2013. december 6., péntek

37. fejezet: Már úgyis mindegy

Sziasztok! Itt van a mai rész is. Remélem, hogy a tegnapi rész kellőképpen tartogatott izgalmakat. Szerintem ez is tetszeni fog nektek, mondjuk lehet, hogy kicsit utálni is fogtok érte, de csak kibírom. ;) Ne feledjétek, hogy már csak két rész van hátra! :(
Várom a véleményeket!

- Most mi lesz? – kérdezte aggódva, és holt sápadt arccal Tracy, mikor már otthon ültünk a nappaliban. Már egy órája hazaértünk, de csak tanácstalanul bámultunk magunk elé. 
- Meg kell tennünk. – bólintottam. 
- Igen! – helyeselt Vic, de láttam rajta, hogy hezitál – De itt van a családunk, nekem itt van Liam, neked meg Harry.
- Jobb lesz Harry-nek nélkülem. Ha megtesszük, legalább nem lesz közte és Louis között feszkó. 
- Ez akkor sem ilyen egyszerű. 
- Tudom. 
- Szerinted mit fog hozzá szólni? 
- Semmit. Ez az én döntésem, jobban mondva a miénk. 
- Akkor megtesszük? – kérdezte Tracy vékony hangon. 
- Igen. – bólintottunk egyszerre Vic-kel.
- Fel kell hívnom anyut. – Tracy felpattant, és a szobájába sietett. Nagyon jól tudtam, hogy sír, csak nem akarta előttünk kiengedni a könnyeit.
- Én meg elmegyek Harry-hez. 
- Elviszlek! – ajánlotta fel Vic, és már el is indult kifelé.
- Elmondod Liam-nek? 
- Jobb lesz most, inkább, minthogy az újságokból tudja meg. 
- Ez igaz. – bólintottam. 
Negyed óra múlva már Harry ajtaja előtt álltam. Nagy levegőt véve csengettem be hozzá, de nem nyitott ajtót. Kiabálást hallottam bentről, és csak most vettem észre, hogy az ajtó résnyire nyitva van, ezért beengedtem magam. 
- Na megérkezett a szerelmespár másik fele! – a gúnyos beszólás nekem szólt, és Louis-tól származott. A nappaliban volt Harry-vel, és biztos vagyok benne, hogy veszekedtek. 
- Mi folyik itt? – kérdeztem zavartan.
- Csak meg szerettem volna tudni, hogy az úgymond legjobb barátom miért hazudott a szemembe.
- Még mindig a legjobb barátod vagyok, Louis. – Harry hangja nyugodt, és könyörgő volt.
- Nem vagy az! A szemembe hazudtál, mikor elmondtam, hogy mit érzek iránta. – a mondata végén rám mutatott – Nagyon jól tudtad, hogy mi a helyzet. És ezért akartál lebeszélni róla, ugye? 
- És éppen ezért vagyok a legjobb barátod!
- Mert lenyúltad előlem? De hát persze…Harry ”nőcsábász” Styles bárkit megszerez magának. Én meg még röhögtem a ”Holivia” újságcikkeken, mert azt gondoltam, hogy csak felfújják a dolgokat. 
- Tudtam, hogy érzel iránta valamit, mert ismerlek. De te észrevetted, hogy az első pillanat óta szerelmes vagyok belé? Nem! Zayn, és Liam is előbb észrevette, mint te. – Harry felemelte a hangját, de még most sem volt olyan erőteljes, mint Louis, aki viszont most mintha elgondolkozott volna egy kicsit.
- Miért nem mondtad el? Te ismerted meg előbb.
- Mert magamnak sem tudtam beismerni, nemhogy másnak. Soha nem éreztem még ilyet, és megijedtem. Azt hittem, hogy ő csak barátként tekint rám, elvégre veled randizgatott. Olyanokat csináltam, mint még soha. Titokban virágokat, csokit, meg szerelmes leveleket küldtem neki. De még ez is jobb volt, mint a semmi. Rohadtul szenvedtem, mert veled volt. Te vihetted el randizni, te csókolhattad meg. Nem akartam közétek állni, mert te a testvérem vagy. De amikor megmondta, hogy szeret, elvesztettem a fejemet, és boldog voltam. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy ő az enyém. Soha nem akartalak megbántani, Louis.
- Akkor miért hazudtatok? – kérdezte lemondó hangon.
- Most már úgyis mindegy. – tört ki belőlem. A szívem megszakadt Harry minden egyes mondatától, és a tudattól, hogy miattam vesztek össze. Nem is szabadott volna megismerniük engem, nem kellett volna belém szeretniük. Az lenne a legjobb, ha nem is tudnának a létezésemről. De még nem késő. Ki tudok szállni, hiszen itt van ez a lehetőség. El tudok tűnni innen, és talán soha többé nem kell találkoznom velük. Habár bele fogok halni abba, hogy itt kell hagynom életem szerelmét, de legalább tudom majd, hogy a Louis-val való barátsága nem ért véget miattam. 
- Mi az, hogy mindegy? – nézett rám Louis – Szerinted ennyivel el lehet intézni? Mindegy? Igaz is, neked a legkönnyebb, mert te választhatsz közülünk.
- Lou! – Harry halkan rászólt barátjára. 
- Te nekem ne Lou-zz, oké? – mondta Harry-nek, majd felém fordult – Miért nem tudtad már az elején megmondani, hogy ne számítsak semmi jóra? Miért kellett hülyítened? 
- Nem akartalak megbántani. 
- Hát persze! Tudjátok mit? Legyetek boldogok!
- Nem leszek boldog senkivel! – ordítottam el magamat – Vége van ennek az egésznek. Értitek? – a két fiú csodálkozva, és szinte ijedt tekintettel nézett rám.
- Mi van? – kérdezte Harry, és láttam, tudja, hogy most olyat fogok mondani, ami nagyon rossz lesz neki. 
- Többet nem fogunk találkozni! – nyeltem egy nagyot, hogy nehogy elsírjam magam. 
- Miről beszélsz? – akadt ki megint Louis is, de semmit nem értett.
- Vic, Tracy és én Los Angeles-be költözünk. 
- Hogy mi van? – kérdezte elfulladt hangon Harry.
- Rengeteg ajánlatot kaptunk, több lemezcégtől is. A menedzserünk, Sam szerint mégis ez a legjobb lehetőség a világhírre. Oda kell költöznünk.
- És mennyi ideig? 
- Még nem tudom. Ha jól megy minden, akkor talán örökre. 
- Nem hagyhatsz itt. – kérlelt Harry. Louis ránézett, és be akart neki szólni. Aztán talán észrevette a barátja szeméből potyogó könnyeket, így nem szólt semmit.
- Ez nem csak rólunk szól, Harry! Egy csapatban vagyok, és így nem csak magamért felelek. Ezt te tudod a legjobban. 
- Akkor ennyi? – törölte le a könnyeit.
- Hidd el, hogy nekem a legnehezebb. Tudod, hogy szeretlek. – fél szemmel Louis-ra pillantottam, de különösebbet nem láttam az arcán. Talán megbékélt a dologgal. Közelebb léptem Harry-hez, és meg akartam érinteni az arcát, de ő csak szipogott egyet, és elfordult. – Nem haragudhatsz rám ezért. Harry! – nem bírtam tovább. Ahogy hátat fordított nekem, kitört belőlem az összes eddig visszatartott könny, megérintettem a hátát, és éreztem, hogy remeg a sírástól – Szeretlek!
Lehajtott fejjel megfordultam, Louis-ra pillantottam, aki csak egy kedves, elhúzott mosolyt küldött felém. Elindultam az ajtó felé, és még egyszer visszanéztem. Valami összetört bennem, de a látvány legalább kárpótolt. Louis átölelve vigasztalta legjobb barátját.

