2014. február 11., kedd

21. fejezet: Szembenézni vele

Sziasztok! Meghoztam a legújabb részt, amiben Angie szeméről lekerül a kötés, és kiderül, hogy látni fog-e. ;)

Angelina Graham
Basszus! Basszus! Már csak pár perc, és lekerül a szememről a kötés. Talán látni fogok. Legalábbis nagyon remélem. Nem akarok megint érzelmileg a föld alá süllyedni. 
- Miss Graham? – hallottam meg az orvos hangját – Készen áll? 
- Ig…igen. Azt hiszem. – nyeltem egy nagyot. 
- Akkor kezdjük. – szólt, és éreztem, hogy elkezdi leszedni a kötést. Először csukva volt a szemem, majd szép lassan elkezdtem kinyitni. A szívem zakatolt, ahogyan egyre nagyobb világosságot láttam, majd a homály tisztulni kezdett, és megláttam a nővérem aggódó, és várakozó arcát. Annyira más lett, mióta utoljára láttam. 
- Na? – kérdezte idegesen. 
- De szép vagy! – szólaltam meg halkan, és mosolyogva. 
- Látsz? – kiáltotta el magát, és a nyakamba ugrott. Elkezdett sírni, és én sem tudtam megállni. 
- Rendben van! – szólalt meg az orvos mosolyogva – Ha kimegy az utcára, napszemüveg legyen önön, legalább egy hónapig, ha süt a nap, ha nem. A következő fél évben minden héten jöjjön vissza ellenőrzésre. Ennyi lenne. 
- Köszönöm! – mosolyogtam rá, és megöleltem. Egy kicsit szerintem meglepte, de aztán viszonozta.
- Elkészítem a papírokat, addig magukra hagyom önöket, a barátja is odakint vár. – mondta, amire én Abbie-re kaptam a tekintetemet. 
- A barátom? – kérdeztem ijedten – Harry itt van? 
- Harry? – nézett rám zavartan.
- Hát az orvos szerint ő a barátom, nem? 
- Nem hinném. – tekerte meg a fejét – Josh van itt veled minden nap. 
- Ó! Igaz! – bólintottam egy kis mosollyal, de ugyan akkor egy kissé szomorú is voltam. Azt hiszem. 
- Talán baj van? – kérdezte. 
- Nem. Dehogy. – tekertem meg a fejemet, pont, mikor valaki belépett az ajtón. Josh volt az. Ő is más volt, mint mikor utoljára láttam. Nagyobb darab, izmosabb, hosszabb haja lett, és egész jól nézett ki, de valahogy nem keltett bennem nagy érzelmeket. 
- Szia, kicsim! – sietett oda hozzám, és szó szerint lekapott. Csókolóztam vele az elmúlt napokban is, de ez most annyira más volt. Azt hittem, hogy nagyobb hatást kelt majd bennem, ha látni fogom, de nem tette. Igazság szerint kezdtem kellemetlenül érezni magam a közelében. De nem mondhatom azt neki, hogy hagyjon békén, elvégre neki köszönhetem, hogy látok.

Abigail Graham
- Annyira furcsa érzés. – szólalt meg mellettem Angie, mikor hazafelé tartottunk. Pontosabban az otthon felé, hogy összeszedjük a dolgait, és végre hazaköltözhessen velem. 
- Tudom. – mosolyogtam rá – De ne vedd le a szemüveget, oké? 
- Jóóóó! Tudom. 
Éppen egy piros lámpánál álltunk meg, mikor balra néztem, és megláttam egy nagy transzparenst. Gyorsan elfordítottam a fejemet, hogy Angie még véletlenül se vegye észre. 
- Mi a baj? – nézett rám kérdőn, majd ő is balra nézett. Ezek szerint észrevette. – A One Direction jótékonysági koncertje. – suttogta maga elé. Láttam az arcán, hogy nem volt még felkészülve arra, hogy szembenézzen Harry-vel, de nagyon jól tudtuk, hogy ez előbb-utóbb be fog következni.
- Ő az. A jobb szélén. – mondtam neki halkan. 
- Tudom. – bólintott egy szomorú mosoly kíséretében – Ilyennek képzeltem el. 
- Tényleg? 
- Nem pontosan ilyennek, de igen. 
- Nagyon helyes, ugye? – mosolyogtam rá, mikor elindultam a kocsival. Angie még mindig a képet nézte, egészen addig, míg be nem fordultunk egy utcába. 
- Az. 
- Találkozhatsz vele, ha szeretnél. 
- Nem. Még véletlenül sem szeretném látni. – rázta hevesen a fejét. 
- Biztos? 
- Te nem hallottad, hogy miket mondott? Nem akarok többet erről beszélni, oké? Hagyjuk abba ezt a témát. Soha többé nem akarok róla hallani. 
- Hát jó. – vontam vállat, de láttam rajta, hogy hazudik.
- Nem hinném, hogy menne. – szólalt meg kicsit később. 
- Mi?
- Az, hogy a szemébe nézzek, hogy élőben, és közelről lássam az arcát. Nem menne. 
- Miért? 
- Mert annak ellenére, amit tett, szeret… - elharapta a mondatot.
- Szereted. – bólintottam mosolyogva. 
- El sem tudom képzelni, hogy hogyan bízhattam meg benne. Hogy tudott így átverni? Annyira kedves, ész őszinte volt. Mondjuk egy vakot könnyű átverni. 
- Itt is vagyunk. – mondtam, mikor bekanyarodtunk az otthon elé. 
- Húúúú. Na ezt sem így képzeltem el. – csodálta a hatalmas épületet, mikor kiszálltunk, és elindultunk befelé – Nagyon furcsa így járkálni itt. 
- Honnan tudod, hogy merre kell menni? – kérdeztem érdeklődve, mikor minden folyosó végén tudta, hogy merre kell fordulni.
- Három évig éltem itt. Szerinted? – nézett rám – És itt a szobám. – mosolygott, mikor megálltunk az ajtaja előtt. Benyitott, és a szája egyből lefelé görbült. 
- Szia. – szólalt meg az ágyon ülő fiú.
- Szia. – köszönt Angie is, de a hangja halk, és rekedt volt.


