2013. december 28., szombat

12. fejezet: Ez történt kilenc éve

Sziasztok! Íme, itt a várva várt rész, amiben kiderül, hogy mi történt Caroline-nal kilenc éve. A fejezet nagyon rövid lett, mivel ez csak egy visszaemlékezés. De szerintem ennek pont ilyen hosszúságúnak kell lennie. Várom a véleményeket! ;)

ÉVEKKEL EZELŐTT
Csodás reggelre ébredtek Holmes Chapel lakói, hiszen a nap melegen sütött, a madarak csiripeltek. Az utcán egymással beszélgettek az éppen akkor dolgozni induló szomszédok. Minden olyan volt, mint egy igazi, angol kisvárosban. 
Különösen egy kislány örült ennek a napnak, hiszen ez volt a nyári szünet első napja. Korán felébredt, még hozzá kell szoknia, hogy most pár hónapig nem kell korán kelnie, ezért nyugodtan lustálkodhat, amíg csak kedve tartja. Felpattant az ágyából, és lerohant a fa lépcsőn. Sietve szedte a rövid, de annál vastagabb lábait, és mikor leült a konyhában az apja mellé, nagy levegőt vett. 
- Miért vagy fent ilyen korán? – kérdezte a férfi, aki a reggeli lapot olvasta – Ma már nincs iskola.
- Tudom, apa. De ma Harry, és én kimegyünk a parkba, a kispatakhoz játszani. 
- Caroline, édesem… - szólalt meg a gyönyörű, hosszú, barna hajú nő, aki eddig a reggelivel babrált.
- Anya! Mondtam, hogy szólíts Carrie-nek!
- Bocsánat. – nevetett a nő – Tehát, Carrie! Mikor szeretnétek kimenni?
- Harry azt mondta, hogy még délelőtt. Azt is mondta, hogy van egy meglepetése. Biztos a szülinapi ajándékom.
- Az csak jövő héten lesz.
- De anya. Harry-ék elutaznak nyaralni jövő hétfőn, és egy hétig haza sem jönnek. 
- Ez igaz. – ismerte el a nő.
- A cégnél az embereknek fele ennyi eszük lenne, mint neked van, akkor nem mennénk lassan csődbe. – szólalt meg az apa nevetve. 
Az anya leült az asztalhoz, és együtt megreggelizett a család. Alig, hogy végeztek, megszólalt a csengő. A kislány úgy pattant fel, és úgy indult meg az ajtó felé, mintha puskából lőtték volna ki.
- Mehetünk? – kérdezte az ajtóban álló göndör hajú, zöld szemű kisfiú.
- Persze. – bólintott a duci kislány – Elmentünk! – kiáltott be a szüleinek. 
- Okosan közlekedjetek, és érjetek haza délre! – kiáltott az anya. 
A két barát felült a biciklijére, és a park felé vették az irány. Pontosan oda, ahol szinte minden nap játszottak. Mikor odaértek, ledobták a biciklijüket a patak partjára, és kicsit odébb leültek. 
- El sem hiszem, hogy nyár van! – mondta a kisfiú.
- Én meg azt, hogy nem leszel itt a szülinapomon. – sóhajtott szomorúan a kislány. 
- Jaj! – ugrott fel a kisfiú.
- Mi a baj?
- A meglepetésről elfeledkeztem. Mindjárt visszajövök. Maradj itt! El ne mozdulj innen. – hadarta, majd felpattant a biciklijére, és elszáguldott. 
A kislány magára maradt a patak partján, ezért unalmába elkezdett kavicsokat dobálni.
- Nahát! – egy hang szólalt meg mögötte, amitől összerezzent – Duci Carrie egyedül szomorkodik? Hát hol hagytad a barátodat?
A kislány mögött egy szőke fiú állt, aki már elsős koruk óta csúfolta a kinézete miatt. Csak akkor nem merte őt bántani, ha Harry a közelbe volt. Tőle tartott egyedül, sokszor próbált barátkozni vele a fiú, de Harry még csak szóra sem méltatta. 
A fiúval ott volt még egy másik is, plusz két lány. Ők esztelenül vihogtak az előbbi mondaton. 
- Nem vagyok egyedül. – mondta a kislány, aki mindig is bátran kiállt magáért. 
- Biztos, hogy a képzeletbeli barátjára gondol. – sipította az egyik lány. 
