2014. február 17., hétfő

27. fejezet: Semmi sem volt még biztosabb

Sziasztok! :) Tudom, hogy mindannyian kíváncsiak vagytok a folytatásra, ugyanis a legizgalmasabb résznél hagytam abba tegnap. Nos, itt van a következő, egyben utolsó fejezet, ami nem lett olyan hosszú, de annál jobb. Holnap már csak a prológus van hátra, amire aztán nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá! ;)

Angelina Graham
A kocsiban ültünk, csurom vizesen. Talán már öt perc is eltelt, mikor vettem a bátorságot, és sikerült megszólalnom. Vagyis csak szerettem volna megszólalni, mert ő megelőzött.
- Hazaviszlek, mielőtt megfázol. – mondta, és elindította az autót. 
- Oké. – bólintottam. Ezután újra beállt a kínos csend. Közel laktunk a temetőhöz, így nagyon gyorsan jött el az idő, mikor megállt a házunk előtt. Gondolom Abbie-től tudta, hogy hol lakunk, mert én egy szóval sem mondtam, hogy merre kell mennie. – Öhm…Nem jössz be? – néztem rá nagy nehezen. 
- Menjek? – lassan fordította felém a fejét, és a szemembe nézett. Egyből elgyengültem tőle, hiszen még soha nem láttam ilyennek. Igazából akár hányszor találkoztunk, kerültem a tekintetét. 
- Igen. – mosolyogtam rá halványan, majd kiszálltam a kocsiból, ő pedig követett. Mikor beléptünk az ajtón, hangokat hallottam a konyhából, így rögtön arra vettem az irányt. Harry követett. – Azta… - csak ennyi bukott ki belőlem, mikor megláttam a nővéremet, és az őt hátulról ölelő Niall-t, miközben együtt kevergetnek valamit a gázon, és nevetgéltek. A hangomra egyből szétugrottak. 
- Helló! – köszönt angyali mosollyal Abbie, Niall pedig lehajtott fejjel mosolygott.
- Hát ti? – kérdeztem őket.
- Mi csak…Találkoztunk a boltban, aztán azt gondoltuk,hogy ebéd közben megbeszéljük, hogy hogyan lehetne titeket összehozni. Niall szerint hozzá kellett volna menni, de nálunk mégis jobban ismerem a konyhát. 
- Te, meg a konyha? – nevettem el magam. 
- Nálam csak ügyesebb. – szólalt meg Niall is, és Abbie-re mosolygott, aki egyből átvette a szót. 
- És ti? – kérdezett minket – Hogy keveredtetek össze? 
- Azt hittem, hogy te mondtad neki, hogy hol leszek. – néztem zavartan. 
- Nem. – szólalt meg a mögöttem álló Harry – Csak szerettem volna beszélni Holly-val. 
- Tényleg? – néztem rá csodálkozva. 
- Igen. – mosolyodott el.
- Öhm… - fordultam Abbie és Niall felé, akik már megint valamit sugdolóztak, így nem is szóltam nekik, kimentem a konyhából, és Harry-t a kezénél fogva húztam magam után. A szobámba mentünk, ahol pár pillanatra magára hagytam, hogy le tudjam vetni a vizes ruhát. Belebújtam egy száraz fehérneműbe, és a köntösömet vettem fel. 
- Adnék száraz ruhát, de nem hiszem, hogy jók lennének rád a cuccaim.
- Nem baj. – mosolyogta el magát, mikor leültem mellé. 
- Tényleg nem tudtad, hogy ott leszek a temetőben? – kezdtem bele a beszélgetésbe, ami már régóta esedékes. 
- Nem. Holly-hoz mentem.
- Úgy tűnik, hogy még a mennyből is azon igyekszik, hogy összehozzon minket. 
- Igen. – nevette el magát, de nem nézett rám.
- Mennyit hallottál? Mióta álltál mögöttem? 
- Onnantól, mikor kis dolognak nevezted a szemműtétedet. – mosolygott.
- Tehát akkor mindent hallottál. – hajtottam le a fejemet. 
- Igen.
- Sajnálom, hogy nem hittem neked, de annyira valóságosnak tűnt az a felvétel.
- Hogy jöttél rá, hogy hazudik? 
- Hát…tegnap éjjel felmentem hozzá. 
- Gondoltam. Láttalak elmenni a klubból. 
- Ó! Nem történt semmi. Nem feküdtem le vele. Szerencsére még időben megtaláltam a gépén a hangfájlt. Az összevágottat, és az eredetit is. Amiben azt mondod, hogy szeretsz. – az utolsó mondatomra felkapta a fejét, és rám nézett. Fürkészte az arcomat, de semmit sem szólt. – Sajnálom. Mindent nagyon sajnálok. Tudom, hogy utálsz, de…
- Nem utállak. Megértelek, hiszen elég rendesen átvágott az a barom. Én is hittem volna neki. 
- Tényleg? – néztem rá reménykedve.
- Szeretlek. – mondta, majd megfogta a kezemet, és végre a szemembe nézve mosolygott rám.
- Én is szeretlek! – mondtam, és a nyakába ugrottam, ledöntve őt az ágyon. Először csak nézett a szemembe, és az arcomat simogatta, majd végre megcsókolt. Újra éreztem az ajkait, ahogy összeforrnak az enyémekkel. Újra átjárt az a forróság, és a boldogság, amit először éreztem vele. – Akkor nem mész el?
- Eszem ágában sincs téged elhagyni. – mosolyogta, és újra megcsókolt. Soha nem éreztem még azt, amit akkor, ebből tudtam, hogy itt az alkalom. Megszakítottam a csókot, és lemásztam róla. – Mit csinálsz? – nézett rám zavartan. Kikötöttem a köntösömet, és ledobtam magamról, ő pedig ijedten nézett rám. 
- Baj van? – kérdeztem, ugyanis furcsa volt az arca. Felkaptam a földről a köntöst, és magam elé szorítottam. – Nem tetszek, ugye? - ő elmosolyodott, majd felkelt az ágyról, és közelebb lépett hozzám.
- Csodálatos vagy. Szebb, mint azt valaha is képzeltem, de mit akartál? – mosolygott rám. 
- Én csak…azt hittem, hogy… - kezdtem zavarba lenni.
- Nem kell elsietni! Addig várok, ameddig csak szeretnéd, és nem erőltetek semmit sem. – mondta, majd adott egy csókot a homlokomra.
- És ez nekem bővel elég. – néztem rá bíztatóan, és újra ledobtam a köntöst, ami kettőnk közt állt. Átöleltem a nyakát, és megcsókoltam. A bőrömhöz hozzáért a vizes pólója, és megborzongtam tőle. – Hideg. – mosolyogtam rá, és segítettem neki kibújni belőle. Ezt követte az összes többi ruhadarab, míg végül csupasz testtel álltunk egymással szemben. 
- Biztos vagy benne? – kérdezte újra. Szaporán szedte a levegőt, és láttam, hogy készen áll rá, de még így is inkább csak velem törődött. Hány pasi csinálná ezt? 
- Semmiben sem voltam még biztosabb. – bólintottam. 
- Ha rossz, ha fáj, vagy ha nem érzed magad jól, azonnal szólj! Rendben? – ígértette meg velem.
- Rendben. – mondtam, majd az ágyra húztam.
Pár pillanat kellett csak, és máris éreztem a szúró fájdalmat a lábaim között, de nem szóltam Harry-nek, ugyanis alig öt másodpercig tartott. A fájdalom egyre jobban enyhült, és végül a helyét átvette az élvezet. Ő nagyon vigyázott rám, és egyfolytában kérdezgette, hogy jól vagyok-e, vagy hogy nem fáj-e, de mindig biztosítottam, hogy tökéletes. Nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz már az első alkalommal a szex, de végülis életem szerelmével csinálhattam. Kevés embernek adatik meg ez a dolog.

