2014. január 24., péntek

3. fejezet: Ki ő?

Sziasztok! Szerintem sok mindenkit meglepett, hogy Angie valójában vak, de Harry még most sem jött rá. Olvassátok el az új fejezetet, ha érdekel, hogy mi lesz a folytatás! ;)

Angelina Graham
Másnap reggel korán felébredtem, és felvettem az egyik ruhát, amit a nővérem hozott. Remélem, hogy nem túl kihívó, és nem valami feltűnő színű, mert az nem igazán az én világom. A testvéremmel ellentétben nem igazán szerettem a feltűnést. 
- Szia. – hallottam meg a vékony, és általam annyira szeretett hangot az ajtóm felől. 
- Szia, Holly. – mosolyogtam felé.
- Nem megyünk ki egyet sétálni? 
- Nem lesz vizsgálatod? 
- A-a. 
- Akkor mehetünk. – bólintottam rá, majd kitapogattam a szekrényemen a napszemüvegemet. Ha mások közé megyek, mindig rajtam van. Tudom, hogy nem látom, ha rám néznek, de érzem, hogy megbámulnak. A napszemüveg pedig olyan érzést nyújt, mintha elbújhatnék a világ elől. – Hozzam a gitárt is?
- Igeeeen. Segítek! – éreztem meg az ujjait a kezemen. 
- Köszönöm, édesem. – mosolyogtam felé – Hogy vagy? – kérdeztem, mikor már az udvaron sétáltunk. 
- Egész jól. Ma csak délután lesz kezelésem is. És te? 
- Hát az én állapotom változatlan. – mosolyogtam rá, mert éreztem, hogy figyel – Na? Ma mit énekeljünk? 
- Háááát…
- Várj csak, kitalálom! – mondtam, mikor leültünk a padra, a szokásos helyünkön, a hátsó udvarban. Az ölembe vettem a gitárt, és elkezdtem játszani rajta Holly kedvenc dalát, a kedvenc bandájától. 
- Itt van! – hallottam meg a dal közben Holly izgatott hangját. 
- Tessék? – kérdeztem értetlenül. 
- Szia! – hallottam, hogy felugrik mellőlem, és elszalad. Messzebbről mély hangokat hallottam, majd lépteket, amik felém közeledtek. 
- Szia! – hallottam meg magam mellől a hangot, amitől egyből felszökött a vérnyomásom – A barátom elrabolta tőled Holly-t, ha nem gond. 
- Nem. Semmi baj. – mosolyogtam felé. 
- Mit énekeltél? 
- A kedvenc számát. One Direction-től a Story of my life-ot. Ismered? 
- Öhm…Igen. – éreztem, hogy mosolyogva beszél. Talán gáznak találja, hogy így tudom az összes számukat.
- Félre ne érts, nem vagyok oda a fiúbandákért, csakis Holly miatt tanultam meg az összes dalszöveget. 
- Azt hittem, hogy rajongó vagy. 
- Hát…azt sem tudom, hogy hányan, meg kik vannak a bandában. Szóval ezt nem nevezném rajongásnak.
- Értem. Figyelj csak, még nem válaszoltál a tegnapi kérdésemre.
- Tegnapi kérdés? – nem értettem mire céloz. 
- Tudod…te meg én…egy vacsora, vagy valami?
- Ó! – rájöttem, hogy miről beszél. Csakhogy azt a kérdést Abbie-nek tette fel, és nem nekem.
- Tehát? 
- Figyelj, én… - kezdtem, de ekkor megjelent Holly, és közbeszakított. 
- Angie! Képzeld, Niall hozott nekem egy dedikált 1D CD-t.
- Ez nagyon kedves tőle. – néztem felé mosolyogva – Niall a barátod? – fordultam a mellettem ülő Harry felé. 
- Aha. – válaszolt lazán, majd Holly-hoz kezdett beszélni – Hercegnő…Szerinted eljönne velem vacsorázni a barátnőd?
- Angie? – kérdezte ámuldozva a kislány.
- Igen, ő. 
- Én nem hiszem, hogy ez… - kezdtem, de Holly közbevágott. 
- Szerintem igen. Nagyon jó lenne. 
- Szerintem is, de ő nem akar. – folytatta tovább Harry – Nem beszélnél vele?
- Angie! – hallottam meg a kislány könyörgő hangját – Légysziiiii. 
- Öhm…nem is tudom…
- Naaaa!
- Jó, rendben. Legyen. – egyeztem bele, magam sem tudom, hogy miért. 
- Akkor este találkozzunk…mondjuk…hol találkozzunk?
- Szerintem gyere ide érte. – adta a tanácsot Holly. 
- Ide? – kérdezte furcsa hangon Harry – Rendben.
- Én visszamegyek Niall-hez. – jelentette ki Holly, és magunkra hagyott.
- Szóval…van valami hely, ahova szeretnél elmenni? – szólalt meg pár csendes másodperc után. 
- Nem igazán van elképzelésem az ilyesmi találkozókról. – mondtam egy kissé félénken.
- Találkozó? – nevette el magát – Nem hívnád randinak? 
- Nem nagyon vagyok jártas a randizásban. 
- Tényleg? 
- Ez nem annyira meglepő.
- De. De az. – mondta mosolyogva – Figyelj, nekem mennem kell. Akkor este?
- Gondolom… - vontam meg a vállamat. 
- Szuper. Hatra itt vagyok. – éreztem, ahogy hozzámér, és meglepett a következő tette, ugyanis lenyomott egy puszit az arcomra. A közelségétől, és a parfümjének illatától végigfutott bennem valami melegség. 
Mit csináltam? El kell mennem vele randizni. Most mégis mit tegyek? 

