2014. január 17., péntek

30. fejezet: Carrie választása

Sziasztok! A mai rész egészen izgalmas lesz, és szerintem utálni is fogtok miatta, mivel elég rosszat tettem most Harry-vel és Carrie-vel. De gondolom észrevettétek, hogy közeledünk a végéhez, így most jönnek az igazán izgis részek. Ezen kívül már csak két rész, illetve a epilógus van hátra!
Többet nem is húzom az időtöket, olvassátok el a részt, és utáljatok! :D

- Azt kérdeztem, hogy mi ez? – apámnak forrt a feje a dühtől – Mit jelentsen ez? 
- Apa…én… - azt sem tudtam, hogy hol vagyok, hiszen alig fél perce rontott rám, és vert fel az álmaimból – Megmagyarázom!
- Nem kell semmit megmagyaráznod! Nem fogsz többet találkozni vele, megértetted? 
- De apa…hallgass meg, rendben?
- Nem. Elég volt ebből. Elegem van ebből a hülyegyerekből. Mit adott be neked? Mit hitetett el veled?
- Az igazságot, apa!
- Milyen igazságot? 
- Wesley! – szólalt meg Dona az ajtóban – Hagyd, hogy megmagyarázza, rendben? 
- Te tudtad? Tudtad, és nem mondtad el rögtön? 
- A lányodnak kell elmondania, nem nekem. 
Apám idegesen kirohant a szobámból, Dona pedig utána ment. Még percekig hallgattam a veszekedésüket, aztán mikor csend lett, kimentem a nappaliba. 
- Hol van apa? 
- Csomagol. – Dona a kanapén ült, az arcát a tenyerébe temette, és sírt.
- Csomagol? Mit? – néztem rá zavartan, és ijedten. 
- A cuccait. Elmentek. 
- Mi van? – nem akartam hallani a fülemnek. Az apám tényleg képes elköltözni, és itt hagyni Dona-t? Minden az én hibám. 
- Menj, és csomagolj! – szólalt meg mögöttem az apám ideges hangon.
- Mégis mit csinálsz? Azt hiszed, hogy ezzel segítesz? Nem megyek sehova. Képes vagy elhagyni Dona-t? 
- Nem akarom, de muszáj lesz. Távol kell maradnod ettől a senkiházitól.
- Nem teheted ezt. Ne Dona-t büntesd ezért. 
- Maradhatunk, egy feltétellel. – nézett rám komoran. 
- Igen? – tettem fel félve a kérdést.
- Nem találkozol vele többet. – amint kimondta, tudtam, hogy ezzel vége a kapcsolatunknak. Elvégre úgyse tartott volna sokáig, vessünk véget ennek így. Mindenki jól jár, főleg az apám, és Dona. Megtehetek ennyit értük, nem? Elvégre átsegítettek életem legnehezebb szakaszain. Harry nélkül pedig eddig is kibírtam, meg hát úgyis elmegy. A szakítás a megoldás mindkét problémára.
- Rendben. – bólintottam – Vége. 
- Ígéred? 
- Nem ígérem, hogy nem találkozok vele többet, mert az elkerülhetetlen a munkahelyem miatt. De megígérem, hogy vége a kettőnk kapcsolatának. – ahogy győzködtem az apámat, és kimondtam ezeket a szavakat, a szívem majdnem megszakadt. El kellene mondanom neki, hogy nem Harry tehet arról, ami történt kilenc éve, de úgysem hinné el. Most már úgyis mindegy. Harry elmegy, én itt maradok, és apám is itt marad Dona-val. Mindenki boldog lesz. Vagy mégsem? 
Az egész napot a szobámban töltöttem, és azon gondolkoztam, hogy mondjam el Harry-nek. Mikor odaértem a Rose-ba, éreztem, hogy közeledik a pillanat, mikor véget ér a hosszúnak nem mondható kapcsolatunk.
- Baj van? – kérdezte Annie – Olyan boldognak tűntél az üzenet alapján, amit írtál szombaton.
Ma mindketten a pultban voltunk, Kate megengedte, hogy együtt dolgozzunk.
- Semmi. Csak eszembe jutott a szerdai nap. – hazudtam.
- Nyugi! Annak már vége, és ezentúl ha cigizni akarsz, akkor te is a klub elé mész, ahova a vendégek is. Harry-vel minden oké?
- Fogjuk rá. – vontam meg a vállamat.
- Na mesélj! – fordult felém, miután kiszolgált egy vendéget. 
- Majd később, rendben? – sóhajtottam egy nagyot – Basszus! – szökött ki a számon, mikor megláttam a pult felé érkező fiút. 
- Szia, szépségem! – mosolygott a szokásos fogvillantós módon, és áthajolt a pult felett, hogy csókot adjon. Én közelebb hajoltam, de a csókot nem viszonoztam, így csupán egy elcsúszott puszi lett belőle. – Mi a baj? – nézett rám ijedten. 
