2014. február 18., kedd

Epilógus

Sziasztok! :) Nem tudom, hogy az előző fejezet után gondoltatok-e arra, ami most jön. Remélem nem, és mindenkit sokkolni fogok vele! ;)
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok majd a végéhez, de szerintem azért tetszeni fog.
Az új történetről annyit, hogy a kevés időm miatt elé lassan haladok vele, de van ihletem, így mindenképpen jönni fog, és szerintem rettentően fog nektek tetszeni! ;) Ilyet még nem írtam, így eléggé furcsa volt, de én imádom. Nem tudom, hogy hogyan jönnek majd a fejezetek, de semmiképp sem minden nap, mert ahhoz túl kevés van megírva. Esetleg a héten kettő.
Na de nem is húzom tovább, olvassátok el a befejezést! ;)

Angelina Graham
El sem hiszem, hogy már két év telt el azóta, hogy rátaláltam életem szerelmére. Azóta is boldog vagyok vele, és az életemnél is jobban szeretem. Igaz, hogy vannak nehéz időszakok a kapcsolatunkban, főleg, mikor hónapokig nem látjuk egymást a koncertturnék miatt. Most is éppen ott van, és már öt hónapja nem találkoztunk, csak telefonon, és interneten beszélgettünk, de azt minden nap. Hamarosan leszáll a gépe, és akkor találkoznunk kell. Eddig mindent túléltünk, és mindent megoldottunk. Eddig. Most azonban olyan dolog történt, ami rettentően aggaszt. Félek, hogy mi lesz akkor, ha Harry megtudja, és esetleg elhagy. Abba bele fogok pusztulni. Pedig rettentő nagy esély van rá, hogy ez véget vet a kapcsolatunknak. Ismerem őt, mint a tenyeremet, és tudom, hogy felelősségteljes ember. Az utóbbi időben benőtt a feje lágya, és tényleg olyan, mint egy felnőtt férfi, de ez akkor is más. Ez a dolog meg fogja változtatni az életünket. 
- Nem jössz? Indulni kellene a reptérre. – rontott be a szobámba Abbie – Alig várom, hogy hazaérjenek. Nem akarok elkésni. Rettentően hiányzik már Niall. – hadarta. Igen, a nővérem és Niall is boldog párkapcsolatban élnek két éve. Ki sem néztem volna Abbie-ből, hogy kitart valaki mellett ilyen sokáig, de úgy néz ki, hogy benőtt a feje lágya, és rettentően szerelmes, napról-napra egyre jobban. 
- Én nem hiszem, hogy kimegyek. Mégsem a reptéren kellene szembesítenem őt ezzel a dologgal. – néztem rá aggódva.
- Te most tényleg attól tartasz, hogy elhagy ezért? 
- Rettegek tőle. Mi lesz, ha megijed, és egyedül maradok?
- Nem vagy eszednél. – nevette el magát – Szeret téged, és így is szeretni fog. Szerintem nagyon boldog lesz. 
- Akkor sem vagyok még felkészülve erre. Menj ki eléjük, és mondd azt, hogy nem érzem magam jól, és itthon várok rá. Rendben? De ne mondj semmit erről az egészről. Addig én felkészülök lelkileg. 
- Csak ne idegeskedj, oké? Nem szabad! – szólt rám, majd magamra hagyott.

