2013. december 25., szerda

9. fejezet: A második első randi

Sziasztok! Nem fűznék hozzá semmit a mai részhez, csak annyit, hogy élvezzétek, és várom a véleményeket!
Remélem, hogy jól telnek az ünnepek! ;)

- Megint elmész? – kérdezte apa, mikor bementem a nappaliba, és kinéztem az ablakon. Negyed hat múlt, Harry lassan itt lesz értem. 
- Aha. Miért?
- Hát…Lassan egy este sem vagy itthon.
- Apa. Kettő! A maival együtt összesen kétszer maradok ki. Különben meg hétfőn korán hazaértem.
- Megint a barátnőddel mész? Bemutathattad volna, mikor itt volt.
- Fontos megbeszélnivalónk volt. Amúgy vele megyek ma is, és vigyázni fogunk magunkra, és egymásra is.
- Helyes! Legalább a tudat, hogy nem olyan ruhában mész, amiben kint a fél hátsó feled, megnyugtat kicsit. De felülre azért vegyél még valamit.
Ma egy türkiz hosszúnadrágot választottam, ugyanis ki tudja, hogy hova megyünk megint, és nem akarok szétfagyni. Felülre egy pánt nélküli, szív dekoltázsú, fehér, fodros aljú topot vettem, és mindezt egy bézs kézitáskával, és bézs topánkával egészítettem ki. A hajamat szokás szerint pedig csak egyenesen hagytam.
- Igenis, főnök. – nevettem rá, majd ránéztem az órára. Két perc múlva hat óra lesz. – Kimegyek. – leakasztottam a fogasról a szerelésemhez illő, szintén bézs színű blézeremet, és belebújtam. 
- Várj! – jött utánam apa.
- Sietek!
- Mutass be a barátnődnek!
- Most ne, apa. Nagyon sietek. Legközelebb, oké? 
- Na jó. – egyezet bele nagy nehezen, amitől kissé megnyugodtam. De még mindig ott volt bennem az izgalom a ma este miatt. Hiszen el kell töltenem egy újabb romantikus estét azzal, akit a legjobban gyűlölök ezen a világon. Sőt, most még úgy is kell tennem, mintha élvezném a társaságát. 
Amikor végigsétáltam az udvaron, pont akkor állt meg az autó a házunk előtt. Magamra erőltettem egy mosolyt, és beszálltam az anyósülésre. 
- Szia. 
- Szia. Nagyon szép vagy. – mért végig – Nem is tudom, hogy engedlek-e kiszállni az autóból.
- Mi? Miért? – kérdeztem zavartan. Nem nagyon figyeltem arra, amit mond, mert közben a házunk felé nézegettem, ahol apám természetesen az ablakban lógott. Tuti, hogy meglátta, hogy fiú jött értem.
- Hát, mert megint túl dögös vagy. – mondta, majd végre elindultunk.
- Hova megyünk?
- Meglepetés. – mosolygott a szokásos módon, kivillantva az összes, fehéren csillogó fogát. 
- Nem szeretem ám a meglepetéseket. – próbáltam normális hangnemben beszélni, de nem tehettem róla, hogy kicsúszott pár szó bunkóbb stílusban is. Ő ezt érdemli. 
- Nem baj. – mosolygott rám. Hihetetlen, hogy bármennyire is flegma, és lekezelő voltam vele, egyszerűen nem tudtam megbántani.
Már hosszú percek óta úton voltunk, mikor végre megálltunk egy étterem előtt.
- Ez a kedvenc helyem. – mondta, mikor befelé vettük az irányt. Észrevettem, hogy meg akarja fogni a kezemet, ezért úgy tettem, mintha a hajamat igazgatnám, így szerencsére letett róla. De, majd kézen fogva fogok vele bemenni bárhova is. – Voltál már itt?
- Nem az én világom, és nem is az én pénztárcámnak való hely.
- Ohhh. – végre nem tudott többet mondani, sikerült elérnem, hogy kicsit visszavegyen az arcából. Bementünk az étterembe, ahol több kíváncsi szem is ránk szegeződött. Basszus, ebbe bele sem gondoltam. Ő híres, és írni fognak róla az újságok, ha egy ismeretlen lánnyal randizik. Próbáltam minél lejjebb hajtani a fejemet, hogy a hajam eltakarja az arcomat. Nem szeretnék szemközt nézni magammal a holnapi újságokban. Azt meg főleg nem szeretném, ha az apám nézne szemközt velem, és Harry-vel.
Egy eldugottabb, elkerített részen kaptunk asztalt, így szerencsére rejtve maradtunk a kíváncsi tekintetek elől. Elém rakták az étlapot, amit rögtön bújni kezdtem. Na nem azért, mert olyan éhes voltam, hanem mert nem akartam a velem szemben ülő szemébe nézni egy pillanatra sem. 
- Sikerült választani? – érkezett meg a nagyon helyes pincér, aki elég rendesen végignézett rajtam. 