Abigail Graham
- Mi az a nagy vészhelyzet? – alig kaptam levegőt, úgy siettem a húgomhoz, az otthonba.
- Segítened kell.
- Mi van már? Baj van? – kérdeztem aggódva. 
- Ennél nagyobb baj nem is lehetne. 
- Te most szórakozol velem? Mi van már? 
- Itt járt, és az udvaron voltunk, szóval megint ugye napszemüvegben látott, meg gitároztam, meg énekeltem, és ott volt Holly is. – hadarta, de fogalmam sem volt, hogy miről beszél. A baleset után még nem is láttam ilyen izgatottnak, és komolyan mondom, hogy eddig talán soha nem hadart ennyire. – Aztán Holly elment valami Niall nevű sráccal, aztán ő odajött, és elkezdett győzködni, hogy menjek el vele vacsorázni, de én persze nem akartam. Aztán Holly szinte könyörgött, hogy menjek, és én igent mondtam. Hat órára itt van értem. Mit csináljak? 
- Jaaaaaaa. Hogy a göndörkéről van szó. – esett le végre a tantusz – Szóval miatta vagy ilyen izgatott. 
- Nem izgatott vagyok, csak…csak nem tudom, hogy mit csináljak. Azt sem tudja, hogy vak vagyok. 
- Akkor majd elmondod neki. – vontam meg a vállamat. Oké, el sem tudom képzelni, hogy mennyire rossz lehet neki, hogy nem lát. Főleg most, hogy tetszik neki egy pasi, akit alig egy napja ismer, akivel kétszer találkozott, és akivel nem beszélt még öt percnél többet. Legalábbis gondolom, hogy tetszik, hiszen három éve nem beszélt még így senkiről sem, és nem láttam rajta ilyen izgatottságot. Hát, még ha meglátná, hogy milyen jó pasi. 
- Persze, mert az annyira egyszerű, ugye? 
- Basszus hugi, mi van veled? Tisztára megbolondultál ettől a sráctól, pedig azt sem tudod, hogy néz ki. 
- Azt mondtad, hogy helyes, de amúgy sem az számít, hiszen én úgysem látom. 
- Jó. De amúgy tényleg jól néz ki. Nem egy Adonisz, de tele van tetkóval, és tökre szexi tőle. Rosszfiú, tehát pont a te eseted.
- Olyan kedves velem, meg a hangja…mintha már ezer éve ismerném azt a hangot. Amúgy honnan tudod, hogy tele van tetkóval? – húzta össze a szemöldökét, és felém fordul. 
- Hááááát…Láttam már félmeztelenül. – viccelődtem vele. 
- Mi…mi van? – Angie akadozva kezdett beszélni, amitől még jobban bizonyosodott bennem, hogy odavan érte.
- Csak vicceltem. – nevettem el magam – Amúgy az egész világ tudja, hogy milyen tetkói vannak. Az internet tele van vele. 
- Az internet? – nézett felém zavartan – Mit keres ő a neten? 
- Te jó ég! – elkerekedett szemekkel néztem rá – Te nem tudod, hogy ki ő, ugye? 

8 megjegyzés:

  1. Iskolába a lyukas órán olvastam végig a barátnőmmel!! :D Elég furcsán néztünk ki, mert mindenki mindenkin volt...xD Na de a rész nagyon aranyos ^^ Várom a folytatást!! :33 <3
    Puszillak xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy másnak is megmutatod :) köszönöm :) holnap jön a folytatás ;)

      Törlés
  2. azért vicces h Harry még mindig nem jött rá arra, hogy vak :))) van egy olyan sejtésem h a randin fogja megtudni..amúgy fura h ilyen hamar igent mondott a randi kérésére *-*
    siess a kövivel :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Harry meg a szerelem vakítja el XD Angie pedig nem túl magabiztos, és nagyon összezavarodott Harry miatt :)

      Törlés
  3. Ohhóó, :D szóval nem tudja ,hogy világsztár, lesz majd meglepi mi? :D kíváncsi vagyok hogy Harry mit fog szólni ,hogy vak.. már nagyon várom a kövit, sieess vele :D egyébként klassz rész lett!! :)) xoxo

    VálaszTörlés
  4. Szia !
    Jajj istenem annyira hiányoztál !! Beszart a gépem és ezért nem tudtam írni neked ! Annyira sajnálom ! Huh... Nagyon... Hihetetlen volt az előző sztorid ! És ez.. Ez fantasztikus és eltudom képzelni milyen szar vakon élni :P Annyira tetszett és most is itt sajnálkozok !! Siess a következővel és annyira de annyira lenyűgöztél !! És megígérem, hogy többet jelentkezek !!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sziaaa :) hát már hiányoltalak :D köszönöm szépen, kedves vagy. :) a következő rész már holnap jön ;)

      Törlés