2014. január 28., kedd

7. fejezet: Belezúgva

Sziasztok! A mai fejezet nem lett valami izgalmas, és eseménydús, de ígérem, hogy a holnapi annál jobb lesz, és biztos vagyok benne, hogy nagyon tetszeni fog. ;)

Harry Styles 
Annyira gyönyörű, és így pár milliméterről tényleg olyan, mint egy angyal. Bárcsak ne lenne rajta ez a hülye napszemüveg. Legszívesebben levenném róla, de azt azért mégsem tehetem meg. Pedig úgy szeretném látni a szemét. A szájáról pedig ne is beszéljünk, hiszen szinte visszatarthatatlan vágyat érzek, hogy megcsókoljam. De ő még csak rám sem néz, hiszen azért ilyen közelről látszódik, még szemüvegen keresztül is, hogy másfelé néz. De legalább a szemeit látom, mondjuk nem éppen olyanok, mint amire emlékszek. 
- Öhm… - szólalt meg zavartan, hiszen az arca szinte az én arcomba fúródott Holly ölelése miatt, amiért imádom ezt a kislányt – Ideje lenne felmenned, Holly.
- Még neeee! – nézett rá kérlelő szemekkel a megszólított, de nem éppen úgy nézett ki, mint akit meghat a nézése. 
- De!
- Angie-nek igaza van. Holly! – adtam neki igazat, de még így sem tudtam elérni, hogy rám nézzen – Majd én felviszlek, oké? 
- Hát jó. – sóhajtott Holly beletörődve. 
- Velünk jössz? – néztem Angie felé. 
- Nem. Még van egy kis dolgom. – mondta maga elé.
- Ne segítsek? – szólalt meg Holly hirtelen. Segíteni? Nem értettem nagyon, de gondolom a gitárra célzott, hiszen Angie éppen azzal ügyetlenkedett.
- Tudod, hogy megoldom – mosolyodott el végre, de persze ezt sem én tudtam elérni nála. 
- Rendben. Remélem, még találkozunk. 
- Aha. – csak bólintott egyet, így jobbnak láttam lelépni, mielőtt megint kihúzom nála a gyufát. Ha nem nyomulok rá ennyire, akkor talán kicsit megenyhül.

Angelina Graham
Persze, majd találok velük tartani. Először is, semmi kedvem nincs végighallgatni, ahogy nekem beszél, így is teljesen kivagyok tőle, és el akarok ájulni, ha a közelemben van. Másodszor pedig, akkor rájönne, hogy még az orrom hegyéig sem látok. Amilyen gyorsan csak tudtam, bementem a hátsó bejáraton, és igaz, hogy a hosszabb úton, de a szobámba siettem…jobban mondva botorkáltam, és reménykedtem benne, hogy nem találkozok össze velük egyik folyosón sem. 

