2013. december 13., péntek

2. fejezet: Nem ez volt az utolsó

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy visszatérek a régi felálláshoz, amit még a másik tárhelyen használtam. Tehát két naponta jönnek majd a részek, így egyik héten négy, a másik héten három rész lesz.
Remélem, hogy mindenkinek megfelel így! ;) Várom a véleményeket!

Ő nem lehet az a Harry Styles, akivel egy óvodába, és egy iskolába jártunk. Fel kellett volna ismernem, hiszen szinte össze voltunk nőve. Az oké, hogy ő nem jött rá, hogy én ki vagyok, mert azóta a duci Carrie-ből vékony Caroline lett, de én hogy nem vettem észre? Tény, hogy már jóval az X-Factor előtt megromlott a viszonyunk, olyan tizenegy-tizenkét éves korunkban, és tény, hogy sokkal kigyúrtabb, izmosabb, és szexibb, mint valaha is volt. Te jó ég! Miket beszélek? Nekem utálnom kellene őt! 
Koncentrálnom kell a munkámra, és a vendégekre. De minél jobban beszéltem rá magamat a munkára, annál jobban, és annál sűrűbben őt figyeltem. A haverjaival beszélgetett, és iszogatott, miközben Miranda-t, a táncoslányt lesték, aki persze, hogy nekik rázta magát az asztal tetején.
- Baj van? – Annie hangja visszarántott a valóságba. 
- Tessék? Nem…semmi. 
- Akkor jó. A négyesnél téged kérnek. 
- Mi? Engem? 
- Aha. Azt üzenik, hogy hármat kérnek abból a koktélból, amit csináltál az előbb. Mi volt az?
- Nem t’om. Valami ütőset kért, és én csináltam neki. 
- Akkor vigyél nekik belőle, mert azt követelik. 
- Nem vinnéd ki te? – néztem rá reménykedve.
- A vendég kérése parancs.
- Ne már! – nyavalyogtam magamban, aztán elkészítettem a három ugyan olyan koktélt. Igazából fogalmam sem volt, hogy miket raktam bele az elsőbe, így csak találomra rakosgattam bele ezt-azt.
- Parancsoljatok! – tettem le eléjük az asztalra a poharakat, miközben Miranda királynő szinte az arcomba rázta a seggét. Rosszallóan néztem rá, amit észre is vett.
- Nem tetszik az új lánynak a műsor? – kérdezte vinnyogó hangon. 
- Ennél bármi jobb lenne. – mondtam szinte suttogva, amivel sikerült felhúznom a lány agyát, de a fiúk jót szórakoztak rajta
- Akkor gyere, és táncolj helyettem. 
- Majd egyszer. – mosolyogtam rá. 
- Hölgyeim! Nyugalom! – szólt közbe Harry. Már csak pont ez hiányzott. – Új lány! Ez nem éppen olyan lett, mint az előző. – mutatta fel a koktélját.
- Ütőset kértél, nem? 
- De! 
- Akkor meg idd meg, és várd a hatást. Ne válogass! – kacsintottam rá – Szerintem olyan mindegy, hogy mitől állsz be. Mondjuk, ha nekem is ezt kéne bámulnom egész éjjel, akkor én is a minél erősebb piákat innám. – élveztem, hogy Miranda feje majdnem szétrobban a dühtől. Harry először csak pislogott rám, majd a haverjaival együtt nevetett a beszólásomon. Sarkon fordultam, és visszamentem a pult mögé, ahol megelégedve folytattam a munkámat.
- Tudod, új lány, nagyon nagy szád van ahhoz képest, hogy ez az első napod. – szólalt meg a pult mellett Harry.
- Először is, örülnék, ha nem szólítanál így, másodszor pedig mit foglalkozol te azzal, hogy hogyan viselkedek a munkatársaimmal?
- Először is, akkor mondd meg a neved. Másodszor pedig te mondtad, hogy ha nem lesz munkád, kicsinálsz. – mondta nagyképűen, de mégis boci szemekkel.
- Már megkaptam a munkát, szóval rajtad nem múlott. – mosolyogtam gúnyosan – Az meg, hogy mi lesz ezután, már egyáltalán nem rád tartozik. 
- És a neved? 
- Inkább maradjak új lány. – bólintottam. Persze, majd meg találom mondani, hogy mi a nevem. Egyből levágná, hogy ki vagyok. Mondjuk így elnézve, lehet már nem is emlékszik a régi barátaira, és ismerőseire. Baromi nagy seggfej lett. 
- Most komolyan? – húzta fel a szemöldökét. 
- Ja. 
- Nem nagyon bírsz engem. Ugye?
- Semmi bajom nincs veled, csak ne várd, hogy leboruljak a lábad előtt, mint a lányok 99,9%-a.
- Akkor te vagy az a 0,1%?
- Azt a mindenit! Valaki nagyon jó matekból. – percek óta szóval tartott, de én még közben is tudtam végezni a munkámat. Nem szoktam elalélni magamtól, és nem soha nem érzem magam tökéletesnek, de most nagyon meg voltam elégedve.