Harry Stlyes
Angie otthon vár rám, és tudom, hogy ott lesz a reptéren, mikor leszállok. Ez az érzés mindig boldogsággal töltött el, most viszont megijeszt. Ilyen még soha nem történt velem. Hamarosan találkozni fogok vele, beszélnem kell vele, és el kell mondanom neki valamit. Rettentően félek attól, hogy mit fog majd szólni. Mi lesz akkor, ha elhagy? Akkor vége lesz az életemnek, hiszen nekem ő a mindenem, és ő a legfontosabb a számomra. Ő életem szerelme, akit imádnak a rajongóink is. Akiért odáig van az anyám, és a nővérem is, és mindenki, akit ismerek és szeretek.
Most azt sem tudom, hogy mi lenne a legjobb dolog. Ha lenne még pár nap a turnéból, hogy felkészülhessek a dologra, vagy az, ha már ott állnék vele szemben, és túlesnék rajta. Soha nem volt még ilyen velem. Félek. Rettentően félek.
Ez az érzés egyre jobban elhatalmasodott rajtam, ahogy elkezdett ereszkedni a gép, akkor pedig már az ájulás kerülgetett, mikor kifelé sétáltunk a terminálról.
- Ott van! – kiáltott fel Niall, és szinte fellökött engem, és Liam-et is, úgy sietett oda Abbie-hez. Mikor odaért, felkapta, megcsókolta, és a levegőbe röptette. A fényképezőgépek pedig csak úgy villogtak körülöttük, de ez már nem zavarta őket egy ideje. Még idegesebb lettem, mikor észrevettem, hogy Abbie egyedül van. 
- Sziasztok! – köszönt Abbie, mikor mind odaértünk. 
- Angie? – kérdésemre lehervadt az arcáról a mosoly – Hol van?
- Öhm…Nem jött el, mert nem érezte jól magát. – felelte, de nem nézett a szemembe. Rossz érzés fogott el. Miért nincs itt, és miért viselkedik ilyen furcsán Abbie?
- Otthon van? 
- Igen. Azt mondta, hogy ott vár. 
- Akkor menjünk! – javasoltam, majd mind elindultunk kifelé. Liam, Lou, és Zayn külön kocsival mentek, Niall és én pedig Abbie kocsijába szálltunk be. Én hátul ültem, és rettentően be voltam parázva. Talán történt valami az öt hónap alatt? Talált valaki mást? Miért nem jött elém? Mindig itt szokott lenni. Jól ismerem Abbie-t is, főleg, mióta mind a négyen együtt lakunk az új, kastély-szerű házunkban, és látom rajta, hogy hazudik nekem. A kezeimet tördeltem egész úton, és meg sem szólaltam. Mikor megálltunk a ház előtt, és kipakoltuk a csomagokat, Niall előre ment pár bőrönddel, én pedig ott maradtam a csomagtartónál Abbie-vel. 
- Minden rendben? – kérdeztem meg félve.
- Persze. – bólintott, miközben az egyik kisebb táskát emelte ki.
- Látom, hogy nem mondasz igazat. 
- Oké. – nézett rám végre – Mondani fog neked valamit, valami rettentő fontos dolgot. Azért mondom, hogy készülj fel rá. 
- Aggódnom kéne? – a szívem majdnem kiugrott a helyéről. 
- Nem tudom. Igazából Angie aggódik a dolog miatt, de tudod mit? Én inkább nem mondok semmit sem. Menj fel, és beszélj vele. A szobátokban hagytam.
- Oké. – nyeltem egy nagyot, és elindultam befelé a kezemben lévő csomagokkal. Ledobtam őket az előtérben, és lassan indultam el felfelé a lépcsőn. A zsebembe nyúlva megbizonyosodtam arról, hogy bent van-e az, amit még a repülőn beletettem. Ott volt, és csak arra várt, hogy mikor húzom elő. A szobánk ajtaja elé érve mély levegőt vettem, és benyitottam. A tévé elég hangosan szólt, de Angie az ágyban aludt nyakig betakarózva. Annyira gyönyörű. Odasétáltam hozzá, kikapcsoltam a tévét, és egy csókot nyomtam a homlokára. Elvégre még várhat az a dolog, hadd aludjon. 
- Megjöttél? – hallottam az álmos hangot, éppen mikor ki akartam menni a szobából.
- Szia! – fordultam vissza, és leültem mellé az ágyra, majd megcsókoltam. Furcsa volt a csókja, de legalább adott, és nem hajolt el, mint ahogy azt vártam. – Jobban vagy? Abbie mondta, hogy nem érzed magad jól. – kérdeztem, és eléggé megijedtem, mert tényleg sápadt volt.
- Igen. – bólintott egy apró mosollyal. 
- Abbie szerint mondani akarsz valamit, de engedd meg, hogy előbb én mondjam el azt, amire már hónapok óta készülök. Rendben? – vettem a bátorságot. Nem érdekel, ha utána kidob, vagy elküld a francba, de tudnia kell, hogy én mennyire szeretem. 
- Oké. – bólintott kissé ijedten, majd felült. 
- Szóval… - belenyúltam a zsebembe, majd letérdeltem az ágy mellé, és vettem egy mély levegőt – Nem éppen ezzel a beszéddel készültem, de most megváltoztattam, ugyanis eléggé megijeszt a gondolat, hogy mit akarsz nekem elmondani. Akármi is legyen az, tudnod kell, hogy te vagy életem szerelme, és ez örökre így marad, még akkor is, ha most ki fogsz dobni. Szeretlek, mindennél jobban. Te megváltoztattál, melletted felnőttem, de mégis néha lehetek az a gyerek, aki régen voltam. Tökéletes vagy számomra, az igazi nő. Nem tudom, hogy mit fogsz most válaszolni erre, de muszáj megkérdeznem. Veled akarom leélni az életemet, és azt akarom, hogy te legyél a gyerekeim anyja. Tehát… - kinyitottam a kis dobozt, amit eddig a tenyeremben szorítottam – Hozzám jössz feleségül? 
Kimondtam. Legalább harminc másodperce feltettem neki a kérdést, de ő csak bámult rám, és az arca semmit sem árult el.
- Kelj fel! – mondta, én pedig tudtam, hogy vége az életemnek. Lehajtott fejjel feltápászkodtam a földről, és ránéztem. Ő is felkelt az ágyról, de a takaró még mindig köré volt tekerve. – Ezt komolyan gondolod? – kérdezte meg végül.
- A legkomolyabban. – bólintottam neki. Talán van még remény?
- Minden egyes részt? A gyerek dolgot is?
- Igen. Akár már holnap is babáznék veled. – vágtam rá rögtön. Elmosolyodott, és felém nyújtotta a kezét. Először nem értettem, hogy mit akar, aztán a kezemben lévő dobozra bökött. Megkönnyebbülve vettem ki a gyűrűt, és az ujjára húztam. Könnyes szemekkel mosolygott rám, de mikor meg akartam ölelni, eltolt magától.