Abigail Graham
- Na idefigyelj, drága kishúgom! – szinte úgy törtem be az ajtón Angie szobájába – Az elmúlt két napban, már másodszor hívsz fel úgy, hogy rám hozod a frászt. Mi van már megint? – idegesen beszéltem hozzá, de nem fordult felém, csak ült az ágyán, nekem háttal – Jól vagy? – siettem oda hozzá, ugyanis eléggé megijesztett.
- Találkoztam vele. – bökte ki nagy nehezen.
- És? Mi volt? Elmondtad neki? – ültem le mellé, és érdeklődve figyeltem. 
- Nem. Egyszerűen nem ment. 
- Nem mondod komolyan, hogy még most sem vette észre, hogy nem látod őt? – kérdeztem lemondóan – Egy a gyerek tényleg ekkora idióta?
- Rajtam volt a napszemüveg, meg ott volt Holly is. Nem volt alkalmam elmondani neki.
- Szerintem nem is akarod. 
- De. De igen, csak…nehéz.
- Mi ebben a nehéz? Nem nagyon értelek. Odaállsz elé, és egyszerűen elmondod, hogy látássérült vagy. 
- Kösz.
- Te jóóóóóóó ég! – esett le a tantusz – Te belezúgtál!
- Mi? Dehogy! – tekerte meg hevesen a fejét, majd elfordult tőlem, de még így is láttam, hogy elvörösödik, és nekem amúgy sem tudott hazudni. 
- De igen! – nevettem el magam – Te totálisan bele vagy esve!
- Hagyjál már, oké? 
- De hát ez jó, hugi. 
- Mégis mi lenne jó ebben? Soha nem lehetnék vele.
- Miért nem? Azért, mert sztár? Szerintem ez őt nem nagyon érdekli, mert akkor nem hívott volna randira. 
- Semmi köze nincs ennek a sztársághoz. – mondta szomorúan – Az a legkisebb gond.
- Akkor? 
- Ne csináld már, oké? Tudod, hogy soha nem élhetek teljes életet. 
- Már megint kezdi… - mondtam magamnak inkább, és megfogtam a fejemet. Ezt egyszerűen nem hiszem el. Oké, tudom, hogy rohadtul nehéz lehet neki úgy élni, hogy semmit sem lát, el sem tudom képzelni, hogy mit érezhet, de akkor sem dobhatja el a boldogságot. 
- Nem tudod, hogy mit érzek. – szólt megint szomorúan. 
- De igen! Látom rajtad, és tudom is, hogy tetszik neked Harry. Mondjuk, nem tudom, hogy mi jön be neked abból a nagyképű, ”Ki, ha én nem?” stílusából…de te vagy oda a rosszfiúkért. 
- Nem rosszfiú, és nem is nagyképű. – rántja meg a vállát. Azta… Nem veszekszik velem, csak tök csendesen válaszolgat vissza. Tényleg nagy baj lehet vele.
- De most tényleg, mi történt ma, hogy így odavagy? 
- Holly történt. 
- Baj van vele? 
- Nem úgy értem. Elég rosszul van, de most nem erről van szó. Kint voltunk az udvaron, erre megjelent az egész One Direction. Én persze egyből el akartam jönni onnan, de Harry marasztalt. Aztán énekeltek, és nekem végig kellett hallgatnom. Már legalább ezerszer hallottam az összes számukat, de ez más volt.
- Jaj, édesem… – simítottam meg a kezét.
- Ez még semmi. – nevette el magát, de éreztem, hogy ezt kínjában teszi – A négy haverja lelépett, ő meg ottmaradt. Na, akkor tudtam, hogy most kell elmondanom neki mindent. Persze szóba jött a randi, amiből irtó nagy ordítozás, és veszekedés támadt. 
- Veszekedés? Te ordítoztál valakivel? – nem akartam hinni a fülemnek. Az én kishúgom életében nem emelte fel a hangját senkivel szemben sem. Na jó, talán velem volt egy-két vita, de az elég távolt állt az ordítozástól, és a veszekedéstől.
- Meglepő módon még ezt is ki tudta belőlem hozni, de aztán Holly közbelépett, és akkor jött életem legkínosabb dolga. Énekelnem kellett vele.
- Holly-val? – néztem rá értetlenül. 
- Harry-vel. – mondta egy kissé ingerülten – A legszerelmesebb számukat kellett elénekelnem vele Holly kívánságára, aki a szám közben belerakta a kezemet Harry kezébe, és nem tudtam ellene semmit sem csinálni.
- Ez a kislány nagyon okos. – mosolyodtam el, és akkor esett csak le, hogy azt szeretné, ha a húgom, és Harry összejönnének. 
- Tudom. El kell vele beszélgetnem erről.
- Tudod, még most sem hiszem el, hogy Harry-nek nem esett még le, hogy valami bibi van veled. Elvégre ott állt veled szemben, mikor énekeltetek, nem? 
- Én sem értem, de jobb lesz ennek véget vetni. 
- Angie! Inkább ennek az önsajnálatnak vess véget.
- Nem sajnálom magam, oké? Csak nem akarom tönkretenni az életét azzal, hogy rám vigyázgasson, mert én nem látok semmit sem. 
- Hagyjuk ezt a témát, oké? Remélem, megnyugodtál, mert nekem lassan mennem kell, randim lesz. – pattantam fel mellőle.
- Kivel? – kapta felém a fejét ijedten. 
- Nem mondtam? – most szemét leszek, de ezt nem hagyhatom ki – Találkoztam Harry-vel, és kért még egy esélyt. Én meg belementem. Miért is ne, hiszen neked úgysem kell.
- Ó! Tényleg? – elfúlt hangon beszélt hozzám – Hát, amúgy is, jobb lett volna, ha veled találkozik előbb, te boldoggá tudod tenni. 
- Jaj, hugi. Csak vicceltem! – nevettem el magam. 
- Mi? 
- Nem gondolod, hogy lecsapom a kezedről? Amúgy sem az én esetem. Ne aggódj, neki te kellesz, nem én. – adtam egy puszit a feje búbjára, majd elhagytam a szobát. Remélem, hogy egy kicsit sikerül átgondolnia a dolgokat, és talán jobb belátásra tér. Meg tudnám fojtani azért, ahogyan viselkedik.

8 megjegyzés:

  1. Aranyosak voltak! :) leeshetne Harrynek hogy Angie vak és van egy ikertesója! :D nagyon tetszett, már nagyon várom a kövit, siess vele! :)) xoxo

    VálaszTörlés
  2. hát mit ne mondjak elég hamar belé zúgott :D de ez így tökéletes :D csak mondja már el végre xD siess a kövivel

    VálaszTörlés
  3. Imádom Holly-t. Az a kiscsaj eszméletlen. Remélem még probálkozni fog.
    Nagyon jó volt. Alig várom a következőt. xxx

    VálaszTörlés
  4. Remélem nem fog elfutni Harry amikor megtudja hogy Angie vak :$ Nagyon kíváncsi vagyok hogy mi lesz!!! :))
    Várom a folytatást!:) xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háááát. elég durva dolgok lesznek, mikor megtudja. csak ennyit árulok el ;)

      Törlés