- Mindenkivel ilyen vagy?
- Milyen?
- Ennyire ellenséges.
- Nem. – válaszoltam egyszerűen – Nem kell még visszamenned a barátaidhoz? Hogy hagyhatod, hogy egyedül nézzék a seggrázós műsort?
- Téged sokkal jobb nézni. – kajánul mosolygott, és én pofon tudtam volna vágni. 
- Ez a csajozós dumád?
- Az egyik, és általában be szokott jönni. 
- Nem a dumád miatt tudsz bárkit megfektetni, hidd el. 
- Megfektetni? – zavartan nézett rám – Nem szoktam mindenkivel összefeküdni. – úgy nézett, mintha megbántottam volna. Legalábbis anno, kilenc éve pont így nézett, ha megharagudott valamiért. 
- Bárki, aki nagyra akar törni, szó nélkül odaadja magát egy híres embernek. – mondtam tovább. 
- Hát velem nem sokan törnének nagyra.
- Igen? – néztem rá meghökkenve – Most azt akarod mondani, hogy nem használod ki a sztárságot?
- Igen, azt. Talán ennyire érdekellek? – jött elő megint a nagyképű nézése.
- Feltartasz a munkámban. Szerinted mennyire érdekelsz? 
- Hát hagyod magad feltartani. 
- Na jó. Menj, és csorgasd tovább a nyáladat a királylányra. – intettem felé, de ő nem mozdulsz.
- Nem éppen az esetem. – vonta meg a vállát. 
- Nehogy azt mond, hogy te inkább egy magamfajtát nézegetsz, mint egy félmeztelen táncoslányt, aki bármelyik pillanatban rádvetné magát.
- Pedig azt mondom. Inkább hallgatom azt, hogy szapulsz, mint Miranda sipákolását. 
- Nocsak, úgy veszem észre, hogy jól ismeritek egymást.
- Az hosszú történet. Elég sokat járok ide, ez egy jó hely. De szerintem mostantól a törzshelyem lesz. – összehúzott szemöldökkel néztem rá, nem értettem, hogy mit akar – Legalábbis azokon a napokon, mikor dolgozol. – tette hozzá kajánul mosolyogva.
Most tényleg fel akar szedni? Komolyan? Az egyszer biztos, hogy nem ülne itt, ha tudná, hogy ki vagyok. Sőt, szégyenében már lehet, hogy egy másik kontinensen lenne. 
- Szuper! – mondtam ismét gúnyosan. 
- Kétnaponta vagytok, ugye?
- Ja, miért?
- Csak hogy tudjam a beosztásodat. – kacsint rám – Na, de most lelépünk, mielőtt Miranda rászabadul a haverokra. – felkelt a bárszékről, lehúzta a maradék italt, ami a poharában volt, majd ismét rám nézett – Még valami! Olyan ismerős vagy. Nem találkoztunk már?
Ahogy felfogtam, hogy mit kérdezett, elszédültem, és megfordult velem a világ. Megismert? Nem. Akkor hozzám se szólna. 
- De! – vágtam rá.
- Tényleg? – a szeme felcsillant, de lehet, hogy csupán a szervezetébe bevitt alkoholnak köszönhetően láttam a villanást.
- Aha! Délután, mikor majdnem átmentél rajtam. – mosolyogtam rá.
- Hihetetlen vagy! – tekerte meg a fejét, fizetett, majd távozott. Hozzáteszem, elég nagy borravalót kaptam. Mialatt összeszedte a barátait, és a kijárat felé mentek, legalább ötször visszanézett rám, de én mindig úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Mikor eltűnt, hatalmasat sóhajtottam, hiszen rettentően megkönnyebbültem. De legbelül tudtam, hogy nem ez volt az utolsó alaklom, hogy találkoztam Harry Styles-szal.

6 megjegyzés:

  1. Hát ez nagyoooooooooon vicces :D bírom ahogy kiosztotta Harryt :P és kíváncsi vagyok h Mr.Styles mikor fog rájönni h kivel is van dolga xD köviiiiiiiit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háááát. az még kicsit odébb van :D de ti előbb megtudjátok, hogy Carrie miért utálja annyira :D

      Törlés
  2. Szia! :) Juj nagyon bírom Harryt, meg Caroline-t is.:)) Vicces ahogy a csaj kiosztotta.:D Kíváncsian várom a kövit! :) Puszi.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, próbáltam Caroline-t ilyen nagyszájúnak alkotni ;) örülök, hogy tetszik :)

      Törlés
  3. Huhh! Hát ezen jót szórakoztam. Ez a csaj nagyon vicces. Okoz még Harry-nek némi fejfájást. Már alig várom a következő részt. xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudoooom :D és igen, fog még fejfájást okozni neki, nem is keveset :D

      Törlés