2014. január 18., szombat

31. fejezet: Ismeretlen látogató

Sziasztok! Itt van az utolsó előtti rész. Már csak az utolsó fejezet, és a epilógus van hátra! :(
Ez a rész nem lett olyan izgis, csak Carrie beszélget pár emberrel Harry-ről. Illetve kap egy váratlan és ismeretlen látogatót is.

Következő hét szombatján nagy meglepetés ért a munkahelyemen. Már majdnem éjfélre járt az idő, mikor megjelent valaki, akit még életemben nem láttam, de ő úgy beszélt hozzám, mintha jobban ismerne bárki másnál. 
- Szia! – köszönt egy nagyon szép, barna hajú lány a pult másik feléről.
- Szia. Mit adhatok? 
- Caroline Peterson, ugye? 
- Öhm…Igen.
- Csupán egy pár percet kérnék az idődből. 
- Tessék? – néztem rá értetlenül – Valami baj van? 
- Nem. Dehogy! Csak szeretnék veled beszélni valamiről. 
- Ismerjük egymást?
- Én ismerlek, ez a lényeg. Beszélhetnénk? Kérlek… - pár pillanatig csak bámultam rá, majd bólintottam. Valamiért rettentő kíváncsiság lett rajtam úrrá. Vajon mit akarhat tőlem ez a lány? Honnan ismer engem? 
Bementünk az öltözőbe, és leültünk a kanapéra. 
- Tehát? – néztem rá kérdőn, de kissé zavarban is voltam. 
- A nevem Eleanor Calder.
- Caroline Peterson, de ezt ezek szerint már tudod. Honnan ismersz? 
- Louis Tomlinson barátnője vagyok.
 - Louis? A 1D-ből? – éreztem, hogy teljesen lesápadok. 
- Igen. – bólintott mosolyogva a lány. 
- Miről van szó? – kezdtem kicsit megijedni, hogy mit akar tőlem. Talán Harry-vel van valami baj? 
- Harry-ről szeretnék beszélni. Louis szeretett volna eljönni, mert ő a legjobb barátja, de aztán rájött, hogy mi, lányok talán könnyebben megtaláljuk a közös hangot.
- Baj van vele? – kérdeztem ijedten. 
- Nincs. – mosolyodott el – De jó látni, hogy még aggódsz érte. 
- Akkor mi történt? 
- Nagyon kivan miattad. Rettentően hiányzol neki, és belebetegszik ebbe az egészbe. Annyira vidám, nagyszájú, és pörgős volt régen, de most már semmi sem érdekli. Lassan két hete már mosolyogni sem láttuk, és a turnéra is magasról tesz.
- És mégis mit csináljak? Menjek, és beszéljek vele? Szerinted attól nem lesz még rosszabb? 
- Nem. Ezt nem kérem, mert akkor csak feltépnéd a sebeit, amik elég frissek még így is. 
- Akkor mit akarsz? 
- Szereted őt? 
- Ez nem tartozik rád. – förmedtem rá, és felpattantam a kanapéról – Sajnálom. Nagyon kedves lánynak tűnsz, és biztos, hogy jó barát vagy, ahogy Louis is, de ezzel nem fogsz semmit elérni. Harry-nek, és nekem nincs közös jövőnk. Elmegy turnézni, én meg itt maradok. Szeretném, ha szabadon élne, mert az való neki, és nem a kötöttség. 
- Több éve vagyok együtt Louis-val, és már túl vagyunk pár turnén. Túl lehet élni. Közbe hazajön, és találkozunk. Nem sok időre, de az is valami.
- Azok ti vagytok. De velünk ez már másodszor történik meg, és a sors is úgy akarja, hogy ne legyünk együtt.
- A sors? – nevette el magát a lány – Ugyan már. Tényleg hiszel ebben, vagy csak magaddal akarod elhitetni? 
- Hagyjuk ezt. 
- Miért nem mész el velük? 
- Hova?
- A turnéra. Harry hívott, nem? Menj el velük, és legyetek együtt. Próbáljátok meg! 
- De én nem…
- Nem szereted? – nevetett megint. Nem gúnyos volt, inkább csak rá akart ébreszteni az igazságra.
- Nem. – válaszoltam komolyan, legalábbis próbáltam az lenni. 
- Hát persze. Én nem ismerlek, de még így is látom rajtad, hogy mit érzel iránta. Fülig szerelmes vagy belé. Én is lány vagyok, és szerelmes is. Nagyon jól tudom, hogy milyen szeretni egy fiút, főleg, ha az egy világsztár. 
- De ti már régóta együtt vagytok. 
- Ha adnál egy esélyt a boldogságodnak, akkor egyszer majd te is elmondhatnád, hogy már régóta együtt vagytok. Tudom, hogy nehéz ez a helyzet a rajongók, meg a média miatt, de előbb-utóbb elfogadnak. Ezen nem kell aggódni.
- Nem is ez a baj.
- Akkor mi?
- Hagyjuk. 
- Hát jó. – felkelt a kanapéról – Holnap elmennek. Reggel nyolckor indul a gépük. Gondolkodj rajta, aztán ha úgy döntesz, hogy végre boldog akarsz lenni, hívj fel, itt a számom. – lerakott egy cetlit az asztalra, majd kiment az ajtón. 
Szinte úgy zuhantam rá a kanapéra, és a kezembe vettem a papírt, egy darabig csak bámultam, aztán összegyűrtem, és a táskámba dobtam. 
- Tudod, a szombati nap eléggé sűrű. – az ismerős, irritáló hang majdnem halálra rémített – A többiek kint güriznek, amíg te itt lazsálsz. 
- Mi közöd van hozzá? Különben is, te miért nem rázod magad a részegeknek? 
- Ahhoz meg neked nincs közöd, édesem. – mosolygott rám gúnyosan. 
- Csak hagyj békén, Miranda. Semmi kedvem nincs most hozzád. 
- Bocsánat! Talán megsértettem az önérzetedet?
- Hagyj békén. 
- Tudod…nagy idióta vagy. 
- Miért kell neked folyton veszekedést provokálnod? 
- Ezt most nem azért mondtam. – a hangja most először tűnt nyugodtnak, és kevésbé idegesítőnek – Miért hagytad ott Harry-t? 
- Mi van? – emeltem rá a tekintetemet, és egy őszinte, talán kedves arccal találtam magam szemben.
- Totál beléd volt zúgva. Szerinted velem miért kezdett járni? Azért, hogy te féltékeny legyél. Engem ölelgetett, de a szeme folyton rajtad volt. Ha pasi ment a pulthoz, szinte lelökött magáról, és elment italért, de persze tudtam, hogy miattad megy csak oda. Egyszer sem csókolt meg, ha nem voltál a közelben, és még csak nem is akart nagyon találkozni a klubon kívül. Utáltalak! Aztán mikor megláttalak vele az újságokban, rájöttem, hogy tényleg szeret téged. Engem bújtatott, és vigyázott, nehogy meglásson minket valaki együtt. Veled meg egyből a címlapra kerül, méghozzá az utca közepén csókolózva. Gyakorlatilag bemutatott téged a barátnőjeként az egész világnak, nem foglalkozva azzal, hogy mit szólnak a rajongói. Szóval…én nem engedtem volna el a helyedben. – mosolygott rám, majd kiment, és magamra hagyott. Ez most komoly? Miranda, a klub boszorkája kedves volt velem, sőt…szinte rá akart beszélni arra a pasira, akire ő is hajtott?
Holt sápadt arccal mentem vissza a pultba.
- Hol voltál eddig? – förmedt rám Annie. 
- Beszélgettem, sajnálom. Louis barátnője eljött hozzám. 
- Láttam. 
- Te mindenkit ismersz?
- Jól van, na. Baj, ha szeretem őket? – mosolygott rám angyalian.
- Nem. Nem az. Bocs. 
- Ne kérj folyton bocsánatot. – mosolygott rám – Mi volt?
- Rá akart beszélni, hogy legyek Harry-vel, mert totál kivan azóta, hogy szakítottunk. 
- És?
- Mi és? Nemet mondtam. Nem fogok változtatni a véleményemen. Különben is, az apám boldogsága fontosabb, mint az enyém. 
- Mikor fogsz végre magaddal is törődni, és nem csak másokkal? Megérdemled, hogy boldog legyél.
- Majd egyszer az leszek. – vontam meg a vállamat, és a pult másik végébe vonultam.

4 megjegyzés:

  1. Wow!Fantasztikus ez a rész!Carrie miért nem mész el a turnéra?Miért nem békülsz ki Harryvel?Remélem happy end lesz.... :)

    VálaszTörlés
  2. Ez hülye....-.-" Húú.. :D Én is remélem hogy Happy End lesz a vége!:))

    VálaszTörlés