőrségre. 
- Igen. – bólintottam, de nem néztem rá – Köszönöm. 
- Mit? 
- Amit ma tettél értem. 
- Ezt nem kell megköszönnöd. Ha fegyver lett volna nála, akkor is közétek álltam volna.
- Hmmm.
- Mi az?
- Semmi, csak nem gondoltam, hogy megtennéd ezt egy idegenért. 
- Idegenért? – kérdezte csodálkozva – Legjobb barátok voltunk, természetes, hogy megtenném. Most meg főleg, hogy…én…
- Te? – kérdeztem rá, mert nem akaródzott neki befejezni a mondatot.
- Ja…Nem t’om. – mondta zavartan, és elfordította a fejét. 
- Köszönöm, tényleg. 
- Utálom ezt a gyereket, mindig is utáltam. A falra tudtam volna mászni tőle kiskorunkban is, most meg ne is beszéljünk róla, hogy mit csináltam volna vele legszívesebben. Főleg, mikor téged bántott, akkor aztán rendesen eldurrant az agyam.
- Mindig is ilyen volt. 
- Miért nem szóltál? 
- Most komolyan? Fussak hozzád segítségért, mikor nem is beszéltünk kilenc éve? Hálás vagyok a maiért, de nem vagy nekem senkim se. Elmegyünk a rendőrségre, elmondjuk, hogy mi volt, aztán kész. 
- Kész? 
- Úgy értem, hogy minden folytatódik úgy, mint azelőtt, hogy újra találkoztunk volna. 
- Azt felejtsd el! 
- Hogy mondod? – néztem rá most először.
- Nem tehetsz úgy, mintha nem ismernénk egymást.
- De, ugyanis ha ennek a napnak vége lesz, akkor te folytatod a kamerákkal, fényképezőgépekkel, koncertekkel, és rajongókkal teli életedet, és meg folytatom az én kis megszokott hétköznapjaimat. 
- Én is hétköznapi vagyok.
- Hát persze. Kíváncsi vagyok, hogy holnap ez az eset hány újság címlapján lesz majd. 
- Oké. Hagyjuk ezt, rendben? – komorrá vált az arca.
- Szerintem is. – bólintottam, és összefontam magma előtt a kezeimet. 
A rendőrségig meg sem szólaltunk. Mikor kiszálltunk a kocsiból, Harry úgy lépkedett mellettem, mintha valami halálos beteget kísért volna, és attól félne, hogy bármelyik pillanatban szilánkokra törhetek. Alig, hogy beléptünk, megláttuk a rendőrt, aki behozta Sam-et. 
- Erre jöjjenek! – intett felénk, mi pedig követtük egy üres terembe – Üljenek le! – mutatott a két székre egymás mellett, ő pedig az asztal másik oldalán foglalt helyet, velünk szemben. – Minden rendben? – fordult felém.
- Persze. Köszönöm. – bólintottam. 
- Megtaláltuk a támadójának az adatait… - fektetett le pár lapot az asztalra – És az önét is. Nem szeretne valamit elmondani?
- Miről beszél? – Harry értetlenül nézett rá, majd rám.

8 megjegyzés:

  1. komolyan muszáj neked mindig ilyen részeknél befejezned?? :D nagyooon gonosz vagy xD az lenne a legjobb ha a végén kiderülne h Harry is egy bűnöző xD siess a kövivel..amúgy naponta lesznek friss részek ? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D neeeem. Harry-ből azért nem csinálok annyira rosszfiút :D úgy tervezem, hogy lesz minden nap rész :)

      Törlés
  2. Nagyon izgi!! :) Imádom a blogod!! :)) Nagyon várom a következőt!! :$ :) xoxo

    VálaszTörlés
  3. Szia :)
    áhhh nagyon jó lett. :D
    azt hittem, hogy most már megbocsát Harrynek. :P
    várom a kövit! :DD
    puszi♥

    VálaszTörlés
  4. Óóóóh! ez nagyon jó volt! És végreeee! Harry kidobta Mirandát, jó fiú! Hát nagyon izgatott vagyok a holnapi rész miatt, szerintem Carrie drogos múltjáról tudomást szerez Harry, ami újabb vitákat fog szülni. Egyszóval rettenetesen várom. xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. meglepődsz majd Harry hozzáállásán :)

      Törlés