2014. január 4., szombat

17. fejezet: A pokol ördöge

Sziasztok! Ebben a részben végre kiderül, hogy ki az a titokzatos idegen, aki felbukkant Carrie életében. Remélem, hogy tetszenek a bonyodalmak. Várom a véleményeket! ;)

Több mint két hete dolgozok már, és ilyenkor általában mindenkinek több pihenésre van szüksége. De én a normális emberekkel ellentétben, alig aludtam valamit az elmúlt napokban. Fenekestül felfordult az életem, köszönhetően a volt legjobb barátomnak, az anyámnak, és még egy embernek, aki rosszabb a pokol ördögénél is. 
Vasárnap van, én pedig elég későn keltem fel. 
Már délután volt, mikor kimentem a szobámból a nappaliba. Természetesen apámat, és Dona-t is ott találtam, összebújva a kanapén. Mikor megláttak, egyből levették a szemüket a tévéről, és rám figyeltek. 
- Kialudtad magad? – kérdezte Dona.
- Nem éppen. 
- Akkor miért nem maradsz itthon? 
- Két hete dolgozok a Rose-ban. Nem hinném, hogy rögtön beteget kellene jelentenem. 
- Akkor fel kellene mondanod! – szólalt meg apám is.
- Tessék? – nem akartam hinni a fülemnek. Dona nagy nehezen beszervezett egy ilyen nagyhírű, és népszerű bárba, ahova nem jut be akárki, én meg dobjam el az egyetlen pénzforrásomat?
- Szerintem, az lenne a legjobb megoldás, ha otthagynád az a helyet. Majd találunk együtt valami nyugisabb munkát. Dona rengeteg embert ismer, és már én is elég jól mozgok ezekben a körökben. 
- Nem fogok felmondani!
- Kicsim, kérlek! Én csak neked akarok jót. 
- Apa! Ne aggódj már annyit. Rendben? Kézben tartom a dolgokat. 
- De ha minden második nap látod, attól még rosszabb lesz. 
- Tudom, hogy meg akarsz védeni tőle…pontosabban attól, amit ő hoz ki belőlem. De hidd el, hogy nem érint már olyan érzékenyen a dolog, mint régen. Azért mégiscsak kicsit másabb a helyzet, mint tizenegy éves koromban. Felnőttem, és el tudom intézni a dolgaimat. 
- Én csak…
- Tudom, apa. Tudom, hogy féltesz, de nem kell. Megbirkózok vele. Nem fogom megint miatta feladni az életemet. Szeretem a munkámat, és ott van nekem Annie is. 
- Rendben. De ígérd meg, hogy nem hagyod, hogy megint azt tegye veled, és nem keveredsz olyan dolgokba, mint négy éve. 
- Megígérem! – mosolyogtam rá, habár a szívem majdnem kiugrott, hiszen tegnap már elég rendesen belekeveredtem abba a szörnyű dologba – Most megyek, mert lassan indulnom kell!

