2013. december 19., csütörtök

5. fejezet: Ebből nem buli lesz

Sziasztok! Ettől a résztől végre kezd beindulni Harry és Caroline kapcsolata. Remélem, hogy szerintetek is kezd izgalmas lenni, és továbbra is nyomon követitek majd a történetet. Várom a véleményeket! ;)

Hogy mennyit sikerült aludnom? Öt órát. Se többet, se kevesebbet. A gondolat, hogy mi vár rám a mai napon, nem hagyott nyugodni. 
- Nem sokat aludtál. – szólított meg apu, mikor kimentem a konyhába – Mész valahova?
- Aha! Egy barátnőmmel elmegyünk egyet bulizni. – válaszoltam könnyedén, miközben melegítettem magamnak az ebédből. Csodák csodájára Dona ezt az egy dolgot csinálta jól. Tudott főzni.
- Hova? 
- Még nem tudom. Ő ismeri az itteni helyeket. 
- Ketten mentek csak?
- Igen! – hazudtam. Eszem ágában sem volt elmondani neki az igazat. Ha megtudná, hogy találkoztam Harry-vel, bezárna a szobámba, és nem engedne ki addig, amíg le nem vadászná, és meg nem ölné. 
- Csak vigyázzatok magatokra, jó? – mintha egy kis aggodalmat hallottam volna a hangjába.
- Persze. 
- Itt van egy kis költőpénz. Még nem kaptál fizetést, szóval… - nyomott a kezembe egy ”kis” pénzt. 
- Köszi. – mosolyogtam rá – Most megyek, mert ötre készen kell lennem.
- Még csak egy óra.
- Tudod, hogy a jó munkához idő kell. – nevettem rá, mire ő csak a fejét csóválta. 
Bementem a fürdőbe, ahol lezuhanyoztam, és hajat is mostam. Törölközőbe tekertem a fejemet, és felvettem a fürdőköpenyemet. Így álltam be a szekrényem elé, és elkezdtem válogatni a ruháim között. Mi legyen? Szoknya vagy nadrág? Szoknya! Hosszú vagy rövid? Extra rövid! Elvégre bulizni megyek, ahol pasik is lesznek. Kivettem a szekrényből a kiválasztott ruhát, aminek pánt nélküli felső része ezüstösen csillogott, alsó, combközépig érő része pedig világos rózsaszín volt.
Soha nem volt még rajtam, mert Dona vette nekem egy nagyszabású céges partyjára, ahova eszem ágában sem volt elmenni. 
A hajamat, miután megszáradt, nagyobb hullámokba sütöttem, az arcomra pedig a tegnap reggelihez hasonló sminket raktam, csupán a bordó helyett most halvány rózsaszín szemhéjpúdert használtam. Mikor elkészültem, felvettem a ruhát, és a fehér magassarkút hozzá. Belenéztem a tükörbe, és most láttam csak meg, hogy mennyire kiemeli a csontjaimat, amik szinte átszúrják a bőrömet. Igen! Úgy néztem ki ebben a ruhában, mint egy anorexiás modell. És ki miatt? Harry Styles miatt. Miatta kellett felvennem ezt a ruhát, és miatta nézek úgy ki, mintha hónapok óta nem ettem volna egy falatot sem. Miért? Az már régi történet. 
A fejemet megráztam egy kicsit, ezzel hessegettem el a gondolataimat. Magamhoz vettem a táskámat, és bele tettem a mobilomat, a pénzemet, és a cigimet.
- Nem lesz ez egy kicsit túl… - kezdte meg apu.
- Csak mondom, hogy ezt Dona vette nekem. Tehát nem tehetek róla, hogy ilyen rövid. – húztam meg a vállamat.
- Hova mész?
- Kimegyek, mindjárt itt vannak értem.
- Rendben! – összehúzott szemöldökkel nézett rám, tudta, hogy valami nincs rendben – Ha gond van, hívj! 
- Szia apa!
Öt óra előtt öt perccel kimentem az udvarra. Még csak az kéne, hogy apám meglássa, hogy ki jön értem. Azt hiszem, hogy Harry menne a hullaházba, apám meg a sittre.
Alig ütötte el az óra az ötöt, mikor a nagy kovácsoltvas kapu előtt megállt egy kocsi. Én gyorsan beugrottam előre, nehogy apu leselkedjen. Gyorsan cselekedtem, ezért eszembe sem jutott az, hogy miért nem ül elől Annie, mikor érte ment először. 
- Jobb lesz, ha ma este le sem veszem rólad a szemem. – szólalt meg a sofőröm, miközben elindult.
- Hol van Annie?
- Ilyen szerelésben gyorsan lecsapnának a kezemről.
- Hol van Annie?
- Mondjuk nem, mintha tudnék másfele is nézni. Nagyon jól nézel ki. – csak úgy folyt belőle a szó, és erről eszembe jutott a régi Harry, akit sokszor le sem lehetett volna lőni.
- Miért nincs itt Annie?
- Mert egy randin általában csak ketten vannak. – mondta egyszerűen. 
- Ha nincs itt, akkor honnan tudtad, hogy hol lakok? Na várj csak! – minden világossá vált – Ezt előre megterveztétek, ugye?
- Semmi közöm hozzá! 
- Mi?
- Én elmentem érte, ő meg csak a kezembe nyomott egy papírt a címeddel. Azt mondta, hogy nincs valami jól, de mi azért menjünk el, és érezzük jól magunkat.
- Vigyél haza! – tört ki belőlem.
- Mi? Miért?