10 megjegyzés:

  1. EZT. NEM TEHETED . MEG!
    Könyörgöm, istenem bármit megteszek, de ne az legyen a vége, amire most gondolok.
    Nem választhatsz szét két olyan embert, akik ennyire szeretik egymást! Kérlek!
    Épp hogy bele élte magam abba, hogy végre összejöttek, de már most szét is szeded őket?
    :(
    Most csalódott és szörnyen szomorú vagyok.
    Legalább egy második évadot csinálhatnál, ahol minden happy és egy kicsit kibontakozhat a kapcsolatuk :(
    Tudom, hogy ez a te történeted, és nem illik ilyet kérni, de kérlek ne tedd azt, amire gondolok :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia :) húúúú. gondoltam, hogy ilyet fog kihozni az olvasókból ez a rész :D most annyi mindent mondanék, de akkor lelőném a végét, és azt nem akarom :D remélem azért tetszeni fog majd a befejező rész :D
      és köszönöm a véleményt ;) igazán örülök neki :)

      Törlés
  2. Úristen.:( Mért kell ezt csinálni? :O Egyébként ettől eltekintve tetszett a rész, legalább Harry és Louis kibékültek. De azért remélem, hogy a kapcsolatuk nem így fog véget érni. Lécci legyen happy end. :)) Alig várom a kövit! :) Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) örülök, hogy tetszik :) <3 annyit elárulok, hogy holnapi részben Harry nem lesz benne :D

      Törlés
  3. Neeee!!!! A szivem milliónyi kis darabra hullt. Kérlek ne szedd szét őket, annyira boldogok voltak mindkettem a másik mellett. Nem teheted ezt! Siess a kövivel, mert én ebbe belebolondulok... xDD

    xxx

    VálaszTörlés
  4. Szörnyen röstellem, hogy az előző részekhez nem hagytam megjegyzést, de mindig csak futólag volt időm átfutni, de imádtam. Ezt is, és az előzőeket is. Bár emiatt a rész miatt most egy kicsit utállak. Egyszerűen nem teheted ezt....
    Siess a következővel!xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudoooooom, hogy most nagyon rosszat tettem :( bocsi :D

      Törlés
  5. Nagyon-nagyon-nagyon jó lett. Szuper. Imádom :)

    VálaszTörlés