2013. december 27., péntek

11. fejezet: Harry rájön

Sziasztok! Ahogy azt a címből is láthatjátok, Harry rájön valamire, de szerintem ti sejtitek, hogy mi lesz az. ;) A holnapi részben pedig megtudhatjátok, hogy mi az, amiért Caroline utálja régi barátját.
Várom a véleményeket! ;)

Egy óránál nem aludtam többet, az egyszer biztos. Nyúzott fejjel mentem a fürdőbe, ahol beálltam a zuhany alá, reménykedve, hogy talán kicsit feléledek. Valamit használt is forró víz, de nem sokat. Minden esetre ahhoz elég volt, hogy ne akarjak elaludni. Nyomasztott a dolog, ami reggel történt. Jobban mondva nem az, ami történt, hanem amit utána éreztem. Nehezemre esett beismernem magamnak, de már nem is akartam annyira a revánsot.
- Ma is mész? – jött az apám a kérdéssel, mikor kimentem a konyhába, hogy egyek valamit.
- Már vártam, hogy mikor kérdezed. – mondtam, egy ásítás közben – Igen.
- És mikor ismerhetem meg…
- Apu! Majd valamelyik nap áthívom Annie-t, oké?
- Nem rá gondolok.
- Hát?
- A fiúra. Akivel minden szabadidődet együtt töltöd.
- Hát az azért túlzás.
- Reggel is ő hozott haza, nem?
- Most komolyan! Te leskelődsz utánam?
- Nem. Csak Dona már felkelt, mikor hazaértél, és ő látta.
- Hmmm. – csak morogtam egyet, amit ő is tudott, hogy a barátnője említése miatt tettem – Megyek készülni. 
Mielőtt még bármit is szólhatott volna, szinte berohantam a szobámba. Kezd már unalmassá válni, hogy minden reggel ezzel jön.
A hajamba tettem egy-két hullámot, mondjuk nem nagyon tűnt fel, és biztos vagyok benne, hogy ami megmaradt benne, az is fél órán belül már szög egyenes lesz. Elkészítettem a sminkemet is, majd szokás szerint beálltam a szekrény elé, és megkezdtem a ruhák szortírozását. 
Nem akartam annyira kiöltözni, elvégre az éttermet tegnapelőtt már letudtuk, oda csak nem megyünk még egyszer. Egy egyberészes, fekete, rövid szoknyát választottam, amin rózsa minták voltak. Felülve vettem még egy fehér, kötött kardigánt, illetve egy szintén fekete, magasított szárú csizmába léptem bele. A fekete táskámat akasztottam a vállamra, most abba tettem a telefont, a cigit, és a pénztárcámat.
Már negyed hat volt, és én egyre jobban izgultam. Mégis mi a fészkes fene bajom van? Soha nem csináltam ezt, még az első randi előtt sem. Biztos, hogy a csók miatt van. Mert tudom, hogy meg kell ismételni, és ezek után ez már szokássá fog válni.
Fél hat előtt pár perccel kimentem az udvarra, de olyan gyorsan és halkan, hogy apám még véletlenül se vegyen észre. 
- Pontos, mint mindig. – motyogtam magamban, mikor megállt előttem az autó. Miért kell most mindent ilyen tökéletesen csinálnia? Miért nem hibázik, hogy tovább tudjam utálni?
- Szia, szépségem! – mondta, mikor beszálltam mellé. Egyből közelebb hajolt, és lenyomott egy puszit a számra.
- Szia. – nyögtem ki nagy nehezen, és biztos vagyok benne, hogy még el is vörösödtem. Pedig ez nem rám vall.
- Alig tudtam aludni. Egész végig csak rád gondoltam, és a csókra. – mondta sugárzó arccal, miközben kifordult az utcából. 
- Hova megyünk? 
- Bemutatlak pár embernek. – felelte lazán.
- Kinek? – kaptam rá ijedtem a fejemet.
- A bandának. Nyugi, imádni fognak. 
- Oké. 
- Nincs messze, pár perc, és ott is vagyunk. 
- Rendben. 
- Kipihented magad? – kérdezte, mikor ásítottam egyet.
- Nem nagyon. – mosolyogtam rá, ő pedig rám. Biztos vagyok benne, hogy rájött, hogy miatta nem aludtam. Azt hiszi, hogy a csókjáról álmodoztam, és arról, hogy mikor folytatódik. És basszus, milyen jól hiszi. Ordítani tudtam volna saját magammal, és lekeverni egy hatalmas pofont. Miért csinálom ezt? Miért érzem ezt?
- Bármikor hazamehetünk, csak szólj, ha már nem bírod. – mondta, mikor kiszálltunk egy kisebb, külvárosi étterem előtt, ahonnét hatalmas zaj áradt ki.
- Rendben. De miért ne bírnám?
- Rengetegen lesznek itt. 
- Kik? Azt hittem, hogy csak a bandával találkozunk! 
- Liam anyukájának ma van a születésnapja, szóval elég sokan itt vannak.
- Kik? Harry! – a lábaim földbe gyökereztek, és visszarántottam őt a kezénél fogva – Nem vagyok egy szülinaphoz öltözve. Mi lenne, ha kihagynánk ezt az egészet? Menjünk el valahova, sétáljunk, vagy bármit, csak nem menjünk be.
