2013. december 11., szerda

1. fejezet: Első munkanap

Sziasztok! Szerda van, tehát itt is van az első fejezet. Új szereplőket ismerhettek meg benne. és a vége tartogat egy kis izgalmat is. Várom a véleményeket a történetről. Kinek hogy tetszik?

Te jó ég! Miféle elit hely ez? Azt tudtam, hogy London egyik, ha nem a leghíresebb night klubja ez, de azért ilyen extravagánsra mégsem számítottam. 
- Szia! Biztos te vagy Caroline! – közeledett felém egy fiatal nő, szerintem harmincnál nem lehetett idősebb – A nevem Kate Mitchell, és én vagyok az üzletvezető. Én mindig itt leszek, ha valami kell, vagy ha valamiben segítségre lenne szükséged.
- Caroline Peterson. – ráztam vele kezet.
- Gyere, körbevezetlek. – hívott maga után, és a bár összes részét bemutatta – Már dolgoztál ilyen helyen?
- Hát nem egészen ilyen volt az a hely, csupán egy kisebb bár a régi lakhelyemen, ahová a helyi piások jártak. 
- Ééééértem! – nevette el magát – Dona szerint nagyon ügyes vagy, és napokon belül bele fogsz rázódni a dologba.
- Tényleg? – csúszott ki a számon a kérdés. Dona tényleg azt mondta, hogy ügyes vagyok? Ugyan már… Biztos csak az apámnál akar bevágódni azzal, hogy szerez nekem melót. 
- Baj van? – nézett rám Kate összehúzott szemmel.
- Nem. Dehogy. Csak próbálom megjegyezni, amit mondasz. 
- Remek! – Kate bevezetett a bár belső termébe, ahol az asztalok voltak, amelyek inkább hasonlítanak egy luxus nappalihoz, ugyanis mindegyik piros, bőr kanapéval, és fotellel volt körülvéve. A háttérben levő fal csupa tükör volt, amitől még nagyobbnak látszott az amúgy is hatalmas helység. 
A tükör előtt volt a bárpult, azzal szemben, a terem másik felén pedig a DJ-pult. Ez előtt volt a nagy tánctérnek kialakított rész. – Rengeteg híresség megfordul nálunk, mind vendégként, vagy fellépőként is. Sok rendezvényt, szülinapot, legénybúcsút szoktunk vállalni, mert ugye vannak táncoslányaink is.
- Ezt nem is tudtam! – néztem rá csodálkozva.
- Na ne azt gondold, hogy itt levetkőznek, és egy szál semmiben mutogatják magukat. Csak kapnak egy szexi ruhát, és táncolna. Vetkőzés nincs. 
- Értem. – mosolyogtam rá. 
- Van egy éterem részünk is, ezt csak így hozzáteszem, mert neked majd itt lesz munkád. Összesen négyen fogtok dolgozni egy éjszaka, két lány, és két fiú. Ha sok az ember, ami általában mindig úgy van, akkor egy ember közületek, plusz én leszünk a pultban, a többiek pedig az asztalok között. Kapni fogsz munkaruhát is, ami egy piros szoknya lesz, nem túl hosszú, és nem túl rövid. Erről jut eszembe… Ha valamelyik ittas, vagy csupán perverz vendég tapogatni kezd, szólsz a biztonsági őröknek. Sok lesz belőlük, és mindig figyelnek majd. Szerintem ennyi lenne. Kérdésed van?
- Akkor ezek szerint enyém az állás.
- Hát persze. Pont egy olyan lányt keresünk, mint te. Csinos, kedves, okos, és barna hajú.
- Az ennyire számít?
- A főnöknek, igen. A másik lány vörös, én meg ugye szőke vagyok. Az volt a parancs, hogy barna, vagy fekete jöhet.
- Ohhh. És mikor kezdek? 
- Ma! Jó lesz?
- Tökéletes.
- Remek. – Kate előszeretettel használja a ”remek” szót – Hamarosan megérkeznek a többiek is, és megismerkedhetsz velük. Nagyon rendes mindenki, számíthatsz rájuk bármiben. 