Angelina Graham
- Én kint várok. – szólalt meg mellettem a nővérem, mire rákaptam a tekintetemet. Mosolygott, és a fejével az ágyon ülő fiú felé mutatott, jelezve, hogy maradjak itt. 
Én csak bólintottam, majd ő magunkra hagyott.
A szobára csend telepedett, és pedig körbenéztem, kerültem a tekintetét, pedig tudtam, hogy engem néz. Közelebb sétáltam a polcokhoz, és megnéztem, hogy mi van rajtuk. Igazából fel sem fogtam, hogy mit látok, mert annyira zavarban voltam. Mit csináljak? Küldjem el, vagy beszélgessek vele? Kiabáljam le a fejét? Az nem éppen illene az én visszahúzódó stílusomhoz.
- Jól vagy? – törte meg végül a csendet. 
- Aha. – bólintottam, de még mindig nem néztem rá. Nem akartam, mert tudtam, hogy akkor végem lesz. 
- Hát persze, hiszen ha nem lennél jól, akkor nem lennél itt. Hülye kérdés volt. – nevetett zavartan, majd hallottam, hogy felkel az ágyról, és felém lépked. A szívem majdnem kiszakadt izgalmamban, mikor mögöttem szólalt meg. – Hiányzol. 
- Ezt most ne, oké? – hajtottam le a fejemet, mire ő elém állt, és megfogta az államat, és maga felé fordította az arcomat. A szemem csukva volt, ugyanis nem akartam rá nézni. 
- Nézz rám! – mondta halkan. Magam sem tudom, hogy miért, de mintha parancsot kaptam volna, kinyitottam a szemem. Nem kellett volna. Megláttam magam előtt a tökéletes arcot, a barna, kesze-kusza hajkoronát, a zöld szemeket, a tökéletes vonalú szájat. Csak bámultam őt, és minden másodperccel egyre jobban beleégett az agyamba, minden egyes porcikája. – Annyira szép vagy. Úgy örülök, hogy látsz. 
- Tényleg? – néztem rá egy kicsit dühösen, és csodálkozva is, mert elég őszintének tűnt. De hát azt már tudom, hogy jól meg tudja magát játszani. 
- Persze. Nagyon izgultam érted. – mosolygott rám – Olyan jó, hogy itt vagy, és láthatlak, meg te is látsz engem. 
- Na nem mond! – léptem el tőle.
- Mi a baj? 
- Tényleg nem tudod? – néztem rá gyűlölködve. 
- De tudom. Csakhogy nem a jó emberre haragszol. 
- Aha. Most próbáld meg magad menteni. Minden egyes szavadat hallottam. Miért akartál kihasználni? Nagyon jól tudtad, hogy miken mentem keresztül, de te csak azért is még több fájdalmat okoztál. Miért pont én?
- Mert szeretlek. 
- Pffff… - nevettem el magam gúnyosan – Ez az, amit nem hiszek el. 
- Pedig így van. Én szeretlek, a pasid nem. – kezdett el ő is kiabálni - Kicsit utánanézhetnél, hogy kit engedsz be az ágyadba. - ordította, majd rögtön csendbe is maradt, és ijedten nézett rám – Sajnálom. Nem akartam…
- Tűnj el innen! – hajtottam le a fejemet, mert nem akartam, hogy lássa, hogy sírok. 
- Angie… - indult el felém.
- Takarodj! – ordítottam, és az ajtóra mutattam. Nem néztem fel, de hallottam, ahogy kilép az ajtón.

8 megjegyzés:

  1. Nee, ne küldje el.. Miért??? Miért nem mondta meg Harry hogy ő fizette ki a műtétet?szegény Harry :((
    Egyébként szuper rész lett, örülök hogy Angie lát! :D
    Már várom a kövi részt! :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Harry fél, hogy Angie nem hinné el neki. :(

      Törlés
  2. Isteneeeeem mieeert? Annyira joo*---* harry mondja mar el az igazat. Es lecci csinalj hosszaabb reszeket mert nembirok varni napokat! mindegy az a lenyeg higy ezert nagyon felnezek rad hogy naponta hozod a reszeketツツ :)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sajnos nem tudok hosszabb részeket felrakni, mert akkor max 1-2 rész lenne hetente. szerintem így sokkal jobb, hogy minden nap van :)

      Törlés
  3. Neee mááár... 0.0
    Kedvesen fogadták egymást :D Nagyon.. :D
    :) Már várom az igazság pillanatát!! <3 :$
    Nessa xXx

    VálaszTörlés
  4. Neee, mááár! Miért? Harry, te hülye! Gondolkozz, mielőtt beszélsz! Béküljenek ki! Légyszi! Annyira, nagyon aranyosak együtt. Csak bizni tudok abban, hogy Josh nem éri el a célját, mert akkor nagyon nagy baj lesz. Sőt, Harry ki is csinálná.
    Ez nagyon jó volt, de a szivem összetört. Nagyon hamar hozd a kövit. xxx

    VálaszTörlés