- Haver! Nekünk kell választani, szóval ne te túráztasd a szemeidet a barátnőmön. – szólalt meg Harry ingerülten. Barátnő? Ahogy kimondta ezt a szót, majdnem elhánytam magam. 
- Én sült csirkét kérek, burgonyakrokettel, és tartármártással. – mondtam mosolyogva a nyakig vörös pincérnek. Ő bólintott, majd sandítva Harry-re nézett. 
- A szokásost. – mondta flegmán, és még mindig idegesen. A fiú bólintott, majd szinte futólépésben távozott.
- Az, hogy eljöttem veled vacsorázni, nem jelenti, hogy a barátnőd vagyok. – mondtam okító stílusban. 
- Tudom. Csak nehogy azt higgye, hogy van esélye.
- És ha van? – néztem rá kérdőn, mire ő rám kapta a tekintetét. 
- Legyen. – rántotta meg a vállát – De nekem is van, mert ha nem lenne, akkor nem jöttél volna el. 
- Lehet, hogy csak át akarlak verni. – néztem rá őszintén, mire elnevette magát. Nevess csak, pedig most az igazat mondtam. 
- Tudom, hogy mondtam már, hogy mennyire szép vagy, de ezt nem lehet elégszer elmondani. – átnyúlt az asztal felett, és gyengéden megfogta a kezemet. Kirázott a hideg az érintésétől, ezért gyorsan inkább a poharamért nyúltam. 
- Minden csajjal ezt csinálod?
- Mit?
- Hát bókolsz neki, elhozod ide.
- Nem szoktam lányokat hozni ide.
- Persze. A szokásost kérted. Úgy ismernek itt az emberek, mintha itt élnél. 
- Az anyámmal szoktunk itt enni, meg a bandával. Lányt ide nem hozok.
- Akkor én mit keresek itt?
- Te nem a többi lány vagy. Meg amúgy is, nem nagyon szoktam randizni. 
- Jaaaa. Mert másokkal egyből irány az ágy?
- Nem. De ha annyira érdekel, akkor csak azzal fekszek le, aki iránt érzek is valamit. 
- A szexuális vágy is egyfajta érzelem. 
- Mindenre van válaszod, ugye? 
- Persze. Tesztelj nyugodtan!
- Tudom, hogy ezt is mondtam, de olyan vagy, mintha ezer éve ismernélek. Igazából hasonlítasz valakire a múltamból, de… - itt elharapta a mondatot, és inkább belekezdett az ételbe, amit most tettek le elé.
Rájött! Vagy, ha még nem, akkor rá fog jönni. Most mit csináljak? Rákérdezzek? Ha rákérdezek, akkor ő rá fog jönni, hogy én vagyok az a múltjából. De ha nem, akkor meg az lesz furcsa neki, hogy nem érdekel a folytatás.
- Belőlem csak egy van. – bukott ki belőlem a megfelelő válasz…talán. 
- Azt tudom. – mosolygott. 
Úgy tűnik, hogy bejött. Elkezdtem én is enni, közben szerencsére nem kellett nagyon beszélgetni.
- Jól laktál? – kérdezte, miután kifizette a számlát.
- Úgy nézek ki, mint aki ennyi kajától nem lakik jól? Tele vagyok. Már csak aludni kellene.
- Okééé. – vigyorgott.
- Otthon és egyedül, seggfej. 
- Hééééé. Túl sok lesz a bókokból. – mindketten nevetni kezdtünk, majd ő szólalt meg újra – Szeretnéd, ha hazavinnélek?
- Az jó lenne. – bólintottam.
- Pedig jó lenne még veled lenni. Arra gondoltam, hogy…
- Tartogasd legközelebbre az ötleteidet, oké?
- Legközelebbre? 
- Mi van? Neked csak egy randi mindenkivel, és annyi?
- Nem, dehogy. Csak azt hittem, hogy nem akarsz második randit. Nem úgy tűnt, mintha jól éreznéd magad. 
- Hát szokj hozzá, mert ez az én természetem.
- Nekem megfelel. 
- Na menjünk! – pattantam fel az asztaltól, és elindultam az ajtó felé. Harry utolért, és elkapta a kezemet, majd az ujjaim közé fűzte az övéit. Olyan erőteljesen, de mégis gyengéden szorított, hogy esélyem sem lett volna szabadulni tőle. 

3 megjegyzés:

  1. Ohhhh! Ez annyira cuki volt! :) Imádom Harryt. Az, ahogyan probál mindenben Caroline kedvére tenni, nagyon aranyos és kedves. Remélem Caroline letesz a tervéről, miszerint tönkre szeretné tenni. Én nagyon sajnálom Harryt, amikor Caroline bunkó vele.
    Ez nagyon jóóó volt. Hozd minél hamarabb a következőt! xxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) és már nem is kell olyan sokat várni a nagy titokra ;)

      Törlés
  2. Szia :)
    nagyon tetszik a törid. :P
    és őszíntén remélem, hogy Caroline rendesen meg tudja majd bosszulni, azt amit Harry tett vele. :D
    várom a kövit. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés