2014. január 1., szerda

14. fejezet: Harry barátnője

Sziasztok! Nagyon BOLDOG ÚJ ÉVET kívánok minden kedves olvasómnak! Szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem jelentkeztem a napokban, de nem voltam gépközelben, ugyanis eléggé elfoglalt voltam. Ígérem, hogy cserébe a hét további részében minden nap jön rész! Na, de akkor nem is húzom tovább! ;)

Egy hét telt el azóta, hogy újra darabokra hullott az életem. Valamivel jobban bírtam, mint legutóbb, de talán csak azért, mert felnőttem. Így is elég rémesnek látom a helyzetemet, de most legalább van, aki tartja bennem a lelket. Itt van Annie, aki az egyetlen barátom, és igaz, hogy alig két hete ismerem, de tudom, hogy számíthatok rá. Elmondtam neki mindent arról az estéről, és habár ő megmondta, hogy mi lesz a vége, mégsem vetette az orromra, hiszen tudta, hogy a szívem darabokban van. 
Ő azóta nem járt itt. Hírét sem hallottam, de talán ő is rájött, hogy jobb lesz ez így mindkettőnknek.
Péntek este van, vagyis munkanap. A Rose-ban megint teltház volt, én pedig az asztalok között szaladgáltam. 
- Négy korsó sör! – kértem ki az egyik asztal rendelését Annie-től, aki ma a pultban állt. Amíg kiadta őket, többször is idegesen pillantott rám. 
- Mi van? – kérdeztem meg végül. 
- Semmi. – mosolygott egyből.
- Annie! Mi van?
- Na jó. Úgyis percek kérdése csak, hogy észre vedd…itt van. – bökött a hátam mögé a fejével.
- Te jó ég! – a szívem majdnem kiugrott, és a hasam is vetett egy bukfencet. Amint megláttam, hogy Annie kire céloz, rosszul lettem. Itt van. Tényleg itt van. Egy hét után megint látom, és az érzéseim csak még jobban összezavarodnak. Kivittem az előző rendelést, és elindultam az asztal felé, ahol ő ült. 
- Mit hozhatok? – kérdeztem, de rá sem pillantottam. 
- Nem is tudom. – csapta össze a tenyerét, és a többiekre nézett. Szerencsére nem a banda tagjai voltak vele, így nem kellett szívélyesen üdvözölnöm őket – Három jó erős koktélt. – nézett rám végül, de az arcán nem láttam semmi érzelmet. Úgy beszélt hozzám, és úgy nézett rám, mint más, ismeretlen emberekre. Sőt, szerintem még hozzájuk is jobb hangnemet használt. 
- Rendben. – bólintottam, majd megfordultam, és visszaindultam a pulthoz. 
- Ja, és még valami… - kiáltott utánam, mire én megpördültem – Szólnál a barátnőmnek, hogy itt vagyok? – tette hozzá egy széles mosollyal.
- A…a barátnődnek? – néztem rá zavartan, a gyomrom tartalma pedig majdnem távozott a számon. 
- Bocs, nem is kell. Már itt van. – mutatott mellém. Abban a pillanatban pedig egy nagy lökést éreztem meg a jobb oldalamon. Miranda teljes erejéből nekem jött, majd a falatnyi kis rucijában szinte rávetette magát Harry-re. Megcsókolta. 
Egy darabig földbegyökerezett lábbal figyeltem őket, majd sarkon fordultam, és a pulthoz mentem.
- Ez egy igazi seggfej. – szólalt meg Annie idegesen – Direkt csinálja. De pont ezzel a semmitelennel?
- Elvégre voltak már együtt. 
- Mi? Dehogy voltak? – nevetett rám Annie – Miranda azóta rá van szállva, hogy Harry először betette ide a lábát. Nem gondoltam, hogy nála fiatalabbakra bukik, de biztos vagyok benne, hogy csak a pénze, meg a hírneve miatt kell neki. 
- Hát most meg is kapta. Örülhet. – vontam meg a vállamat. 
- Elnézést… - vetett véget a beszélgetésünknek egy hang – Kértem három koktélt, de még nem kaptam meg. Megkérdezhetem, hogy mi tart ennyi ideig? 
- Rögtön adom. – felelt neki Annie, egy cseppet sem kedvesen.
- Hát az jó lesz. Eléggé meggyengült a munkaerő mostanság, nem? – kérdezte anélkül, hogy rám nézett volna. Nagyon jól tudtam, hogy ezzel rám céloz, és meg akar bántani, de inkább nem reagáltam.
- Hát igen. – bólintott Annie, mire kérdőn néztem rá – A táncosok a vendégekkel enyelegnek, ahelyett, hogy a munkának nem nevezhető dolgukat végeznék. 
Nem akartam elhinni, amit hallottam. Az én kedves barátnőmnek meg mikor vágták fel így a nyelvét? Mondjuk, elég sokat vagyunk együtt, talán elkezdte átvenni a stílusomat.
- Esetleg utánad vigyem az italt, vagy elbírod? – folytatta a szurkálódást.
- Elbírom. 
- Annie! Kimegyek rágyújtani, oké? – szólaltam meg én is – Most úgysem vagyunk elúszva.
- Persze. Menj csak. 