- Harry mindjárt visszajön!
- Ki mondta azt neked? Lehet, hogy ő küldött. Mert már neki is elege van a kövér pofádból. 
- Ő nem mondana ilyet. – kiabált a kislány, és már a sírás hatásán állt – Hazudsz!
- Minek neveztél? – kérdezte dühösen a fiú, és közelebb lépett a kislányhoz, majd egy jól irányzott mozdulattal ellökte, egyenesen bele a patakba. A kislány beverte a hátát, és a fejét is, mindene tiszta víz lett, de ő még ezután is felállt. 
- Nem volt elég? – kérdezte a tettes.
- Biztos nem fájt neki, mert a nagy hája visszafogta az ütést. – nevetett a másik lány is, majd közelebb lépett, és egy nagyot rántott a kislány ruháján, ami hatalmas reccsenéssel elszakadt. A rongyok alól kikandikált a csupasz bőre, és a testének olyan részei, ami másra nem tartozott. A megszégyenített, és bántalmazott lány összeomlott, és a sárban fekve sírt. A négy bántalmazója egyre hangosabban nevetett, és szapulták őt. Majd egy idő után megunták, és magára hagyták. 
A kislány kapott az alkalmon. Felkelt a földről, megigazította elszakadt ruháját. Többször körbenézett, és kereste barátját, aki nemrég megígérte neki, hogy sietni fog, de a fiú nem volt sehol. A lány felült a biciklijére, és egyenesen haza tekert.
Az utcán elhaladva, nem messze a parktól látta a bandát, aki rátámadott. De már egyel többen voltak, ugyanis ott állt köztük a kislány legjobb barátja, Harry. Őt csak hátulról látta, de ezer közül is felismerné göndör fürtjeit. Mindannyian nagyon jól szórakoztak valamin, talán pont azon, ami vele történt. 
A kis Carrie hazaérve ledobta a biciklijét a ház előtt, és berohant a házba. A szobája felé vette az irányt, de ahhoz el kellett haladnia a konyha előtt, ahol az anyja tartózkodott. 
- Mi történt kicsim? – rohant hozzá a nő, de a kislány csak sírt – Carrie!
Ennek hallatán felkapta a fejét, letörölte a könnyeit, és komolyan az anyjára nézett, majd csak ennyit mondott:
- A nevem Caroline!
Felszaladt a szobájába, és az ágyára roskadt. Megalázottnak, és rossznak érezte magát. Mindenért csakis saját magát hibáztatta. Azért, ahogy kinézett, és legfőképpen azért, mert barátjának tekintette Harry-t. Meg akart halni. Sőt, már lehet, hogy meg is halt. Legalábbis a lelke biztosan.

10 megjegyzés:

  1. :((((((( ez nagyon szomorú,szegény Caroline :/
    remélem Harry-nek van valami magyarázata!
    am nagyon jó rész,ügyes vagy :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) amúgy még nem mostanában lesz szó erről az esetről kettőjük közt :(

      Törlés
  2. nem is harry volt a hibás, ugye? :) már várom a következő részt :) ügyes vagy, csak így tovább :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háááát majd kiderül, hogy Harry-nek mi köze volt az egészhez :D de még nem most :D

      Törlés
  3. Úristen,Lehet hogy e furin fog hangzani de én komolyan bekönnyeztem...
    Várom a kövittt!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  4. Jézusom, hogy én mennyire tudom utálni azokat, akik másokkal csúfot űznek. Ez az egész "bullying" téma a gyerekek között szerintem már túlságosan elfajult.
    Nagyon sajnálom Carolinet, remélem Harry-nek nyomos indoka volt becsapni őt. Hát én most nagyon haragszom rá, és már nem sajnálom őt annyira, mint eddig, amiért Caroline flegma volt vele.
    Nagyon várom a következő részt. xxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát igen :/ Caroline joggal haragszik rá :)

      Törlés