2014. január 26., vasárnap

5. fejezet: A legjobb barátok

Sziasztok! :) A mai részben megtudhatjátok, hogy Abbie mit tesz, mikor arra kerül a sor, hogy énekelnie kell. Annyira nem lett izgalmas, de remélem, hogy azért tetszeni fog! ;)

Angelina Graham
Vajon hogy mehet Abbie-nek? Komolyan, talán jobban izgulok, mint ő. Remélem, hogy bárhol feltalálja magát, és el tudja intézni, hogy Harry többet ne akarjon látni. Mondjuk talán nem lesz annyira gonosz vele, és nem bántja meg. Azt azért nem szeretném. Csak ne akarjon randira hívni. Bármennyire is próbálom magam rábeszélni arra, hogy ne gondoljak rá, nem megy. Annyira kedves, aranyos, és Holly is nagyon szereti. Habár eddig nem is láttam még itt. Na jó…a ”láttam” szó azért túlzás. Mindegy is. A lényeg az, hogy engem hagyjon békén. Lehet, hogy ha más lenne a helyzet, akkor talán nem ellenezném a dolgot, de én vak vagyok. Ez ellen nem tehetek semmit. Örök életemben itt fogok élni, és ezen semmi nem változtathat. Na, de mi lesz akkor, ha az este folyamán megtetszik majd a nővéremnek? Meg ha Harry-nek is jobban bejön a bunkó stílus? Lehet, hogy az lenne a legjobb. Az lenne a legjobb, ha Abbie találkozott volna vele előbb, és most Abbie-Harry randin lennének, nem pedig kamu Angie-Harry randin. Bárcsak ne gondolnék rá minden egyes pillanatban, és bárcsak ne képzelném el folyton, hogy hogyan nézhet ki valójában. Annyira idióta vagyok! Miért kellett nekem kimennem akkor az udvarra? Miért nincs valami gyógyszer, amivel kiverhetném a fejemből? Vajon mennyi idő lehet? Visszajön még Abbie, hogy elmesélje a történteket? Lehet, hogy annyira jól érzik magukat, hogy majd csak éjjel ér haza. Harry hazaviszi, elcsattan a csók. Basszus! Mikre gondolok? Hiszen az nem lenne akkora baj. Elvégre velem nem lehet, akkor legyen mással, és ha a nővérem boldog, akkor én is az vagyok. 
- Megöllek! – ront be hirtelen a dühös nővérem az ajtómon.
- Mi történt? – ülök fel az ágyamon ijedten – Mennyi idő van, hogy itt vagy? 
- Hét óra. Kibírtam vele egy órát, de az alatt is mi történt? Na mi? 
- Mi? 
- Elvitt valami idióta bárba, mert hogy az annyira nyugis, meg jó a kaja, meg élő zene van.
- Mi ezzel a baj? – értetlenkedve fordultam abba az irányba, ahova leült az ágyamra. 
- Az, hogy azt akarta, hogy én…pontosabban te legyél az élő zene. 
- Basszus! – bukott ki belőlem.
- Basszus? Ennyit mondasz? – kezdett el megint kiabálni. Igen, ha ideges, akkor elég sokszor túlreagálja a dolgokat, de már hozzászoktam. – Hallottál már engem énekelni?
- Igen. – hajtom le mosolyogva a fejemet, de tisztában voltam vele, hogy látja.
- Ez egyáltalán nem vicces! Ha elkezdtem volna ott énekelni, akkor az összes ember bekerülne ide, mert örökre elvesztették volna a hallásukat. – hadarta, de nekem csak nevetnem kellett rajta, majd pár másodperccel később hallottam, hogy ő is nevetni kezd a saját hülyeségén.
- És csak úgy otthagytad? – szólaltam meg, mikor már kinevettük magunkat. 
- Persze. Szóval nem hiszem, hogy ennyivel leráztam. Biztos vagyok benne, hogy bocsánatot akar majd kérni.
- Nem tudja, hogy itt lakok. – vontam meg a vállamat.
- De ismer valakit, akit te is. Holly-t. Hozzá fog menni először.
- És Holly el fogja mondani, hogy itt lakok… - döbbentem rá az igazságra – Mit tegyek? 
- Nem tudom, hugi. Ezt még megbeszéljük, jó? De most mennem kell, mert az őr így sem akart beengedni, már vége a látogatásnak. 
- Oké. – bólintottam, majd éreztem a puszit a fejem tetején, pár pillanat múlva pedig magamra maradtam a szobámban. 