8 megjegyzés:

  1. Hát nagyon megdöbbentem,hogy iyen "hamar" lefeküdnek! :D nagyon jó lett, örülök hogy minden rendbe lett, és hogy Niall és Abbie összemelegedtek! :D már várom az epilogust! :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem pont így lett tökéletes, mert igazából már régóta húzták a kapcsolatukat :D meg Angie akkor ment bele végképp, mikor Harry azt mondta neki, hogy vár rá bármeddig :)

      Törlés
  2. nah te jóóó ég :D hát errre nem számítottam...vagyis érted..nem gondoltam volna h ilyen 'könnyen' megadja magát :D de nincs ezzel semmi gond :D nagyon bírtam a részt :))) tök aranyosak együttt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) és sem így terveztem, de szerintem így is jó lett ;)

      Törlés
  3. Ó!
    De kafa *0* Annyira cuki, hogy belehalooooooooook....:333
    Imádtam!! Várom mik lesznek még epilógusban =))
    Nessa <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm ?) hááááát. elég meglepő dolgok lesznek :O

      Törlés
  4. Naaaaaaaaaagyoooooon jó rész lett!!!!!!!Végre kibékültek!!!OMG!!!DE RÉGÓTA VÁRTAM MÁR!!!Kíváncsi vagyok hogy mi lesz az epilógusban!!!Hamar hozd!!!! ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) hát az epilóguson nagyon meglepődtök majd ;)

      Törlés