2014. január 11., szombat

24. fejezet: Szülinapi buli

Sziasztok! A mai részben leginkább Carrie gondolatairól lesz szó, hogy mit is érez azután, hogy megtudta, Harry nem akarta elhagyni!
Illetve annyit még elárulok, hogy a következő rész végre az a rész lesz, amiben párosunk megbeszéli a múltban történteket!
Jó olvasást! Várom a véleményeket!

Egész nap nem mozdultam ki a szobámból, csak a tévét bámultam, nyakig betakarózva. Fogalmam sincs, hogy mit néztem, mert csakis Dona mondatai jártak a fejemben. Egyfolytában Harry-re gondoltam, és elképzeltem, hogy mi lenne, ha kilenc éve az anyám beengedi hozzám, és kibékülünk. Totál más lenne az életem, és nem szenvedtem volna annyit. Talán még azt is megtudhattam volna, hogy milyen boldognak lenni.
A csütörtök, és a péntek ugyan olyan gyorsan elrepült, mint a szerda. Annie minden nap felhívott, hogy mi van velem, és órákat beszélgettünk. Próbált mindenféléről beszélni, csak hogy elterelje a gondolataimat. 
Aztán elérkezett a szombat, és azzal együtt az a nap, amit annyira gyűlöltem. 
- Boldog szülinapoooot! – jött az ujjongás a szobám ajtajából valamikor délután. 
- Annie! – néztem rá álmosan – Mi a francot keresel te itt? 
- Hát jöttem, hogy megköszöntselek! – ugrott rá az ágyamra. 
- Honnan tudod, hogy mikor van a szülinapom? 
- Hahóóóó! – hadonászott előttem a kezeivel – Közösségi oldalak. 
- Ja…Tényleg! – bólintottam – Mindig elfelejtem levenni. 
- Miért?
- Annie, én kilenc éve nem hallottam a „Boldog szülinapot!” mondatot senki szájából. 
- Ezt most értenem kéne? 
- Igen. – bólintottam, és nagy szemekkel néztem rá.
- Óhhh. – végre leesett neki – Basszus. Bocsi, erre nem is gondoltam. 
- Semmi baj, elvégre nem tudhattad. Meg már olyan régen volt.
- Akkor a mai napon ünnepelni fogunk. 
- Neked nem kellene ma dolgoznod? 
- Nem. Szabadságot kaptam. Csak hétfőn kell mennem.
- Akkor meg már én is megyek. 
- Szuper. De biztos, hogy készen állsz rá? 
- Persze. Jobb lesz ott, mint az itthoni semmittevés. Tehát? Hova megyünk? 
- Elmehetünk valahova bulizni. 
- Mehetünk a Rose-ba is. 
- Biztos vagy benne? 
- Persze. Ott legalább vannak ismerősök. 
- Meg talán más is ott lesz, ugye? – halvány mosolyra húzódott a szája. 
- Más? 
- Harry. Mondjuk kedd óta nem járt ott. 
- Tényleg? 
- Tényleg. De hát ez téged nem érdekel, nem? 
- Persze, hogy nem. – vontam vállat, és elkezdtem játszani a takarómmal.
- Kezdj el készülni, mert hétre ott akarok lenni.
- Miért megyünk időpontra? 
- Nem megyünk, csak legyünk ott időben. 
- Hát jó. – néztem rá összehúzott szemmel, majd kikászálódtam az ágyból.
- Mi van? – nézett rám, mikor hirtelen megálltam.
- Mit vegyek fel?
- Basszus, majdnem elfelejtettem! – kiáltott fel, és felemelt egy táskát – Ez a tiéd!
- Mi ez? – nyitottam ki a nagy dobozt, és a látványtól elállt a lélegzetem – Ez csodaszép. 
- Boldog szülinapot!
- Vettél nekem egy ruhát? Elment az eszed? 
- Miért ment volna el? Szerintem pont illik rád. Legyen rajtad ez ma este.
- Háááát…jó. – kicsit elgondolkodtam azon, hogy nem lesz-e túl kihívó ez azok után, ami pár napja történt. 
A következő pár órában rendeltünk egy pizzát, amit én ebéd és vacsora gyanánt ettem meg, majd lassan elkezdtünk készülődni. Annie is elhozta az ő ruháját, hogy ne kelljen hazamennie átöltözni. Hajat mostam, aztán Annie beszárította, így a szög egyenes helyett egy kicsit most hullámosabb, és dúsabb lett. Kisminkeltük egymást, majd magamra vettem a vadonatúj ruhámat is. Csodaszép fehér anyagból volt, ujjatlan, és a nyakba akasztható része áttetsző volt. Talán ezért is nem néztem ki olyan pálcikának.
- Olyan szép vagy! – szólalt meg a barátnőm, mikor belebújtam az egyik fehér magassarkúmba.
- Ne túlozzunk. – intettem le – Te amúgy is jobban nézel ki. Nézd meg ezeket a csontokat, szinte zörgök. 
- Más örülne neki, ha így nézne ki. 
- Az más…Na mindegy is. Nem indulunk? – kaptam fel a kabátomat. 