Harry Styles
- Ez a csaj nem normális! – kiáltottam el magamat, mikor Louis-val ültünk a stúdióban, és a többiekre vártunk. 
- Akivel az otthonban találkoztál? 
- Ja. Én nem tudom, hogy mi van vele, de esküszöm, hogy megzakkant. 
- Pedig mit is mondott Niall? Mi volt az első szavad róla? Várj csak…öhm…ez az…angyal. – nevetett gúnyosan felém.
- Inkább maga az ördög. – tekertem meg a fejemet – Na jó, az azért nem, de olyan, mintha totál más ember lenne az, akivel az udvaron találkoztam, meg akivel este. 
- Lehet, hogy skizofrén. – a legjobb barátom mondatára csak egy lenéző pillantás volt a válasz. Szeretem, hogy egy igazi idióta, és egy igazi humorzsák, mert mindig meg tud nevettetni, de sokszor túl egyszerűen fogja fel a dolgokat. – Most mi van? Én csak segítek neked.
- Ez aztán a hatalmas segítség…skizo. Inkább ne segíts. Holnap elmegyek, és beszélek vele.
- Nem azt mondtad, hogy nem tudod hol lakik? 
- Basszus! Tényleg. – döbbentem rá – Niall megy az otthonba Holly-hoz, majd vele megyek. Ő biztos tudja, elvégre csak hozzá jár be.
- Én mikor mehetek már be veletek? – kérte számon tőlem, ugyanis szerette volna megismerni Hollyt. 
- Biztos vagy te abban, hogy be akarsz jönni oda? 
- Miért? Mi az? Börtön? 
- Valakinek az. – mondtam szomorúan – Valaki már soha nem jöhet ki onnan, érted? 
- Tudom. Sajnálom. 
- Semmi baj. Holnap bejöhetsz, ha gondolod. Meg jöhet Liam, és Zayn is, ha akarnak. Majd megkérdezem őket. Holly-nak megígértem, hogy egyszer majd öten, együtt bemegyünk hozzá, és szerintem jobb lesz, ha ezt minél előbb megtesszük. 
- Nagyon rosszul van? 
- Csak napjai vannak, talán hetei. 
- El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet neki. Tudja, hogy már nem élhet olyan sokat. Felfogja egyáltalán? 
- Okosabb, és erősebb, mint a többi korabeli. Tíz éves, Louis. Tíz! – ahogy erre a kislányra gondoltam, elszomorodtam, de a lelkem legmélyén erővel töltött el. Még csak tíz éves, és a babákkal, meg mindenféle játékkal kellene foglakoznia, nem azzal, hogy már nem élhet sokáig. De ő talán már beletörődött, és felfogta, hogy mi vár rá. Talán csak ki akarja élvezni azt a kevés időt, ami hátra van. Vagy csak nem akarja, hogy a családja, és a barátai szenvedni lássák, és az legyen róla az utolsó emlékük. 
- Ne végre! – Lou hangja szakított ki a gondolataimból, de talán jobb is volt, mert nem akartam most Holly betegségére gondolni – Mégis mi tartott ennyi ideig?
- Ne kezdd! – szólalt meg Liam, aki leghátul, Zayn és Niall mögött jött be. 
- Mi lesz ma? – terült szét Zayn unottam az egyik fotelba – Hangpróba, vagy stúdiózás? 
- Csak próba. – világosította fel Liam. 
- Megkönnyebbülés. – sóhajtottam fel – Figyeljetek! Már meséltem arról a beteg kislányról, Holly-ról. Niall, és én holnap megyünk hozzá, és Lou is szeretne eljönni. Megígértem neki, hogy egyszer majd mind az öten meglátogatjuk, és szeretnélek megkérni titeket, hogy ha esetleg nincs jobb dolgotok holnap délelőtt, akkor gyertek el velünk. Jó lenne, mert csak napok kérdése, és meghal.
- Azta… - bukik ki Zayn-ből.
- Tesó, persze. Ott leszünk. – szólt Liam, és megveregette a vállamat, majd Zay-re nézett, aki hevesen bólogatott.
- Remek. – mosolyogtam rájuk. Annyira jó, hogy nekem vannak a legjobb barátaim.

