2014. február 15., szombat

25. fejezet: Hol van az a Harry, aki nem adja fel?

Sziasztok! Tudom, hogy arra számítottatok, hogy a mai részben Harry és Angie története végre pozitív fordulatot vesz, de sajnos nem. Még ott nem tartunk. Ez a fejezet egy úgymond töltelék rész, amiben Angie rájön, hogy hibázott, és Harry teljes mértékben feladja a harcot. Remélem, hogy nem haragszotok rám ezért a részért, ugyanis elég rövidke is lett. De ígérem, ez után már csak izgalom jön! ;)


Angelina Graham
Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy rohantam végig az udvarunkon, és úgy rontottam be az ajtón, mintha itt lenne a világvége. 
- Abbie! – ordítottam el magam. 
- Mi…mi van? – futott ki a nappaliból ijedten. Már pizsamában volt, ezek szerint egy ideje már hazaért. – Történt valami? Megtetted? Bántott? 
- Nem tettem meg, és nem bántott. Legalábbis nem fizikailag. – ültem le a kanapéra, mikor bementem a nappaliba. 
- Akkor mi van? – ült le mellém, és egyre aggodalmasabb arcot vágott.
- Összevágta. Érted? Csak összevágta a felvételt, amit mutatott nekünk. 
- Tudom. 
- Tessék? 
- Vagyis nem tudtam biztosra, de sejtettem, és Harry is sejtette. – bólintott szomorúan – Éppen ezért segítettem neki, hogy a közeledbe juthasson, és megpróbáljon visszaszerezni magának. 
- De miért nem mondta el?
- Angie! – szólt rám erőteljesen – Ne mondd, hogy nem tette. Próbálta ő, de te meg sem hallgattad. 
- Persze, mert azt hittem, hogy…azt gondoltam, hogy nem szeret egy ilyen senkit, mint én. 
- Senkit? 
- Josh szerint én egy senki vagyok! – rántottam meg a vállamat.
- Ő az, aki egy nagy senki, érted? Egy ekkora seggfej, aki képes ilyenre azért, hogy… Várjunk csak! Miért is? – nézett rám a nővérem összehúzott szemekkel.
- Fogadott a haverokkal, hogy meg tud fektetni, és azt mondta, hogy az sem hátrány, hogy szűz vagyok húsz évesen, mert még nem csinálta olyannal. 
- Várj csak! A haverjaival fogadott? Isaac is benne volt? 
- Nem tudom. Honnan tudjam? Nem igazán érdekelt, hogy kikkel röhögnek rajtam.
- Oké. Ez most tényleg nem ide tartozik. Bocs.
- Basszus, Abbie, én még Harry-ről gondoltam ezt. Hogy lehetek ekkora hülye? Ja…És ami a legjobb, hogy mikor mondta, hogy azért csinálta, hogy megnyerje a pénzt, egyből leesett, hogy nem ő fizette ki a műtétet. 
- Persze, hogy nem. – mosolygott rám – Harry volt. 
- Mi? Tényleg? – valahol sejtettem, de így kimondva egész hihetetlennek hangzik – Miért nem mondtad meg? 
- Mert megkért rá még a műtéted alatt.
- Ott volt? 
- Igen. Nagyon ideges volt, és rettentően aggódott, hogy sikerüljön.
- De miért nem akarta, hogy tudjak róla, hogy ő segített?
- Tegnap azt mondta, hogy nem akarta, hogy abból is valami más dolgot hozz ki. Nem akarta, hogy azt hidd, azért fizette ki, hogy vele legyél.
- Basszus! Minden elrontottam. – éreztem, hogy pillanatokon belül rám fog jönni a sírás – El sem tudom képzelni, hogy mennyire utálhat most engem. 
- Dehogy utál. – mosolyogta el magát újra Abbie – Szeret. Rettentően szeret téged. 
- Neked megvan a száma, ugye? – néztem rá reménykedve – Fel kell hívnod nekem, muszáj látnom őt. 
- Angie! – kezdte, és láttam rajta, hogy valami baj van – Nem hiszem, hogy az menni fog. 
- Tessék? Miért? – nem értettem, hogy mire céloz. Elvégre most mondta, hogy Harry nem utál engem. Akkor mi van? Mégsem akar látni?
- El fog utazni, vagy talán már el is ment. 
- Most csak szórakozol velem, ugye? – és itt kitört belőlem minden elfojtott könny – Mondd, hogy ez csak valami vicc!
- Sajnálom. 
- Mikor megy, és hova? Talán még…talán meg tudjuk állítani. 
- Azt mondta, hogy lesz most pár hónap szünetük, ezért Írországba megy Niall-el.
- Akkor megyek, és megállítom. Nem mehet el, most nem. – felpattantam, és elindultam az ajtó felé. 
- Angie! – kiáltott utánam Abbie – Már elment. 
- Mi? – néztem rá sírva.
- Azt mondta, hogy nem sokkal éjfél után indulnak. Lassan három óra lesz. Ha nem mész el Josh-al, akkor talán még elértük volna, de így már nincs rá esély. Sajnálom, édesem! – mondta, majd átölelt, miután a lábaim nem bírták tovább, és lerogytam a földre. 
- Szeretem! – sírtam a vállába. 
- Tudom. – suttogta, miközben a hátamat simogatta az egyik kezével – Tudom.