- Mert nem erről volt szó. – kezdtem pánikba esni. 
- Ne már!
- De már! 
- Csak menjünk, és ígérem, hogy ha nem érzed magad jól, akkor rögtön hazaviszlek. 
- Nem érzem magam jól. 
- Kérlek! – kiskutya szemekkel nézett rám, és nem tudom, hogy miért, de megnyugodtam.
- Oké. De nem maradok sokáig.
- Szuper! Viszont nem buliba megyünk.
- Hogyhogy?
- Miután megtudtam, hogy változott a terv, telefonáltam párat. – mondta, és lefordult a főútról. Kezdtem megijedni, hogy valójában valami pszichopata, és most rituális gyilkosságot fog véghez vinni, az áldozat pedig én leszek. Aztán pár perccel később, mikor világosságot láttam, megnyugodtam, sőt…a szavam is elállt. Egy kis parkban voltunk, egy ugyan olyan parkban, mint amilyen Holmes Chapel-ben is van, és amiben annyi időt együtt töltöttünk. A tisztás közepén egy hatalmas takaró volt leterítve, amin több kosár is helyet kapott. Gyertyák voltak minden fele, ameddig csak a szem ellátott.
- Tetszik? – kérdezte, mikor kiszálltam a kocsiból. 
- Szerencséd van, hogy szélcsend van. Mit csinálnál gyertyák nélkül? Amúgy minden nővel ezt csinálod? – néztem rá közömbösen, és leültem egy padra.
- Tényleg nem bírsz engem. – állapította meg suttogva, majd leült mellém.
- Tényleg? De okos vagy!
- Mi a baj? Mondtam valami rosszat?
- Pfff… - még ha csak mondott volna. De tett is, és ez a baj. 
- Mondd el! Kérlek! – megfogta a kezemet, amitől megint mintha áramütést kaptam volna. 
- Minek? – vontam meg a vállamat.
- Mert érdekel.
- Jaj, ugyan már! Nehogy azt mondd, hogy törődsz velem. Egy olyan lánnyal, akit két napja ismersz.
- Valamiért olyan, mintha régóta ismernélek. – a térdeire könyökölt, és úgy nézett rám. Én ijedten kaptam rá a tekintetemet.
- De jó neked! – válaszoltam a szokásos flegma formában.
- Tudod mi? – felkelt, és a kezemnél fogva húzott magával – Gyere, és együnk inkább valamit. Éhen halok.
- Nem vagyok éhes! – mondtam, de aztán a finomabbnál finomabb kaják látványára a hasam hangos tiltakozásba kezdett. 
- Hallom. – mosolyogta el magát, majd leült a takaróra, én pedig követtem. 
- Remélem nem valami kaviár félét kell ennem.
- Attól, hogy híres vagyok, még ugyan az maradtam, mint régen. – ránéztem. Bárcsak tudná, hogy tudom milyen volt régen. Akkor nem hazudhatna. – Nem viszem túlzásba a luxust.
- Szuper! – bólintottam, majd beleharaptam egy szendvicsbe. Az izétől megint a régi időkbe vándoroltak a gondolataim. Ugyan olyan volt, mint az, amit mindig ettünk. Amit az anyukája, Anne csinált.
- Kinek parancsoltad meg, hogy hozza össze ezt az egészet? – mutattam körbe az ujjammal.
- Megvannak az embereim. – mosolygott, miközben betömött egy fél szendvicset. 
- Ó!
- Magam is megcsináltam volna, ha tudom, hogy csak ketten leszünk. De ez tényleg vészhelyzet volt. 
- Elhiszem. – hazudtam. Már hogyan hinném el egyetlen szavát is?
- Megmondod végre a nevedet?
- Nem. 
- Akkor ezek szerint ennél többet kell tennem, hogy megbékélj velem. 
Azt tehet, amit csak akar, akkor sem tudok rá máshogyan nézni, csak, mint egy utolsó féregre. 
Már elég régóta itt voltunk, de én nem nagyon szólaltam meg. Harry próbálkozott különböző témákról beszélni, de igazából egyikre sem voltam vevő. Otthon akartam lenni, a meleg ágyamban. Kezdett hűvös lenni, és rázott a hideg. Igaz, hogy hoztam magammal egy kötött, fehér pulcsit, de már az is kevés volt. 
- Itt van ez, ha fázol. – nyújtott felém egy másik takarót. Nocsak! Valamire ezek szerint oda is figyel. 
- Kösz. De Inkább mennék haza.
- Oké. – bólintott lehajtott fejjel. Talán csalódott? Mégis mit várt? Hogy majd megdönthet itt a park kellős közepén?

2 megjegyzés:

  1. Kedvelem Caroline-t, de néha kissé túlzásba esik a durva hangnemmel. Nagyon szeretném már tudni, hogy mit követett el Harry ellene a múltban. Mert az világos, hogy Car utálja azért, amit tett. És különben is, Harry nagyon aranyos és kedves volt vele végig, már csak udvariasságból is lehetett volna kedvesebb szegény sráccal.
    Amúgy nagyon jó volt a rész. Várom a folytatást. Hozd minél hamarabb!
    xxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igeeeen :D Caroline rettentően utálja, és még egy darabig utálni is fogja :D szombaton jön az új rész, de karácsonyi meglepetésként jövő héten minden nap lesz rész ;)

      Törlés