- Azt akarta, hogy mondj fel? – Annie kétségbeesetten nézett rám, mikor nyitás előtt poharakat törölgetve, elmeséltem neki, hogy mi minden történt ebben az alig két napban – De ugye nem?
- Nem! Dehogy is! Eszem ágában sincs felmondani. Egyes zavaró tényezőket leszámítva szeretek itt dolgozni.
- Akkor jó. – sóhajtott egy nagyot. Úgy látszik, hogy ő sem szívesen válna meg tőlem. 
- Lányok! – érkezett meg Kate a pultba – Ma ti ketten lesztek a pultban, mert a hátsó teremben lánybúcsú lesz, és a fiúk lesznek a pincérek. Itt kint pedig felváltva mentek majd a sorok között, ha szükségesnek látjátok. De ma úgysem lesznek sokan. Rendben?
- Persze. Oké. – bólintottunk, és egymásra mosolyogtunk. Nem tudom, hogy melyikünk örült jobban, hogy végre együtt dolgozhatunk. Elismerem, hogy Gale sem rossz partner, hiszen mindig bókol, és nagyon kedves velem, talán túl kedves is, de Annie-vel azért mégiscsak jobb lesz. 
- Nem tudom, hogy hol van Miranda, de már itt kellene lennie. Az öltözőben nem volt?
- Nem. 
- Biztos az új pasija lefoglalja. Hihetetlen, hogy mennyire nem törődön lett, amióta ezzel az énekes gyerekkel van. Péntek este is mit műveltek itt? Beszélni fogok ezzel a lánnyal, elvégre ez egy munkahely, nem pedig hálószoba, hogy itt essenek egymásnak. – háborgott Kate, de inkább csak magának mondta, hiszen tovább is állt, hogy kinyissa a klubot. Észrevettem, hogy Annie rám néz, hogy mit reagálok, ezért én megpróbáltam közömbös arcot vágni, de nem hiszem, hogy sikerült.
- Ne is törődj vele. Tudod, hogy csak azért csinálta, hogy féltékeny legyél. – kezdett bele a monológjába – Elvégre akkor nem ment volna utánad, meg nem ment volna el hozzátok sem. 
- Hagyjuk, oké? Csak remélem, hogy ma nem jelenik meg.
Az első vendégek a lányok voltak, akik a lánybúcsúra érkeztek. Ők egyből elfoglalták a hátsó termet, de szép lassan megtelt a mi részünk is. Szerencsére nem volt sok ember, így bírtuk az iramot, meg közben a fiúk is besegítettek. Annie-vel rengeteget beszéltünk, ami elterelte a figyelmemet a gondjaimról.
- Micsoda hely! – szólalt meg egy hang a pult túloldalán – Nem gondoltam volna, hogy ilyen helyen kötsz ki. Azt hittem, hogy majd valami olcsó, útszéli lebujban rázod magad. Pincérnő? Nem éppen a te világod.
- Mit keresel itt? – elöntött a düh, mikor megláttam a tegnapi, utcai támadómat – Bárhogy számolsz, akkor sem telt le az egy hét. 
- Nyugalom, édes! Csak bulizni jöttem. Adj valami piát, amit persze te állsz. – kacsintott rám.
- Nem gondolod komolyan? 
- Nyugi, majd levonom a tartozásodból. 
- Kicsit csendesebben, ha megkérhetlek! – néztem körbe zavartan.
- Tudooood…még szexibb vagy, mint mikor utoljára láttalak. Akkor sem voltál kutya, sőt ruha sem sok volt rajtad, de így…
- Ha itt akarsz maradni, akkor legalább a pulttól tűnj el, hogy ne legyen egész éjjel hányingerem tőled. – mosolyogtam rá gúnyosan. 
- Eszem ágában sincs. Nem gondolod, hogy kihagyom ezt a látványt? 
- Akkor csak ne szólj hozzám! – mondtam, majd levágtam elé a poharat, és a pult másik végébe mentem, ahol Annie is állt.
- Ki ez a pasi? Elég jól néz ki.
- Az ördög, a természeti katasztrófák, és a világ összes betegségének a keveréke. – válaszoltam neki elfojtott hangon.
- Ismered? Honnan?
- Otthonról…mármint Holmes Chapel-ből. 
- Ó! 
- Ne állj vele szóba, ne is nézz rá, mert tényleg rosszabb mindennél, amit el tudsz képzelni. 
- Oké. Nyugalom, de idejön. 
- Akkor menj. – löktem a pultnak annak a vége felé, ahol eddig én voltam. 
- Bemutatsz a barátnődnek? – hallottam meg ismét a hangját. 
- Nem! – válaszoltam a kelleténél kicsit hangosabban. 
- Valami gond van? – szólt közbe az újonnan érkező. 
- Már csak te hiányoztál! Mit keresel itt? 
- Ez a törzshelyem. – válaszolta egyszerűen a göndör fiú – De…valami gond van a gyerekkel? – kérdezett ismét, és a mellette álló zaklatómra mutatott. 
- Nem hinném, hogy bármi közöd lenne hozzá. – mosolyogtam rá. 
- Harry Styles! – szólalt meg a szőke is – Hát meg sem ismersz? 
- Styles elfelejtette az otthoniakat. – néztem Harry szemébe szemrehányóan. 
- Sam? – nézett rá a fiúra – Sam Hale? 
- Igen, haver! Azt hittem, hogy meg sem ismersz. – a szőke magához rántotta Harry-t, és átölelte. A látványtól fel akart fordulni a gyomrom, hiszen felidézte bennem a kilenc éve történt esetet. Azt, mikor csurom vizesen ültem a biciklimen, és hazafelé tekertem, és azt, amikor Sam nevetve mesélte Harry-nek, hogy mit tett velem a pataknál. Igen. Itt állt velem szemben a két fiú, akik miatt annyit szenvedtem. De a történetem Sam-mel még messze sem ért véget azon a napon.
- Harry! – Kate szakította őket félbe, engem pedig el a gondolataimtól – Hol van Miranda? 
- Honnan tudjam? 
- Te vagy a pasija, vagy mi…Azt hittem, hogy veled van. Itt kellene lennie. Nincsen táncoslányom. Mégis mit csináljak most?
- Majd Carrie beáll! – szólalt meg Sam, amitől a vér is megfagyott az ereimben. 
- Tessék? – tette fel a kérdést egyszerre Kate és Harry. 
- Hiszen profi. Nem is mondta? Pár éve otthon táncot tanult. 
- Az nem éppen ilyen tánc volt. – próbáltam elterelni a témát, mielőtt még valami butaság jut Kate eszébe. 
- A keringőtől a rúdtáncig minden megy neki. Én tudom a legjobban. – kacsintott rám, amitől még jobban felfordult a gyomrom. Harry összehúzott szemöldökkel nézett rá, majd rám. 
- Caroline! – Kate elkapta a kezemet – Kérlek! Csak addig, amíg Miranda ideér. Addig majd én beállok a helyedre. Kérlek!
Ha most felállok a színpadra, akkor vége lesz. Megint vissza fog térni a szétcsúszott, megszégyenített, négy évvel ezelőtti Carrie.
- Oké! – egyeztem bele Kate kétségbeesett arcát látva, ami egyből felragyogott a válaszomra. Miért van nekem ilyen jó szívem? Sam gúnyosan, és meg mernék rá esküdni, hogy perverz gondolatokkal a fejében, mosolygott rám, míg Harry kétségbeesetten figyelt, és kapkodta a tekintetét. 
- Gyere! Öltözz át, és kezdhetsz is! – Kate magával rántott, otthagyva a többieket, de hallottam, hogy kivágódik a pult ajtaja, és valaki szapora léptekkel követni kezd minket.