- Kimegyek cigizni. Kijössz velem?
- Persze. – bólintott mosolyogva, de láttam a szemében az aggodalmat. Követett a hátsó udvarra, azért oda, mert nem akartam ezt mások előtt elrendezni. – Mi a baj? – kérdezte még egyszer.
- Szerintem elhamarkodtuk a dolgokat. – nyögtem ki nagy nehezen, a hangom pedig elcsuklott – Átgondoltam ezt az egészet, és rájöttem, hogy nagyot hibáztunk. Nem kellett volna összejönnünk. 
- Mi van? – nézett rám értetlenül, és az arca hitetlenséget tükrözött – Ez most…mi ez az egész? Szórakozol velem? 
- Nem, Harry. Jobb lesz mindkettőnknek, ha újra elválnak az útjaink.
- Még most sem hiszed el, ugye? Nem hiszed el, hogy nem voltam benne a kilenc évvel ezelőtti dologban.
- Nem erről van szó. Tudom, hogy nem voltál benne, hiszek neked. De nem kellett volna újra összejönnünk. Sokkal jobb volt neked is nélkülem, és nekem is…
- Nélkülem… - fejezte be a mondatomat – Tényleg? 
- Igen. – bólintottam.
- Úgy mondd, hogy a szemembe nézel. – förmedt rám, amitől én összerezzentem. Még soha nem kiabált velem. – Mondd, hogy nem szeretsz, de nézz rám!
- Nem szeretlek! – néztem bele a szemébe, ő pedig meghökkenve, és elszörnyülve nézett rám. Nem akarta elhinni, amit mondtam. 
- Rendben. – mondta halkan, majd megfordult, és elindult. Pár lépés után megtorpant, majd elgyengült hangon szólalt meg újra, de nem fordult felém. – Ne maradj itt egyedül, rendben? Nem akarom, hogy megint bajod essen, és ezek szerint nem leszek itt, hogy segítsek.
Miután magamra hagyott, egyből kitört belőlem a sírás. Tartottam magam előtte, mert ha egy könnycsepp is kijött volna a szememből, rájött volna, hogy hazudok. Mert igenis hazudtam, hiszen rettentően szeretem őt. Annyira rossz volt látni az arcát, mikor elmondtam neki, hogy vége. Egy világ omlott bennem össze, és nagyon jól tudom, hogy benne is. De neki kötelezettségei vannak, és mennie kell. Ő sztár, és meg átlagember vagyok. Ő megy, én maradok. Összeillünk? Nem. Biztos, hogy nem.
Kellőképpen megnyugtattam magam, ezért visszamentem a pult mögé.
- Mi történt? – kérdezte Annie ijedten – Harry szinte sírva távozott. 
- Tényleg? – néztem rá. Sírt volna? Ez egy kissé meglepett. 
- Hát úgy nézett ki. 
- Szakítottunk. Mármint én szakítottam vele. 
- Miért? 
- Apám miatt. Megígérte, hogy ha megszakítom vele a kapcsolatot, akkor nem költözünk el. 
- Ez most komoly? Nem mondtad meg neki az igazat? 
- Nem volt alkalmam, ugyanis tegnap nem találkoztunk. Ma meg meglátott az újságok címlapján, amint éppen csókolózunk, és kiakadt. De igazából nem is akarom megmondani neki. Jobb ez így.
- Miért is? – nézett rám szinte eszelős tekintettel barátnőm. 
- Mert Harry-ék turnézni mennek. Mindenképp vége lenne a kapcsolatunknak. 
- Miért lenne vége egy turné miatt? Louis és Zayn is kapcsolatban élnek a barátnőikkel már elég régóta. Ők is kibírták, nem?
- Biztos. Én nem tudok róluk ennyit. Nem ismerem a barátnőiket sem.
- Na idefigyelj! Tisztában vagy azzal, hogy ezt mennyire meg fogod bánni? Miért taszítod el, hiszen végre megint együtt voltatok.
- Pont ez az. Úgy látszik nekünk csak ennyi idő jut mindig, aztán valamiért el kell válnunk. Ez talán egy jel, hogy mi nem tartozunk össze. 
- Már megbocsáss, de te nagyon hülye vagy.
- Hagyjuk ezt abba. Nem akarok egész éjjel ezen agyalni, oké? – mondtam, ezzel lezártnak tekintve a témát. Bár szerettem volna, ha tényleg nem a történteken, és Harry-n jár az eszem, de nem tehettem ellene semmit, végig csak rá gondoltam. Az arcára, ahogy rám nézett, mikor azt mondtam, hogy nem szeretem. Elhitte, és rettentően fájt neki. Tudom, hogy most gyűlöl, mert azt hiszi, hogy átvágtam, de jobb lesz ez mindkettőnknek.