Angelina Graham
- Azt mondtad, hogy már holnap is babáznál velem, ugye? – kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Igen. – bólintott mosolyogva, de nem értette a kérdést.
- Hát… - elengedtem a takarót, amit eddig magam előtt tartottam, és amivel takartam magam – Még várnod kell úgy négy hónapot. – néztem rá. A hasamra nézett, ami láthatóan már szépen gömbölyödött, majd rám kapta a tekintetét. A szemei megteltek könnyel, és úgy sírni kezdett, mint egy kisgyerek. Közelebb lépett hozzám, és megcsókolt. Épp olyan gyengéden, mint mindig is tette.
- Ez életem legszebb napja. – suttogta az arcomba, és gyengéden, de magához ölelt. Talán félt jobban megszorítani. A kezeit a hasamra csúsztatta, és mélyet sóhajtott.
- Kislány. – mosolyogtam rá. Letérdelt elém, miközben még mindig a hasamat fogta. Felhúzta rajta a ruhát, és óvatos csókot lehelt rá, majd ennyit mondott:
- Szia, Darcy! Én vagyok az apukád!

14 megjegyzés:

  1. Istenem imádom! Egy tökéletes történetnek tökéletes befejezése! Alig várom már az új történetedet! :)

    Ölel: Betti <3

    VálaszTörlés
  2. Ááááááá! Nagyon jó, ahogy haladtam az olvasással, egyik szóról a másikra egyre jobban dobogott a szívem. A végére már sírtam! Nagyon szép befejezés, a történet csodálatos! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy tetszik, és ilyen érzelmeket vált ki mindenkiből :)

      Törlés
  3. Amikor azt írtad, hogy erre nem biztos, hogy gondoltunk volna erre, akkor már gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz. :D Nagyon szuper lett, és aranyos a befejezés! :)

    VálaszTörlés
  4. Őszintén én valami hasonlót gondoltam, de csak az esküvős részt illetően. De amikor olvastam, hogy valamit el akar mondani Harrynek akkor már gondoltam hogy terhes. :D örülök, hogy végül minden jóra fordult. :D
    Már várom a kövi történeted :D xoxo

    VálaszTörlés
  5. PER-FECT!!! Alig varom a kovetkezo tortenetet.

    VálaszTörlés
  6. Imádom a sztoriaidat!! Nagyon megíjedtem amikor azt írtad, hogy meg fogunk lepődni..Igaz most is meglepődtem..de azt hittem, hogy valami rossz fog történni!! :$
    Nagyon fog hiányozni ez a történet!!! Írhatnál majd második évadot is! :)
    Várom már az új történetedet!! <3
    Nessa xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háááát. úgy látom te sejtettél valamit ;) jön a 2. évad :D

      Törlés
  7. Szia! Eddig minden sztoridat elolvastam! Mivel eddig minden részt elolvastam de soha nem írtam hozzá egyéb megjegyzést, mert mindig mindegyik tökéletes volt (de azért mindig pipálgattam:33). Na szóval az egész történetről annyi, hogy csodálatos volt! Tetszett a kiindulási pontod.... Ilyen történettel még nem találkoztam SOHA. Ezért volt jó, hogy nem valami buta sablonsztorira építetted az egészet. Tetszett az is, hogy nem 2hetet vagy 1 hónapot kellett várni 1 részre hanem amint tudtad hoztad:) Tetszik az ambíciód, hogy a történet közepénél nem mondtad azt, hogy belefáradtam vagy, hogy meguntam. Szóval összességében egy tökéletes történetet sikerült kihoznod magadból! Gratulálok!
    Ui.: Várom a következő történetedet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon örülök, hogy így látod :) remélem, hogy a folytatás is tetszik majd, és ezentúl többször olvashatom a véleményedet ;)

      Törlés