2013. december 26., csütörtök

10. fejezet: Utálat nélkül

Sziasztok! Ez a rész még nem a várva várt titokról szól, de szerintem örülni fogtok a végének. ;) Várom a véleményeket! 

- Remélem, hogy holnap nem leszek az újságok címlapján. – jegyeztem meg, mikor már a kocsiban ültünk.
- Háááát…Pedig szerintem számíts rá. Mondjuk, most nem láttam paparazzit, de ezek bárhol lehetnek.
- És téged nem fog zavarni?
- Mi?
- Hát hogy velem leszel a címlapokon, és nem valami híres modellel, vagy sztárral.
- Zavarni? – nézett rám mosolyogva – Pont, hogy inkább örülnék neki.
- Csak a rajongóid nem. 
- Ha szeretnek, akkor azt is szeretik, akit én szeretek, és elfogadják a döntésemet.  
- Azta, milyen bölcs vagy.
- De komolyan. 
- Oké. Elhiszem.
- Mindenből viccet csinálsz.
- Most megsértettem a kis önérzetedet?
- Gonosz vagy. 
- Tudoooom. – daloltam, mire ő elnevette magát. 
- Remélem, hogy most már nem utálsz annyira. – ez a mondat akkor hagyta el a száját, mikor leparkolt a házunk előtt.
- Attól, hogy ennyiszer elmondod, hogy mit remélsz, még nem biztos, hogy úgy is lesz.
- Pedig reménykedtem benne. Pénteken találkozunk? 
- Gondolom…
- Nem is tudod, hogy mennyire hiányozni fogsz addig.
- Nocsak. Holnap este nem tartasz fel a munkában?
- Holnap stúdiózunk, ami általában el szokott tartani hajnalig.
- Mi lesz velem nélküled? – játszottam a csalódottat, de ugyan akkor gúnyosnak is tűntem. De még ezzel sem tudtam megbántani. Komolyan? Mégis miből van ez az ember? Hol vannak az érzései? – Hoo…hova készülsz? – kérdeztem ijedten, mikor kikötötte az övét, és ki akart szállni. 
- Elkísérlek az ajtóig. 
- Ne! 
- Miért?
- Nem akarom, hogy apám kijöjjön, mert akkor elkezd faggatózni, és hidd el, hogy még a holnapi stúdiózásra sem érnél oda.
- De én szívesen találkoznék vele.
- Hidd el, hogy nem. Különben se vagy a pasim, tehát miért mutatnálak be neki?
- Ahhh…Ez fájt. – nézett rám hitetlenkedve.
- Akkor pénteken. Fél hatra készen leszek, de találj ki valami izgalmasabb programot. – kinyitottam az ajtót.
- Elfelejtettél valamit.
- Mit? – kérdeztem, mire ő közelebb húzódott, és az arcunk majdnem összeért. Néztünk egymás szemébe, a szívem dübörögni kezdett, és a fejem megindult felé. Majd fél centivel az arca előtt megszólaltam:
- Ne is álmodj róla. – suttogtam bele szinte a szájába, majd kipattantam a kocsiból, és nevetve integettem vissza neki, miközben elindultam a bejárat felé. Mikor visszanéztem az ajtóból, láttam, hogy a fejét a kormányra támasztotta, és mosolygott. Remélem, hogy közelebb járok a célomhoz. Nagyon remélem. Alig várom, hogy szenvedni lássam.
- Ez ugyan az a fiú volt, aki múlt nap is hazahozott? – szólalt meg mögöttem apám.
- Már megint leskelődtél?
- Csak a kocsit láttam. Ugyan az volt, mint hétfőn.
- Igen, ugyan az a fiú volt. 
- És ő járt itt tegnap is?
- Tudtam, hogy a barátnődnek eljár a szája. – Dona nagyon jól tudta, hogy mi történt velem a múltban, persze, hogy egyből ő akar a középpontban lenni a nagy megmentő személyében.
- Vigyázz a szádra!
- Mert? Igazam van.
- Carrie…Caroline! Dona azt mondta, hogy ez a fiú olyan, mint…hogy ő hasonlít…
- Kire? – kérdeztem mosolyogva.
- Nem fontos. – legyintett végül. Reméltem, hogy ha úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy miről beszél, akkor elfelejti azt, hogy talán Harry az a fiú. Szerencsére így is lett. 
- Lefekszek aludni. – mosolyogtam még mindig, majd a szobámba mentem.
Úgy feküdtem le aludni, hogy az elégedettség érzése átjárt tetőtől-talpig. De valahol belül mégis nyomást éreztem. Fogalmam sincs, hogy miért, de nyomasztott valami.
Másnap délelőtt álmosan ébredtem fel. Odakint szakadt az eső, ezért inkább ágyban maradtam addig, amíg el nem kellett indulnom dolgozni.

