2013. december 8., vasárnap

Epilógus

Hát, itt van a vasárnap, és itt van az epilógus, amivel lezárjuk ezt a történetet. További hozzáfűznivalómat az epilógus alatt találjátok.
Jó olvasást!

Még szerencse, hogy időben elindultunk, hiszen belekeveredtünk egy elég nagy dugóba. Annyira nem aggódtam, mert még elég sok időnk volt.
Mikor tizenegy óra előtt kiértünk a reptérre, és megkerestük a kaput, ahol majd be kell szállnunk, ránéztem a szüleimre, talán először a mai napon. Az anyám szétsírta a szemeit, és úgy láttam, hogy apám is nehezen viseli, hogy még messzebbre kerülök tőle. Bella még nem nagyon értette, hogy mi történik, de Erin tisztában volt vele, és ő is sírt. Folyton veszekedtünk, és egymásba kötöttünk, de testvérek között ez így szokás. Szerettük egymást, és rettentően hiányozni fog. 
Eljött a búcsú ideje. Átöleltem a szüleimet, anya meg sem tudott szólalni a sírástól, és apának is kijöttek a könnyei. Átöleltem Erin-t is, aki olyat mondott nekem, mint még soha:
- Szeretlek! 
- Én is nagyon szeretlek! Minden nap beszélünk, jó? És majd sokszor jössz hozzánk. Elviszlek vásárolni, koncertekre, meg mindenhova.
- Megígéred? 
- Becsület szavamra. – összefogtuk a kisujjunkat, és megráztuk egymás kezét. 
- Gyere ide, kicsi. – nyújtottam a kezemet Bella felé, aki a vállamra borult. Szerintem maga sem tudta, hogy miért sír, csak követte a többiek példáját – Harry is itt van? – kiáltotta a fülembe, mire én elhajoltam tőle, és ránéztem. A hátam mögé bámult, és várakozva nézett. Hátrafordultam, és megláttam a 1D-s fiúkat, Perrie-t, és Simon-t.
- Ő nincs. – válaszolt Liam Bella-nak, de szerintem inkább nekem szánta. Nem baj. Jobb is ez így. 
- Sok sikert, kislányaim. – ölelt meg minket Simon – Annyira büszke vagyok rátok. Még találkozunk. – láttam, hogy valami megcsillan az ő szemébe is. Talán egy könnycsepp?
- Majd írjatok! – ölelt át mindhármunkat Perrie is. Nagyon jóba lettünk ez alatt a pár hét alatt, és sokat beszélgettünk. Nagyon fog hiányozni, ahogy a fiúk is, akik szintén elbúcsúztak tőlünk. Vic teljesen összetört, mikor Liam magához szorította, és megcsókolta. 
- Kérjük kedves utasainkat, hogy kezdjék meg a beszállást a 12:00-ás, Los Angeles-i jártara. – harsogott a hagosbeszélőből. 
- Itt az idő. – szólalt meg Vic. Mindannyian megöleltünk még egyszer mindenkit, és elindultunk a kapu felé. Még egyszer hátrapillantottam, mindannyian minket figyeltek, és sírtak. A szívem mélyen reménykedtem benne, hogy ha visszanézek, akkor egyel több ember lesz ott, de nem volt. Intettem egyet, és követtem a lányokat. Végigmentünk a hosszú folyosón, és egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre elfoglalhattuk a helyünket. 
- Itt az én helyem. – mutattam rá a nagy, kényelmesnek tűnő székemre, és belevetettem magam. Naná, hogy az első osztályon utaztunk. – Ne már, hogy nem is mellettem ültök. 
- Ne nyavalyogj már most! – szólt rám Vic, akik Tracy-vel a gép másik felén ültek, de ugyan abban a sorban, csak az út választott el minket középen. 
- Kérjük kedves utasainkat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveket. A felszállást hamarosan megkezdjük. – mondta be az utaskísérő. Követtem az utasítást, ahogy mindenki más is. 
- Elnézést! Bocsánat! – a kiabálás betöltötte az egész gépet. Valaki valószínűleg majdnem lemaradt. 
- Elnézést, fiatalember! Láthatnám a jegyét?
- Maga szerint hogyan jutottam el eddig, ha nincs jegyem? – ismerős volt a hangja, de nem láttam belőle semmit, mert bele volt húzva a csuklya a fejébe, és napszemüveg volt rajta. Mondjuk igazából nem is érdekelt, hogy ki az. Belemerültem az újságba, amit magammal hoztam, és elkezdtem olvasni egy cikket. Arra lettem csak figyelmes, hogy valaki levágódik mellém, és szinte bepasszírozott engem az ülésembe.
- Már megbocsásson, de maga nem lát? – torkolltam le – Mi baja van?
- Az, hogy egy hete nem csókolhattalak meg. – szólt a srác, nekem pedig majdnem kiugrott a szívem, mikor ránéztem, és levette a csuklyát, meg a szemüveget. 
- Hogy…hogy kerülsz te ide? – alig találtam szavakat. Csak bámultam rá, nem akartam elhinni, hogy itt ül mellettem. Ránéztem a lányokra, akik szintén csodálkozó arccal néztek rá.
- Elmegyek veletek, és megnézem, hogy hova kell mennem legközelebb.
- Legközelebb? Harry, te miről beszélsz? 
- Arról, hogy szeretlek, és nem bírok nélküled létezni. Távkapcsolatban fogunk élni, és amikor csak tehetem, veled leszek. 
- Neked elment az eszed? Ide-oda akarsz utazgatni a két kontinens között?
- Elvégre megtehetem. Sztár vagyok, te is az vagy. Van rá bőven pénzünk. Én az összes vagyonomat odaadnám, akkor is, ha csak egy percet tölthetnénk együtt.
A szememből elkezdtek potyogni a könnyek, de ezúttal a boldogság miatt. Harry képes volt utánam jönni a gépre, és nem akarja feladni a kapcsolatunkat. Lehetnék ennél boldogabb? Életem szerelme itt ül mellettem, és akár az egész világot is átrepülné azért, hogy lásson. Hosszasan megcsókoltam, amit ő mosolyogva viszonzott. Annyira hiányoztak az ajkai, az érintése, az illata, az egész lénye, ami mindig erőt öntött belém. Szeretem őt, az életemnél is jobban.