Harry Styles
- Biztos vagy benne, hogy velem jössz? – kérdezte Niall, mikor átmentem hozzá a csomagjaimmal. Amint hazaértem az éjjel, összecsomagoltam a cuccaimat, és felhívtam Niall-t, hogy vele mehetek-e. Eddig nem volt róla szó, hogy vele tartok, de Abbie-nek nem tudtam mást kitalálni, most pedig nem is tartottam olyan rossz ötletnek ezt az egész utazást. Niall először persze rögtön belement, és örült is neki, hogy vele megyek, de aztán megpróbált rábeszélni, hogy maradjak itt, és harcoljak Angie-ért. Azóta is próbál rábeszélni, pedig tudja, hogy nincs semmi értelme. Nem fogom meggondolni magamat. Mégis miért tenném? A lány, akiért odavagyok, sőt, akit szeretek, mással van. Egy olyan alakkal, aki egyfolytában hazudik neki, és akivel az éjszaka elveszítette a szüzességét.
- Biztos. – válaszoltam egyszerűen, miközben a tévét kapcsolgattam.
- Miért nem maradsz itt? Ha akarod, akkor én is maradok, és segítek neked.
- Mégis minek? – rántottam meg a vállamat.
- Hol a francban van az a Harry, aki addig nem adja fel, míg meg nem szerzi azt, amit akar?
- Nem tudom, és nem is érdekel. 
- Rád sem ismerek.
- Niall! – kiáltottam el magam a kelleténél hangosabban. Ránéztem a mellettem ülő barátomra, aki kissé megszeppenve pislogott rám. – Sajnálom, haver! 
- Semmi baj. – mondta.
- El kell mennem, mert ha itt maradok, akkor nem sikerül kivernek őt a fejemből. Pedig muszáj lesz, mert utál engem. Utál, pedig én nem tettem semmit. 
- Ki hív folyton? – váltott témát Niall, mikor már legalább harmincadszorra szólalt meg a telefonom, és én megint kinyomtam. 
- Abbie. Órák óta hívogat. – vontam vállat, majd a zsebembe csúsztattam a telefont – Nem tudom, hogy miért.
- Gondolom, hogy ne gyere el.
- De ő azt hiszi, hogy már ott vagyok. Nem azt mondtam, hogy csak délután megyünk, hanem azt, hogy már éjfél után.
- De miért? – húzta össze a szemöldökét. 
- Mert nem akartam, hogy esetleg megállítson valahogy. De inkább hagyjuk ezt a témát, oké? Minél előbb el akarom felejteni az elmúlt heteket.
- Rendben. 
- Nekem még el kell intéznem valamit. Nemsokára jövök, nehogy itt hagyj! – felpattantam, majd percek múlva már a kocsimban ültem, és ahhoz az emberhez igyekeztem, akiről tudtam, hogy meg fog hallgatni, és meg fog érteni engem. 

8 megjegyzés:

  1. Uhhh mikor jönnek már össze?! :( Gyorsan kövit nem bírom holnapig! :)

    VálaszTörlés
  2. Uhhuu, Niall barátunk cselekszik és remélem sikerül a terve! :D csóri Harry pedig küzdjön Angieért, nehogy nekem a cél előtt feladja... :D
    Szuper rész lett, már várom a kövit! :D xoxo

    VálaszTörlés
  3. Ohhh...Kérlek csak valahogy akadájozza meg valaki, hogy maradjon itthon Angie miatt!! :$$
    Remélem hamar jobbra fordúlnak a dolgok!?? :))
    Ölel Nessa <3

    VálaszTörlés
  4. Ohhhhh niall legy eszednel es ne engedd hogy harry veledmennyen! komolyan depresszios leszek ha nem fordulnak jora a dolgok(:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ;) hamarosan minden rendben lesz. talán :D

      Törlés