12 megjegyzés:

  1. Hogy lehetsz ilyen gonosz? Komolyan elsírtam magamat pedig nem szoktam. Remélem kifognak békülni. Ugye?! Imádom a blogod rettentően szeretem a történetet. Ölel: Vivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) hááát. már nincs sok hátra. hamarosan kiderül, hogy mi lesz :)

      Törlés
  2. A KURVA ANYÁD......</3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nahát.....köszönöm, anyu jól van :)

      Törlés
  3. nem is tudom mit mondhatnék...imádom a blogod és értem én, hogy kell az izgalom a végére, de nekem kicsit abszurd hogy az apa miatt nem találkozhatnak, mert ilyen nem nagyon van hiszen meg sem hallgatta, de ez csak az én véleményem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igazából én is gondolkoztam ezen, de Carrie azért nem mondta el az igazat az apjának, mert Harry úgy is elmegy, és úgy gondolja, hogy jobb lesz nekik külön. az, hogy az apja nem engedi őket együtt lenni, egy jó ok, hogy távol tudjon maradni tőle. :)

      Törlés
  4. két rész?? :/ ugye kezdesz valami újat is mert én imádom ahogy írsz :)
    amúgy a rész az valami isteni lett :D mindig tudod, hogy kell a legjobb részeknél abbahagyni xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. persze. :) a következő történet már meg van írva elejétől a végéig :)

      Törlés
  5. Szia :)
    Szerintem nagyon jó rész lett és kíváncsi vagyok, hogy kibékülnek-e, nem akarom azt, hogy drámaian fejeződjön be. :/
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) már nem kell sokat várni ;)

      Törlés
  6. Jézus! Ne már!!! Darabokban van a szivem :(((((((( Eláztatom az egész házat, ha nem békülnek ki gyorsan. xDD Annyira nagyon sajnálom, hogy Carrie apja még csak meg sem hallgatta őt. Reménykedem benne, hogy Dona esetleg jobb belátásra tudja birni. Nagyon sziritok nekik.
    De mi az, hogy csak két rész van hátra? De ugye ez is happy end lesz?
    Jajj, eléred, hogy megőrüljek! xDDDD
    Nagyon hamar hozd a folytatást! xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D nyugalom, már holnap itt lesz a következő rész ;) sajnos nem mondhatok semmit a végéről :(

      Törlés