Hát, akkor itt is van a vége! Nem akartam totális happy end-et, szerintem pontosan így lett jó. Talán nektek is tetszik így, és megértitek, hogy nem akartam a tipikus "Boldogan éltek, míg..." befejezést. Képzelje el mindenki úgy a folytatást, ahogy szeretné.
Köszönöm nektek ezeket a csodás heteket. Az elején még nem gondoltam, hogy ennyire sikeres lesz a sztori, ezért rettentően örülök, hogy napról napra többen jöttetek, és írtatok véleményt is. Köszönöm az eddigi 14 feliratkozót is, és talán ez a szám majd bővülni fog. ;)
Remélem, hogy nem okoztam csalódást nektek, és remélem, hogy továbbra is jártok majd a blogra, és nyomon követitek az új történetet is, amivel már jövő héten megismerkedhettek. ;)

4 megjegyzés:

  1. helló
    nekem tetszik a vége, kicst talán romantikusabb, mint vártam, de nagyon jó lett. örülök, hogy rátaláltam a blogodra... szerintem egyébként a szóhasználatod meg az íráskészséged is nagyon sokat fejlődött a részek alatt. csak így tovább :) ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. végre valaki!!! :D nagyon köszönöm :) örülök, hogy tetszik. amúgy tényleg én is észrevettem magamon, hogy jobban ki tudom magam fejezni :D remélem, ez még fejlődni is fog :)

      Törlés
  2. Szia! :)
    Még tegnap este elolvastam a részt, de csak telefonról így nem tudtam írni, ezért ezt most szeretném pótolni. A rész fantasztikus volt, ahhoz az egész sztori.:D De szomorú vagyok amiért vége.. Szinte még csak most találtam rá a történetre és máris vége van, de az legalább vigasztal, hogy happy end lett és hogy ezután olvashatom az új történeted.:)) És az is biztos, hogy nem most olvastam utoljára! :D Puszii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) hidd el, hogy ez a történet még izgalmasabb lesz ;) örülök, hogy ennyire tetszik az írásom <3

      Törlés