2013. december 15., vasárnap

3. fejezet: Egy kiló vakolat

Sziasztok! Köszönöm a sok véleményt! Annyira örülök, hogy már így az elején tetszik a történet.
Ez a rész egy kicsit unalmas lett, de ahogy mondani szoktam, mindig kell egy-két izgalommentes rész is. ;)
Jó olvasást!

- Tehát megkaptad az állást! – ez volt az első mondata apámnak, mikor másnap, szombat délben kikecmeregtem a szobámból. 
- Igen.
- Mikor jöttél haza?
- Fél hat körül.
- És milyen volt? – érdeklődött Dona, aki szintén a nappaliban volt, csakhogy a laptopját bújta.
- Elment. – válaszoltam neki egy vállrándítással. 
- Milyenek az emberek?
- Wesley, drágám, már mondtam, hogy Kate nagyon kedves nő. Biztosan sokat segített Carrie-nek. – intette le apám kérdését Dona.
- A nevem Caroline. – rá se néztem a nőre, csak öntöttem egy csésze kávét, és belekortyoltam – Kate-en kívül dolgozik ott más is. Van egy-két nagyképű ribanc, de a pincérek nagyon rendesek, és mindenben segítettek.
- Volt valami gond? – érdeklődött Dona a laptopja felett rám nézve.
- Nem vagyok kislány, el tudom intézni a dolgaimat. 
- Carrie… - szólt rám apa. Nagyon jól tudta, hogy milyen érzéseim vannak a barátnője iránt, mégis mindent elkövetett annak érdekében, hogy valahogyan megbékéljek vele. 
- Apa! A nevem Caroline! – kiáltottam rá – Nem pedig Carrie. Utálom, ha így hívnak. – igazából soha nem zavart igazán, ha így hívott valaki, mert már megszoktam, és már nem fájt. De ez a tegnap este után megváltozott. Örök életemben a teljes nevemen hívtak, egészen addig, míg meg nem ismertem Harry-t. Ő volt az, aki elkezdett Carrie-nek hívni, amit imádtam, és onnantól fogva, mindenkinek úgy kellett neveznie. Aztán miután megtörtént az a dolog, már senki nem merte kiejteni a száján a „Carrie” nevet. Apa pár éve megint elkezdett így nevezni, de mivel már nem érdekelt az egész dolog, nem is foglalkoztam vele. Most viszont… Előjött az összes régi emlék, minden fájdalom. A rengeteg sírás, és önsanyargatás.
- Mikor mész legközelebb? – kérdezte Dona úgy, mintha mi sem történt volna.
- Holnap este. Kétnaponta kell mennem. 
- És mindig éjjel dolgozol? 
- Mivel ez egy night klub? Gondolom, tudod mit jelent. – válaszoltam a szokásos lenéző hangnememben.
- Igen, drágám, Dona tudja. – bólintott apa, és láttam rajta, hogy kezd ideges lenni a viselkedésem miatt. De szerintem ezt igazán megszokhatta volna.
- A szobámban leszek. – szólaltam meg egy kisebb gondolkodás után, majd úgy tettem, ahogy mondtam. 
Visszafeküdtem az ágyamba, és az ölembe vettem a laptopomat. Felmentem a közösségi oldalaimra, ahol volt pár jelölésem. Az újdonsült munkatársaim voltak azok, jobban mondva Annie, Gale és Toby. Visszajelöltem nekik, és szinte öt másodperc múlva jött is egy üzenetem.

Annie Cross
Szia! Na kipihented magad?

Caroline Peterson
Szia! Igen, legalábbis azt hiszem. Nem olyan rég keltem.

Annie Cross
Emlékszem, hogy én az első nap után estig aludtam, felkeltem enni, aztán vissza az ágyba másnap reggelig.

Caroline Peterson
Lehet, hogy én is beájulok hamarosan. 

Annie Cross
Akkor nem is zavarlak. Holnap délután találkozunk.

Caroline Peterson
Szia!

