2013. december 21., szombat

6. fejezet: Annie megtudja

Sziasztok! A mai rész elég érdekes lett, ugyanis megtudhatjátok, hogy mi történt Caroline-nal kilenc éve, de az még maradjon egy kis ideig rejtély, hogy miért haragszik Harry-re.
Remélem, hogy tetszik, és már várjátok a nagy titkot is! ;) Várom a véleményeket! ;)

- Remélem, azért jól érezted magad. – szólalt meg Harry, mikor már a kocsiban ültünk – És talán már nem is utálsz annyira. 
- Mondtam, hogy nincs semmi bajom, nem? 
- Ugyan már! 
- Különben is mit foglakozol te azzal, hogy mit gondolok rólad? Ez a mai nap is csak egy félreértés miatt volt. 
- Oké. – bólintott komoran.
- Most mi van?
- Miért érdekel? 
- Nem érdekel. – ráztam meg a fejemet, de szerintem ezzel a mondattal inkább csak magamat győzködtem. 
Az út hátralévő része csendben telt. Sem én, sem pedig ő nem szólalt meg, egészen addig, amíg meg nem állt a házunk előtt.
- Sajnálom, hogy elrontottam a napodat.
- Nem mondtam, hogy elrontottad.
- Hát pedig egészen eddig azt próbáltad a tudtomra adni, nem?
Csak megrántottam a vállamat, majd ránéztem. 
- Kösz a takarót. – nyomtam a kezébe az említett tárgyat, amivel eddig melegítettem a lábaimat. Ahogy nyúlt felém, nem a takarót, hanem a kezemet fogta meg.
- Mi bajod van velem? – közelebb húzott magához, és szinte az arcomba fúrta az övét. Nem tudtam mit mondani neki, csak bámultam rá. El sem tudja képzelni, hogy milyen mértékű gyűlöletet érzek iránta. Elkezdett közeledni felém, amitől totál pánikba estem, ezért nagy lendülettel löktem el magamtól.
- Nem gondoltad komolyan, hogy most lesmárolsz, ugye?
- Bocsánat. – sütötte le a szemeit.
- Jó éjszakát! – kiszálltam a kocsiból, és becsaptam magam mögött az ajtót, majd amilyen gyorsan tudtam, befutottam a házba. Mikor becsuktam az ajtót, akkor hallottam, hogy elhajt a kocsival.
- Nagyon korai vagy. – szólalt meg mögöttem az apám – Nem volt jó a buli?
- Nem az én stílusom volt. Meg fáradt is vagyok. 
- Ki volt a fiú?
- Milyen fiú?
- Aki hazahozott. Valahonnan olyan ismerősnek tűnt. Mondjuk, nem sokat láttam belőle az ablakon keresztül.
- Te leskelődtél? – húztam fel a szemöldökömet, amire apám zavartan nevetni kezdett. 
- Csak kíváncsi voltam, hogy kikkel barátkozol.
- Vele nem éppen akarok barátkozni. Csak hazahozott, és ennyi. Remélem többet nem is kell látnom.
- Tett valamit?
- Nem. – legyintettem. Legalábbis nem most. 
- Na jó. Úgy látom nem vagy társalgós kedvedben. 
Egy angyali mosolyt küldtem felé, és a szobámba vonultam, ahol egyből tárcsázni kezdtem a telefonomon.
- Meg foglak ölni! – szóltam bele sziszegve.
- Miért hívsz a randi közben? – hallottam a nevető hangot a másik oldalról.
- Itthon vagyok.
- Mi? Miért? El sem mentél vele?
- De, de igen. 
- Akkor meg mi van?
- Annie! Utálom ezt az embert, érted? 
- De miért? Mert híres? Oké, kicsit el van szállva magától, de ha megismernéd jobban, akkor lehet, hogy…
- Ismerem! Ismerem az óta, amióta csak az eszemet tudom. Érted? – vágtam a szavába ordítva.
- Mi? 
- Át tudsz most jönni? 
- Persze. De miről…
- Gyere át, és elmondom. 
- Oké. Tíz perc múlva ott vagyok. – mondta, és letette a telefont. 
Muszáj lesz elmondanom neki, és akkor talán nem akar minden áron összehozni azzal az emberrel, akit a világon a legjobban utálok. De vajon megbízhatok benne? Elvégre alig három napja ismerem. Mondjuk, mi lehet a legrosszabb, ami jöhet? Kiderül, hogy ki vagyok, Harry megtudja, és többet nem találkozunk. De ez nem is a legrosszabb, hanem a legjobb eset.
Percek óta fel-le járkáltam a szobámba, mondjuk az egész inkább egy örökkévalóságnak tűnt. Végre megszólalt a csengő, és gyorsan kirohantam a szobámból. Apám, már Dona-val a nappaliban volt, de most nem szándékoztam bemutatni őket Annie-nek. Szegény lányt szinte berántottam az ajtón, és magammal ráncigáltam a szobámba. 
- Mi ez az egész? – nézett rám komolyan, de aggódást láttam a szemében – Amúgy nagyon csini vagy.
- Tudom, hogy nem ismerjük egymást régóta, de úgy gondolom, hogy egész jóban lettünk, és nevezhetjük magunkat barátoknak. 
- Igen. Persze. 
- Igazából rajtad kívül nincs is barátom. 
- Hát nekem sem sok. 
- Tehát megbízhatok benned, ugye? 
- Igen! Persze. De mondd már, mert megijesztesz. 
- Holmes Chapel-ben születtem. Ott éltem egészen addig, amíg ide nem költöztük valamivel több, mint egy hónapja.
- Igen, ezt tudom. 
- Csakhogy más is ott nőtt fel rajtam kívül. Volt egy legjobb barátom, akivel minden időnket együtt töltöttük. De körülbelül kilenc évvel ezelőtt tett valamit, amit soha nem bocsátok meg neki.
- Hogy jön ide Harry?
- Ő volt a legjobb barát.
- Mi? – a szemei hatalmasra tágultak a meglepettségtől.
- Igen. 
- Akkor most mégis beszélgettek?
- Nem ismer fel.
- Nem ismer fel? Hát annyit azért nem változhattál. Vagy…?
- De igen. Kilenc év alatt annyit változtam, mint más egész életében nem. Kövér kislány voltam…nagyon kövér. Most pedig nézz rám. Úgy nézek ki, mint valami anorexiás ribanc. Kilenc évvel ezelőtt majdnem kétszer akkora voltam, mint most. Van itt egy kép is. – előhalásztam az egyik fiókom mélyéről egy képet, amin egy sötétbarna hajú, kerek arcú kislány, és egy vékony, barna, göndör hajú fiú voltak. 
- Ez te vagy? – mutatott a képre, majd rám nézett – Hát én se ismernélek meg. Hogyan tudtál így…
- Lefogyni? Könnyen, ugyanis beteg lettem. Mármint lelkileg összeomlottam, és nem voltam magamnál. Pszichológushoz hordtak a szüleim, nem ettem, nem csináltam semmit, csak bezárkóztam a szobámba. Cigit loptam az anyámtól, és azóta is szívom. Tizenkét éves koromra lefogytam negyven kilót, és hónapokig kórházban feküdtem, mert nem tudtak egy falat kaját sem lenyomni a torkomon. Aztán mikor jobban lettem fizikailag, megpróbáltam mást is, mert a lelkem még közel sem volt jól. – itt a csuklóimat mutattam felé, amire ijedten nézett – Azt hittem, hogy jobban leszek, ha fájdalmat okozok magamnak. Az anyám nem bírta, és otthagyott minket, már mondtam, hogy valahol Amerikában van. 
- Te jó ég! – láttam Annie szemeiben a könnyeket.
- Ne sírj! Eleget sírtam én abban a pár évben.
- De mit tett veled? 
- Biztos, hogy tudni akarod?
- Csak ha szeretnéd elmondani. – bólintott.
- Oké. – mély levegőt vettem, és elkezdtem a legelejéről az egész történetet. Nehéz volt róla beszélni, mert még soha senkinek nem mondtam így ki, de jól is esett, hogy végre valaki tud róla.