- Na? Hogy ment? – Annie rettentő kíváncsi volt minden egyes részletre.
- Lassan, sajnos. – vontam meg a vállamat unottan, miközben a székeket pakoltuk le a klubban.
- Nem is sejti, hogy ki vagy? 
- Nem. Mondjuk elkezdett beszélni arról, hogy olyan, mintha már ismerne, és hogy emlékeztetem valakire a gyerekkorából. De nem esett le neki, pedig azt is megmondtam, hogy Caroline-nak hívnak.
- Istenem! Ez tényleg egy idióta.
- Az. Szerencsére ma nem kell látnom. Stúdiózni fognak egész éjjel, így nem lesz ideje eljönni.
- És mikor lesz a következő randi?
- Holnap.
- Jó gyorsan haladtok.
- Minél előbb ki akarom végezni. – mondtam gonoszan mosolyogva.
- Láttad, hogy már tele van az internet a titokzatos lánnyal, akivel Harry Styles kézenfogva távozott egy étteremből?
- Mi? Ne már!
- Ugye nem gondoltad te sem, hogy majd titokban marad, hogy a 1D szívtiprója randizik?
- Reménykedtem benne. De ugye nem derült ki, hogy ki vagyok?
- Nem hinném. Képet se láttam, csak cikkeket. 
- Még szerencse!
Azt hittem, hogy soha nem lesz vége a mai éjszakának. Így, hét végéhez közeledve már több vendég volt, és folyamatosan dolgozni kellett, és nem is nekem kellett a pultban lennem, mégsem akart vége lenni. Egy pillanatra még az is eszembe jutott, hogy talán Harry miatt szokott olyan gyorsan telni az idő, de ezt a feltevést elhessegettem a fejemből. Neki semmi köze nincs ehhez.
- Aztán este hívj ám fel a randi után. – figyelmeztetett Annie, mikor kiléptünk reggel fél ötkor a klubból.
- Nem hiszem, hogy annyira izgalmas lesz, hogy lesz mesélnivalóm. Kikísérsz a buszra?
- Nem hiszem, hogy szükséged lesz rá. – kacsintott rám, majd balra bökött a fejével. Amint megláttam, hogy mire céloz, elöntött a forróság, és megint dübörögni kezdett a szívem. Mit tesz az emberrel az utálat! – Na, szia! – köszönt el Annie, és elindult hazafelé.
- Mit keresel te itt? 
- Tudom ám, hogy örülsz, hogy látsz. – mosolygott a szokásos módon, miközben a kocsija oldalának dőlve nézett rám.
- Rettentően. – vágtam gúnyos pofát.
- Gyere, hercegnő! Hazaviszlek.
- Hát jó. De csak, mert bármikor megeredhet megint az eső. – egyeztem bele, és beültem az autóba.
- Milyen volt az estéd?
- Azt hittem, hogy soha nem lesz vége. 
- Persze, mert nem voltam ott.
- Aha. Biztos. De most komolyan. Miért jöttél ide? Miért nem alszol ilyenkor?
- Mert egy órája végeztünk, és gondoltam, hogy hazaviszlek.
- Nagyon jó nekem. 
- Az este még áll, ugye? – nézett rám nagy, kerek, kiskutya szemekkel.
- Gondolom. – vontam meg a vállamat – De, csak ha valami izgalmasat találsz ki.
- Ne aggódj, már megvan, hogy hova megyünk.
- Tényleg? Hova?
- Az legyen meglepetés…megint.
- Szemét. – húztam fel az orromat, de nem tudtam visszatartani a mosolygást. 
- Itt is vagyunk. – mondta, mikor megállt a kocsival.
- Nahát! Nem mondod? – gúnyolódtam rajta, amin szokás szerint nevetett. 
- Alig várom az estét. – fordult felém, és megfogta a kezemet. Én csak mosolyogtam rá, mire közelebb hajolt hozzám, és szinte pillanatok alatt a számra tapasztotta az övét. Annyira hirtelen jött, hogy nem tudtam mit tenni ellene. A szemeim fennakadtak, és láttam az ő szemeit, amik be voltak csukva, miközben csókolt. Egy pár pillanatig nem tudtam megmozdulni, majd lassan lecsuktam a szememet, és én is csókolni kezdtem. Beletúrtam a göndör fürtjeibe, amitől egyre jobban bevadult, és a tarkómnál fogva nyomta a fejemet az övéhez. A szívem a torkomban vert, a hallásom eltompult. Soha, senki nem csókolt még így, ennyire szenvedélyesen, és érzékien. 
Aztán, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör jeges vízzel, úgy tértem magamhoz, és löktem el az ajkaimat faló fiút.
- Szép álmokat! – erőltettem egy mosolyt az arcomra, és befutottam a házba. Egyenesen a szobámba mentem, ahol az ágyamra lerogyva tudatosodott bennem, hogy mit tettem. Tudtam, hogy előbb-utóbb be fog következi a csók, de nem gondoltam, hogy ilyen lesz. Soha eszembe sem jutott, hogy ennyire jó lesz, és ennyire élvezni fogom. Az meg végképp nem, hogy utána is vágyni fogok rá. Utálom, hogy nem utáltam.

6 megjegyzés:

  1. Úristen,Nagyon jó várom a kövit!!!:)))

    VálaszTörlés
  2. Jajj! Nagyon jó volt! Imádtam! Harry rettenetesen cuki és kedves. Remélem Caroline letesz a tervéről. Nagyon szurkolok Harrynek.
    Rettenetesen várom a következő részt! xxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) és hamarosan kiderül a nagy titok is :D

      Törlés
  3. Szia !
    Azt a büdös.... ! Mikor fog megtörni a jég ? És végre megcsókolta és elmondta a nevét is ! ♥ Olyan boldog vagyok ! (*örömtánc*) Szegény mi lesz akkor ha Caroline nem hagy fel a bosszúval ?!! Remélem jól sül el a randi és élvezni fogja ! :) xĐ Siess és kikúrt jó lett !
    Puszi Dorcsi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háááát. nem éppen olyan lesz a randi, mint ahogy azt Carrie elképzelte ;)

      Törlés