10 megjegyzés:

  1. Jézus! Itt abbahagyni? Hát megőrülök. Abban reménykedem, hogy Harry nem fogja hagyni, hogy Carrie buteságot csináljon. Most megmutathatja neki, hogyha egy kicsit is megkedvelte, amikor még nem tudta, hogy ki is ő valójában.
    Jajj, na. Nagyon izgulok. xDD Hozd minél hamarabb a következő rész!
    xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. holnap jön ;) szerintem tetszeni fog ;)

      Törlés
  2. Te jó Isten :D megint függővég ... meg akarsz ölni? és vajon ki ment utánuk, csak nem ...? :D nagyon várom már a hnapot :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem nagyon tetszeni fog a következő rész ;)

      Törlés
  3. Szia :)
    Úristen annyira kíváncsi vagyok, hogy mi volt az a sötét múlt. :P
    nagyon várom a kövit. :D
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) hamarosan kiderül. már a jövő hét elején ;)

      Törlés
  4. Szia !
    Most ugye ezt nem gondolod komolyan ? Atya Úr Isten miket ki nem találsz !
    Ebből nem fog kisülni semmi jó sem... Habár ezt te tudod hiszen te vagy a szerző :) És 1000x is bocsánat mert nem jelentkeztem ! Jajj már előre félek és nagyon megkedveltem ezt a Dona-t ! Eddig se gyűlöltem. És gondolom, hogy ez a Sam mit csinált és, hogy Caroline mit tett még 4 éve. Szomorú. Annyira eltud varázsolni ez a történet, hogy az már fáj :D Nagyon várom !
    U.í.: Azt szerettem volna, hogy szerintem van valami köze Miranda eltűnésének Sam-ez... A csaj nem valami szimpatikus és bűzlik !
    Puszi Dorcsi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háhááá :D úgy örülök, hogy mindig ilyeneket váltok ki belőled :D

      Törlés