Másnap reggel alig tudtam felkelni az ágyból. A stúdiózások rendesen kiszívják az erőmet, de a próbák néha rosszabbak, hiszen az én négy legjobb barátommal egy kabaré az élet, ők nem csak testileg, de szellemileg is lefárasztanak. Egy gyors reggeli után, ami csak egy szelet toast kenyér volt, felöltöztem, és elindultam Louis-ért. Még este megbeszéltük, hogy én megyek érte, Niall pedig Zayn-ért, és Liam-ért. Elvégre csak mi tudjuk, hogy hova kell menni. 
Az otthon előtt találkoztunk a parkolóba, és együtt mentünk be. Az udvar megint tele volt a betegekkel, így jobbnak láttam, ha nem nézek körül. Na nem azért, hogy ne ismerjenek fel, hanem azért, mert rossz volt látni ennyi fiatal lányt, és fiút, akiken nem tudok segíteni. Pedig ha lehetne, akkor megtenném. Lehajtott fejjel mentem, de fél szemmel mégis a hátsó udvarra vezető kavicsos út felé pillantottam.
- Meg kellene nézni a hátsó udvaron. Ott szoktak lenni, mert az a kedvenc helyük. – szólaltam meg hirtelen. 
- Kiknek? – húzta fel a szemöldökét Liam.
- Mi kiknek? – néztem rá értetlenül.
- Azt mondtad, hogy az a kedvenc helyük. – folytatta Louis.
- Hát Holly-nak, és Harry kis angyalának. – nevetett Niall. 
- Fogd be! – néztem rá szúrósan, majd elindultam hátra, ők pedig követtek. Amint befordultunk az épület sarkánál, megláttam őket. Ott ültek mind a ketten, és természetesen nem maradt el a gitár sem.
A szívem zakatolni kezdett, és a hasam is dobott egy hátast. 

10 megjegyzés:

  1. hát ez jó....hirtelen angyalból ördög lett xD szegény Harryből hülyét csináltak :/ várom h végre megtudja az igazat :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát igen :D az igazság még kicsit odébb van :D

      Törlés
  2. Szakadok még mindig Harry kifakadásán! :D csóri gyerek nem tudja mit csináljon xD nagyon szuper lett, várom a kövit! :)) xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D köszönöm. hát igen...eléggé meggyűlik a baja ezzel a lánnyal :D

      Törlés
  3. Majd akkor lesz izgalmas ha meglátja az ikreket egyszerre :D Szuper lett a rész mint mindig!!:) Nagyon várom a folytatást!! :3 xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) egy picit odébb lesz az még ;)

      Törlés
  4. Hát az igazság pillanata az fenomenális lesz. Már alig várom. xxx

    P.S. : Bocs, az utóbbi időben nem ment a netem, azért nem irtam. xD xxx

    VálaszTörlés
  5. Ahhh nagyon tetszik:333 Annyira egyedi a blogod!*----* Várom a következő részt!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen :) aranyos vagy :)

      Törlés