- Nyugalom! – húzott magához, és megcsókolt – Muszáj beköszönnöm. Maradunk egy fél órát, és utána mehetünk, ha szeretnéd. Rendben?
Bólintottam, de egyáltalán nem volt rendben. Ugyanis, ha beigazolódik a gyanúm, akkor perceken belül vége lesz az egésznek.
Beléptünk az étteremben, ahol annyi ember volt, hogy megszámolni sem lehetett volna.
- Ott vannak! – mutatott előre, és maga után húzott a tömegben – Fiúk, ő itt Caroline. – mutatott rám, mikor megálltunk szemben a négy sráccal. Én mosolyogva intettem feléjük, de ők ennél közvetlenebbek voltak, és mindegyikőjüktől kaptam egy-egy puszit. Név szerint Liam-től, Niall-től, Zayn-től, és Louis-tól. Azt hiszem. 
- Harry napok óta rólad áradozik. – szólalt meg a szőke fiú nevetve.
- És ezen nem is csodálkozok. – nézett rajtam végig a hosszabb, barna hajú.
- Louis. – szólt rá Harry – A saját barátnődet nézegesd, oké? 
Mindannyian nevetni kezdtünk. Istenem. Annyira aranyos, hogy még a saját barátjára is féltékeny. Aranyos? Mégis miket beszélek? Elég legyen az érzelgősségből!
Harry keresgélni kezdett valakit az emberek között, majd mikor megtalálta, rábökött – Ott van! Gyere, bemutatlak valakinek. – mutatott a tömegbe, és én akaratlanul is, de arra fordítottam a fejemet. Nagy hibát követtem el, ugyanis szemközt néztem valaki olyannal, aki egy szavával véget fog vetni a titkolózásomnak. Már mindegy volt. Lehajtott fejjel mentem Harry után a tömegben, csak akkor néztem fel, mikor odaértünk a kiszemelt ember elé.
- Anya! – ölelte meg Harry a barna hajú nőt – Ő itt Caroline. 
Ráemeltem a tekintetemet. Az asszony arca csak úgy sugárzott az örömtől, és a boldogságtól. 
Magához szorított, amit Harry kicsit meglepetten fogadott. 
- Éppen úgy csinálsz, mintha nem ismerném. – legyintett a fia felé – El sem tudjátok képzelni, hogy milyen jó titeket újra együtt látni.
- Miről beszélsz? – nevetett zavartan Harry.
- Annyira gyönyörű vagy, drágám. – nézett rám még mindig a nő – Az alatt a pár hónap alatt is, mióta eljöttetek Holmes Chapel-ből, rengeteget változtál. Csodaszép vagy.
- Köszönöm, Anne! – mosolyogtam rá, de közben fél szemmel Harry-re pillantottam, aki összeszűkült szemmel bámult maga elé. Semmit nem értett az egészből.
- Azt hittem, hogy soha többé nem fogtok találkozni egymással. De most mégis. Megint együtt vagytok, mint a régi szép időkben. – áradozott Anne – De elég is ebből. Hogyan találkoztatok megint?
- Na várjunk! – szólalt meg egy kicsit hangosabban Harry, amire többen is odakapták a fejüket. Ő nem foglalkozott senkivel sem, rám nézett, és csak egy kérdést tett fel – Carrie?
Én rántottam egyet a vállamon, és elmosolyogtam magam. Az érzések csatáztak bennem. Egyrészt rettentően jó érzés volt látni, ahogy az arcán az értetlenség helyét átveszi a kétségbeesés, ahogy rájön, hogy ki vagyok valójában. Másrészt pedig fájt, mert láttam az ő fájdalmát, és az arcán az összeomlás jeleit. Csak álltunk egymással szemben, és most Anne volt az, aki nem értett semmit az egészből.

10 megjegyzés:

  1. Óóóó te jó ég! Ez sziven ütött, de jó értelemben. Pfuu, de nagyon várom már, hogy kiederüljön a titok. De azért sajnálom Harryt, meg Caroline-t is. Nagyon várom a folytatást. xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. holnap reggel megtudjátok, hogy mi a titok ;)

      Törlés
  2. Holnap hany korul rakod fel az uj reszt? :D
    Mar nagyon varom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. minden nap általában fél 8 körül szokott lenni ;)

      Törlés
  3. Szia !
    Bassza meg ! Hát azért nem érted mert szereted ! Ja bocsi csak kicsit elragadtattam magam...♥ Na végre rájött ! Rám meg az 5 perc amiből több óra keletkezik :D A lényeg az, hogy szegénykét úgy sújtotta a a felismerés mintha kutyaszart kentek volna a képébe xĐ... Na ne kínozz itt mert nem tudom mit csinálok. Vagyis azt csinálom, hogy ezt leírom neked ---> SIESS ! MÁR NAGYON VÁROM !!!♥ ♣♣♣
    Puszi Dorcsi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háháááá :D ne aggódj, holnap reggel már megtudod, hogy mit tett Harry ;)

      Törlés