Kate bevezetett az öltözőbe, mi szintén egy luxus lakosztály volt, kanapéval, asztallal, tévével. – Itt is lenne a ruhád, akár bele is bújhatsz. 
Megtettem, amire kért. Bementem egy kisebb kabinba, ahol átöltözhettem nyugodtan. Nem is volt annyira vészes, se nem túl rövid, se nem túl hosszú, és nem is volt annyira kivágott…annyira.
- Nagyon csinos vagy! – kiáltott fel Kate, de már nem voltunk egyedül.
- Szia! Annabell Cross vagyok. – nyújtott kezet a vörös, göndör hajú lány – De csak Annie! 
- Carloine Peterson. Ezek szerint veled fogok dolgozni?
- Igen. Örülök, hogy megismerhetlek. – mosolyogott kedvesen, és elkezdett átöltözni.
- Akkor én magatokra is hagylak titeket, nekem még van egy kis dolgom nyitás előtt. – szólt közbe Kate – Annie majd segít, ha nem tudsz valamit. – kacsintott rám, és kiment a szobából.
- Régóta dolgozol itt? 
- Nem. Csak pár hónapja, de könnyen bele lehet jönni. – ült le mellém a másik fotelba – Londonban élsz?
- Most már igen, de eddig Holmes Chapel-ban laktam. Anyám lelépett, valahol Amerikában van az új pasijával, én meg apámmal maradtam. Ő megismert egy nőt, és miatta költöztünk ide.
- Úgy látom nem vagy oda érte. 
- Hát nem nagyon. – nevettem el magam. 
Annie is mesélt magáról, elmondta, hogy ő Londonban is született, és a nagyszülei nevelték fel, mert a szülei meghaltak egy autóbalesetben. Ő is egyke gyerek, akárcsak én, és ő is, hozzám hasonlóan húsz éves. A beszélgetésünknek négy, kikent-kifent szőke cicababa vetett véget, és lenézően néztek ránk, ahogy bevonultak a szobába. Ledobták magukat a sminkasztalok elé, és csacsorászva folytatták az arcuk dekorálását. 
- Ők a táncosok! – suttogta oda Annie – Levegőnek kell őket nézni, és akkor nem kötnek beléd.
- Nem kötnek belém? – kerekedett el a szemem.
- Azt hiszik, hogy ők itt a királynők.
- Nahát! – szólalt meg mellettem a legszőkébb, és legmagasabb lány – Kaptunk egy újabb kislányt. 
- Caroline Peterson. – tettetett mosollyal felálltam, és felé nyújtottam a kezemet. A lány rám nézett, és nevetni kezdett, a másik három pedig csatlakozott hozzá. Sarkon fordult, és otthagyott. 
- Gyere! Menjünk ki, megkeressük a fiúkat. – javasolta Annie, és én örömmel követtem. 
- Te jó ég! Hogy bírod ki ezekkel egy légtérben?
- Szerencsére csak műszak elején, és végén vannak a közelembe. Egész éjszaka rázzák magukat a részeg pasiknak, meg azon kívül ki tudja, még mit csinálnak. Aki odajött, az Miranda Wood volt, ő köztük az úgynevezett főnök. Van, hogy minden nap mással megy haza.
- Az igen. – köpni-nyelni nem tudtam, pedig az nálam nagy szó.
- Itt is vannak! – mutatott a kísérőm két felettébb helyes, kidolgozott testű fiúra, akik a pultban álltak – Fiúk, ő itt Caroline Peterson, az új munkatársunk. Caroline, ő itt Toby Carter, – mutatott a szőke, barna szemű fiúra – ő pedig Gale Morris. – mutatta be a barna hajú, kék szemű fiút is.
- Szia! – csókolt kezet Gale, és jól láthatóan végigmért. 
- Mondom, munkatárs, Gale! – szólt rá szúrós nézéssel Annie, és kikapta a kezemet a fiúéból.
- Felkészültetek a menetre? – futott be Kate, és nyomában már jöttek az első vendégek. Mindannyian bólintottunk.
- Te jó ég! – kiált fel Annie – Nem mutattam meg, hogy hogyan készülnek a koktélok.