Lehajtottam a laptop tetejét, és talán másodpercek alatt el is aludtam. Másnap arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtómon.
- Carrie, drágám, fel kellene kelned, hamarosan indulnod kell! – hallottam a hangot, amitől falra tudtam volna mászni.
- Ne csapkodd az ajtómat! Már rég fent vagyok! – hazudtam, nehogy már neki legyen igaza.
Kikászálódtam az ágyból, és elkezdtem készülni. Megmosakodtam egy kicsit, hogy kiverjem az álmot a szememből, majd felraktam a sminkemet. Egy kicsit vadabbat készítettem, mint általában szoktam, mivel az első nap kicsit kirívónak éreztem magam a többi lány között. Még a visszafogottnak látszó Annie-n is egy kiló festék volt. Mondjuk egy ilyen helyen ez elfogadható. Bordó szemhéjpúdert raktam fel, ami kiemelte a szinte fekete szemeimet, ás menni fog a munkaruhámhoz is. Vékony vonalat húztam a szemhéjtussal, és több réteg szempillaspirált használtam, amitől a szempilláim a szemöldökömet verdesték. Gondolkoztam a vörös rúzson is, de lehet, hogy az túlzás lenne. Ám végül meggondoltam magamat, hiszen a bőröm nem olyan fehér, ezért annyira nem tűnik fel, és amúgy is szerettem a rúzsokat.
A hajamat csak kifésültem. Semmi mást nem kellett vele csinálnom, szerencsére mindig szög egyenes. Felvettem egy farmert, és egy piros pulcsit, átakasztottam a vállamon a táskámat, és elindultam.
- Nem eszel valamit? – hallottam meg ismét az idegtépő hangot.
- De, és majd én elkészítem magamnak. – feleltem flegmán – Apu hol van? 
- El kell intéznie valamit. 
- Nem arra vagyok kíváncsi, hogy mit csinál, hanem hogy hol van. – vontam meg a vállamat – Na, mindegy. Megyek. – szinte fél perc alatt csináltam egy szendvicset, majd egy szó nélkül kirohantam a házból, jól bevágva magam mögött az ajtót. Csupán pár percre a házunktól volt a buszmegálló, így gyorsan kiértem. Útközben megettem a szendvicsemet is. Pont mire végeztem vele, akkor ért oda a busz. 
Körülbelül negyed órán belül már a Rose előtt voltam. Éppen időben értem oda, pont akkor, mikor Annie is. 
- Na? Hogy telt a pihenőnap? – kérdezte mosolyogva.
- Ne is mondd! Miután beszéltünk, el is aludtam. Alig másfél órája keltem fel. 
- Az igen! 
- Mondd csak, itt minden nap teltház van? 
- Általában igen, de főleg a péntek, és a szombat a húzósabb. 
- Hihetetlen, hogy az emberek hétköznap is bulizni járnak.
- A sztárok akkor is megtehetik. Elvégre nekik minden napjuk hétvége.
- Na ez is igaz. – bólintottam, miközben már a munkaruhánkba bújtunk bele. A sztárról pedig eszembe jutott ő. Az, aki megígérte, hogy minden nap itt lesz, mikor dolgozok. Az, aki fel akart szedni, ahogy meglátott.
- Jut eszembe! Nem is mondtad, hogy mi volt a 1D-s gyerekkel.
- Semmi. – tekertem meg a fejemet – Mi lett volna?
- Hát egész péntek este neked udvarolt. 
- Nem igazán az esetem.
- Nem az eseted? Ő mindenkinek az esete! – ámuldozott Annie. Imádtam, hogy úgy beszélgetünk mindig, mintha már ezer éve barátnők lennénk. 
- Annie! – nevettem rá – Ha neked tetszik, akkor átadom a terepet. Ma úgyis te leszel a pultban.
- Ki mondta, hogy ma itt lesz? – nézett rám kíváncsian.
- Azt mondta, hogy ezentúl mindig jön, ha dolgozok. 
- Jajjjj, de cuki. – csapta össze a tenyerét.
- Cuki? – kivágódott az ajtó, és megszólalt egy gúnyos hang – Igen, rátok esetleg csak azt a szót lehet használni. A szexi vagy a dögös inkább olyanokra illik, mint én.
- Meg az egoista, és beképzelt is. – válaszoltam gúnyosan mosolyogva az éppen akkor érkező Miranda-nak – Hol hagytad az udvartartásodat?
- Ők csak pénteken, és szombaton dolgoznak a teltház miatt. A többi nap a legjobbé. – kacsintott rám. 
- A legjobbé? Akkor miért vagy itt? – kérdésemre elöntötte a düh. 
- Ugyan már, kislány. Nézz magadra. Messziről látszik, hogy féltékeny vagy. 
- Mire? A nagy seggedre, vagy a felfújt melleidre? – közelebb jött hozzám, talán azt hitte, hogy megijedek majd tőle, de kitartóan néztem a szemébe. 
- Nahát! Micsoda smink! Csak nem tetszeni akarsz valakinek?
- Ahhoz nekem nem kell egy kiló vakolat. – válaszoltam, majd megfordultam, és magára hagytam, Annie pedig követett. 
- Imádom, hogy így ki tudod osztani. – lelkendezett mellettem. 
- Azt hiszi, hogy itt minden az övé. Ideje, hogy valaki megmondja neki a magáét. 
- Jogos. 
Fél órával a nyitás után már volt vagy hatvan ember. El sem tudtam képzelni, hogy hogyan lesz erőm végigfutkozni az egész éjszakát. 
- Kisasszony! – a hang irányába indultam, hogy felvegyem a rendelést.
- Mit hozhatok? – kérdeztem, majd ránéztem a hang forrására – Már megint itt vagy? – bukott ki belőlem a kérdés.
- Mondtam, hogy itt leszek. – bólintott, és széles vigyorra húzta a száját, ahonnan a hófehér fogsora csak úgy világított a fényekben.

10 megjegyzés:

  1. Jujjj...Nagyon jóóóó

    VálaszTörlés
  2. szia!

    nagyon jó lett!! :) mikor hozod a kövit? :D (alig várom)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia :) két naponta van rész, tehát kedden jön :)

      Törlés
    2. nagyon tetszik a történet, úgyhogy alig várom a következő részt :D

      Törlés
  3. nagyon jó lesz a sztori, nekem nagyon tetszik :)

    VálaszTörlés
  4. wáááá nagyon tetszik a örténetttt!!!!!!:DDD<3(csak azért kicsit jobban figyelj a helyesirásra....de ezt most nem csesztetésből akartam írni, csak jó tanácsként)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kösziii :) jó tanácsnak veszem ;) próbálok rá figyelni, de valamit még a Word sem javít ki, aztán észre sem veszem :D

      Törlés