Alig vártam, hogy elmehessek mellőle. Nem akartam a közelébe lenni. Rá akartam gyújtani egy, vagy lehet, hogy több szál cigire is, hogy megnyugodjak kicsit. Nem akartam elhinni, hogy ez történik. Úgy tesz, mintha nem is ismerne, mintha egy totál idegen lennék. Sőt, még rosszabb a helyzet, mert olyan, mintha nem is léteznék. Nem nekem kellene inkább ezt tennem vele? Elvégre nem is haragudhatna rám, hiszen minden az ő hibája. Ő tett tönkre engem, én mit ártottam neki? Oké, hogy hazudtam neki, de azt csak azért tettem, mert gyáva voltam. Kezdetekben szerettem volna megbántani, de aztán tényleg jól éreztem magam vele, és valamiért mindig elnapoltam, hogy bevalljam az igazságot. De mégis miért esik rosszul, hogy Miranda, és ő együtt vannak. Miért fájt annyira, mikor az a ribanc megcsókolta? Megcsókolta azt a szájat, amit egy hete még én csókoltam, és amire azóta is mindennél jobban vágyok. Te jó ég! Miket gondolok? Elvégre mi csak barátok voltunk, még nagyon régen, most meg még annak sem nevezhettük egymást. 
- De akkor miééééért? – kiáltottam hangosan akaratom ellenére, és beleszívtam a cigibe.
- Magadban beszélsz? – a sötétből egy alak lépkedett felém. Hunyorgatva néztem rá, és figyeltem, ahogy az ajtó feletti lámpa fénye egyre jobban megvilágítja az arcát. Mondjuk már a hangról nagyon jól tudtam, hogy ki az. 
- Te mit keresel itt? 
- Cigizni jöttem ki.
- Persze. Múlt héten még nem cigiztél.
- Azóta elég sok minden változott. – mondta, majd tényleg elővett a zsebéből egy doboz cigit, és rágyújtott.
- A vendégek a klub elé mennek cigizni. Ide nem jöhetnek ki, csak a dolgozók. De vááááárj! Hiszen te a sztriptíztáncos hercege vagy, biztosan bárhova betekintést nyerhetsz, nem csak a lábai közé. 
- Zavar? 
- Pffff… - nevettem el magam – Kösz, de nem éppen vagy az esetem. 
- Hát persze. – nevette el magát, majd beleszívott a cigibe. Most komolyan? Tényleg úgy tesz, mintha semmi nem történt volna? 
- Tudod…nem te vagy minden lány álma. – nem akartam annyiban hagyni a dolgot. Ő nem szólt vissza, csak szívta a cigit, és érdeklődve nézett rám. – Főleg nem az enyém. – fejeztem be komoran, és halkan. Az arca az eddigi ”nem törődöm” stílusból átváltott feszültté. 
- Ó! Persze, hiszen neked a pultos fiú az álmod. Nem?
- Na és, ha igen? Közöd nem sok van hozzá. 
- Ahogy neked sem az én életemhez. – mondta mosolyogva. Én eldobtam az elszívott cigimet, és elindultam befelé. De ahogy elhaladtam mellette, elkapta a kezemet, és magához rántott.
- Mi a…mit csinálsz? – kérdeztem dühösen, ugyanis eléggé szorította a kezemet, és nem akart elengedni.
- Valld be az igazat! – suttogta az arcomba – Jól esik, hogy szenvedni látsz?
- Miért? Te így szenvedsz? – nevettem pofon.
- Válaszolj!
- Nem hiszem, hogy hangyányi fogalmad is lenne a szenvedés fogalmáról. Én kilenc évig éltem úgy. Miattad! Szóval ne merészeld azt mondani nekem, hogy tudod mit jelent szenvedni. 
- Akkor, tessék! Itt az alkalom, hogy elmond, mi bajod van.
- Tessék? – azt hittem, hogy rosszul hallok. 
- Miért akartál tönkretenni? Mit csináltam?
- Ezt…ezt most komolyan kérdezed? – tekertem a fejemet.
- Ja. 
- Te jó ég! Te szemét…egoista…önző…seggfej! – minden szónál kapott egyet a mellkasára a szabad kezemmel – Nehogy azt mondd, hogy nem tudod, miről beszélek.
- Fogalmam sincs. – elengedett, hogy mindkét kezét felemelhesse védekezésképpen. Láttam rajta, hogy igazat mond, és tényleg nem tudja, hogy mire célzok. Fogalma sincs arról, hogy mi bajom van vele. Tényleg elfelejtette, hogy mit tett velem? Hogy miként rombolta darabokra a barátságunkat? 
Kérdőn néztem rá, a szemeim pedig megteltek könnyel. Hogy lehetett ő a legjobb barátom? Hogyan tudott megint a gondolataimba, és ami még rosszabb, a szívembe férkőzni? 
Lehajtottam a fejemet, a könnyeim lecsorogtak az arcomon. Így indultam el, vissza a klubba. Nem jött utánam, legalábbis azt hiszem. A fejem zúgott, de a hangját szinte tisztán hallottam.
- Carrie! – azon a néven szólított meg, amit ő adott nekem. Nem gondoltam, hogy még egyszer hallani fogom ezt tőle. Nem foglakozva vele beléptem az ajtón, és hangos durranással vágtam be magam után.

4 megjegyzés:

  1. Oh, te jó ég. Mennyit vártam már rá. Nagyon kiváncsi voltam, és még mindig az vagyok. xD
    Miért nem tudják normális emberek módjára megbeszélni a dolgokat? Ne legyenek már ennyire önfejüek. Annyira aranyosak együtt.
    Már nekem is fáj olvasni, hogy ezek ketten kinozzák egymást.
    Hozd minél hamarabb a következőt.

    xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát sajnos Carrie elég önfejű, és makacs, szóval még nem mostanában fog megenyhülni :/

      Törlés
  2. helló , jó rész , de gondoltam szólok hogy itt csak a 14 részig van fent :( , egy csomó helyen meg már 16-ot ír.. siess a kövivel... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) tudoooooom! mert beüzemeztem a következő napokra a részeket, hogy ha nem jutok géphez, akkor is fent legyenek. de valami baj volt az időzítővel, és közzétette véletlenül a részt :D

      Törlés