- Nyugalom! Tanulmányoztam az interneten a hivatalos oldalt, és a koktélokat. Megy minden. – nyugtattam meg a vörös lányt. 
- Remek! – mondta Kate, aki hallotta a beszélgetést – Caroline, te kezdd a könnyebbel, és maradj a pult mögött. Gale, te maradsz vele, mert ezelőtt te tálcáztál.
- Rendben! – bólintottunk egyszerre a Gale nevű sráccal. 
Megszólalt a dübörgő zene, és egyre több ember lett a helységben. Ahhoz képest, hogy most csinálom először, meg vagyok elégedve magammal. 
- Nagyon ügyes vagy! – szólít meg Gale, miközben kiszolgáltam egy csapat lányt. 
- Köszi. Tudom! – mondom büszkén, mire ő csak egy elismerő pillantást küld felém. 
- Szia, új lány! Ezek szerint nem csinálsz ki? – szólít meg egy ismeretlen hang a pult másik feléről, Mikor rá nézek, egyből beugrik, hogy honnan ismerem. – Kérhetek egy jó erős koktélt?
- Csak, ha nem autóval száguldozol most is, mert akkor nem kapsz. Nehogy tényleg elüss valakit. – vágtam neki vissza, mire ő meglepetten mosolygott.
- Nem kocsival vagyok. – mondta, én pedig letettem elé egy nagy pohár, ütős koktélt, amit elkészítettem a ”beszélgetésünk” közbe. Elvette az italt, majd felkelt a bárszékről. – Még jövök! 
- Na látod? Ezért jó itt dolgozni. Mert találkozhatsz hasonló emberekkel. – suttogta oda Annie a fülembe, miközben lepakolta az üres poharakat a tálcájáról. 
- Miért? Ki volt ez? Valami híres ember?
- Most komolyan kérdezed?
- Nem ismerem én a hírességeket. Főleg nem így, hogy félhomályban állnak, és kendő van a fejükre kötve. Azt tudom, hogy mikor jöttem idefelé, majdnem elütött.
- Ne már! Nem nézel tévét, meg újságot se olvasol? 
- Nem nagyon. – vonom meg a vállamat, miközben kiszolgálok egy már erősen ittas állapotban lévő férfit. 
- A One Direction tagja, Harry Styles.
- Tessék? – néztem rá ijedten, a szívem felugrott a torkomba, és levert a víz. Az nem lehet. Csak felismertem volna, hiszen azért a híres, és X-Factor-mentes élete nem volt olyan régen. Igaz, hogy azóta egyetlen újságcikket sem olvastam el róla, és a bandájáról, de csak megismerném. Elvégre együtt nőttünk fel.

10 megjegyzés:

  1. Eddig klassz a story, remélem, hogy hamar felpörögnek majd a dolgok. xDDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) ígérem, hogy úgy lesz :D

      Törlés
  2. Már most nagyon tetszik a történet, remélem hamar felpörögnek az események! :D siess a kövivel, nagyon várom :)) xoxo

    VálaszTörlés
  3. Szia! :) Tetszett a rész, alig várom már, hogy ténylegesen beinduljanak a dolgok Harry és Caroline között.:D Várom a kövit, puszi.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) örülök, hogy már most tetszik ;)

      Törlés
  4. Szia!
    Szerintem nagyon jó sztori lesz, legalábbis az eleje nagyon jó :) Azt szeretném kérdezni, hogy a sztorijaidat már előre megírtad és részenként töltöd fel, vagy napról-napra írod őket? :)
    Üdv: Kata

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia :) köszönöm :) már előre meg vannak írva, és úgy töltöm fel :) most éppen a következőt írom már ;)

      Törlés
  5. érdekes sztori csak egy kérdés: Dona? Nem Donna? Már bocs de ez így rosszul hangzik....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem :) direkt Dona lett a neve :) angol név :)

      Törlés