9 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. :D ezek szerint tetszett? :D hétfőn jön a kövi, de jövő héten minden nap lesz rész :D

      Törlés
  2. Úristen, hozd minél hamarabb a kövit. Már nagyon-nagyon kiváncsi vagyok, hogy mit tett Harry.

    VálaszTörlés
  3. Idegesit hogy nem lehet tudni hogy mit tett Harry amiert ilyen lelki allapotba kerult miatta Caroline 9 evvel ezelott.. szoval siess a kovivel :D<3

    VálaszTörlés
  4. Szia !
    Szóval jövőhéten minden nap lesz rész ?
    De agyafúrt vagy ! Oké várj egy kicsit... WTF? Ennyire telik tőlem. Bocs... Mi ez ? Mi a franc ? Jézus ?! ÁÁÁÁÁÁ.... Jól vagyok elméletileg :) xD Huh. Össze kell szednem minden gondolatomat. Na akkor annyit fogtam fel ebből az egészből mint tyúk az ABC-ből. Vagy mégsem :)
    Am bocsi, hogy most itt értetlenkedem de mi történt 9 évvel ezelőtt ? TUDNOM KELL ! Basszus... Na jó. Szegény Hazz... Szegény Caroline nagyon berághatott rá. Valamiért amit még nem tudok. MÉG..!
    Jajj. NEM JUT ESZEMBE SEMMI. Csak itt tétlenkedek. Siess a kövivel ! ELŐRE IS BOLDOG KARÁCSONYT ! ♥
    Puszi Dorcsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Puszi Dorcsi ♥"
      Mi, mi van ? Várj azt mondod vagyis írod, hogy nem Miranda-t fogjuk a legjobban utálni ?! Több sejtésem is van de elképzelni nem tudom, hogy melyik az...

      Törlés
    2. igeeeen. az a valaki is már jövő héten nagy szerepet fog kapni ;)
      remélem, hogy tetszeni fog majd a történet, ugyanis pár nap múlva teljes fordulatot vesz minden ;)
      neked is kellemes ünnepeket, így előre, de remélem, hogy az ünnepek alatt is itt leszel ;) ♥

      Törlés