- De! Menjünk! Nem baj, ha itt hagyom a kocsimat, és taxival megyünk? 
- Persze, hogy nem.
- Remek! Csak szeretnék koccintani veled, nem akarok egész este almalevet inni.
- Hát azt én se. Rámfér valami jó, ütős pia. – nevettem rá, majd elindultunk kifelé.
- Hova mentek? – szólt ki apám a nappaliból. 
- Apa! Szülinapom van, ezért Annie-vel elmegyünk egy kicsit bulizni. 
- Biztos vagy te benne, hogy jót fog tenni? 
- Nem akarok a keddi miatt megint lelkileg összeomlani. Egyszer már bőven elég volt belőle. Ki akarok kicsit kapcsolódni. 
- Rendben! Vigyázzatok egymásra, és egy percre se hagyjátok egyedül a másikat, rendben? 
- Rendben, apa! – mosolyogtam rá, majd végre kiszabadultunk a házból. A taxi, amit nem olyan régen hívtunk, már a ház előtt állt. Beszálltunk, és a Rose felé vettük az irányt. 
- Ez zárva van. Mondtam, hogy még nem lesz itt senki. Tudod, hogy nyolc után szoktak jönni a vendégek. Miért vagyunk itt ilyen korán? – néztem rá Annie-re, mikor bementünk a klubba. Ő csak sejtelmesen mosolygott, majd pár pillanat múlva rájöttem, hogy miért. Felkapcsolódtak a fények, és ott állt Kate, és az összes többi munkatársam. Még Miranda is ott volt, de ő persze csak pofákat vágott. 
- Boldog szülinapoooooot! – kiáltott fel mindenki. 
- Te jó ég! – ámuldoztam – Mi ez az egész? 
- Megérdemelsz egy szuper jó szülinapot! – felelte Kate, és a kezembe nyomott egy pohár pezsgőt. 
- Főleg, hogy ma dolgoznia kéne. – szólalt meg a háttérben Miranda, majd sarkon fordult, és otthagyott mindenkit. 
- Ne foglalkozz vele, csak érezd magad jól. – legyintett Kate, és továbbvitte a pezsgős tálcát. 
Lassan elkezdtek szállingózni a vendégek is, és én csodák csodájára nagyon jól éreztem magam. Kár volt az ajtóval szembe ülnöm, mert akár hányszor bejött valaki, és egyből odakaptam a tekintetemet.
- Köszönöm ezt az estét! – szólaltam meg egy idő után, mert láttam, hogy Annie észrevette, hogy az ajtót lesem. 
- Ne nekem köszönd! – vont vállat Annie – Kit vársz? – mosolyodott el. 
- Senkit. – vontam meg a vállamat, majd szinte húzóra megittam a koktélomat. 
- Persze. Biztos megjelenik ma. 
- Egész héten nem volt itt, miért pont ma jönne? 
- Ahaaa. Nem vársz senkit, mi? 
- Kuss! – nevettem rá. 
- Ne aggódj, itt lesz.
- Elhívtad? – néztem rá ijedten. 
- Dehogy. Mondtam, hogy ne nekem köszönd a bulit. 
- Ezt most értenem kellene? 
- Ő csinálta.
- Tessék? 
- Harry kért meg, hogy szervezzek neked valami bulit, hogy felejtsd el egy kicsit azt, ami történt, és érezd jól magad. 
- Miért akarná ezt? 
- Mert törődik veled. 
- Persze. – nevettem gúnyosan – Na jó, én hozok még valamit inni. 
- Oké. 
Felpattantam az asztalunktól, és a pulthoz siettem. 
- Hercegnő? – nézett rám Gale a pult mögül – Mit adhatok? 
- Még egy ilyet. – mosolyogtam rá.
- Nagyon szép vagy, tudod? 
- Köszönöm. Öhm…felírnád nekem? Aztán majd később fizetek. 
- Nem. 
- Nem? 
- Nem, mert ezt én fizetem. – kacsintott rám, mikor letette az italt. 
- Inkább én fizetem, oké? – hallottam meg a hangot magam mellett – Te bízd a vendégekre a fizetést.
- Kösz, de tudom a dolgomat magamtól is. – Gale idegesen pillantott a nemrég érkezőre.
- Nem úgy vettem észre. – a mellettem álló fiú felemelte a kezét, és hessegető mozdulatokat tett Gale felé, aki csak, hogy lecsillapítsa magát, odébb állt. 
- Miért vagy ilyen bunkó vele? – fordultam a fiú felé, akinek egy kendővel voltak hátrakötve szerteágazó, göndör fürtjei.
- Csak mondtam, hogy végezze a dolgát. Nem az a munkája, hogy a vendégekkel dumáljon. 
- Tényleg? – húztam fel a szemöldökömet – Akkor ezentúl én sem beszélgetek majd veled. 
- Hát nem mintha olyan szívesen tennéd. – hajtotta le a fejét. 
- Ezt te csináltad? – gyorsan eltereltem a szót.
- Mit? – pillantott rám. 
- A meglepetés bulit.
- Ki mondta ezt? – nevetett zavartan.
- Annie. – mutattam a barátnőm felé a fejemmel. 
- Azt akartam, hogy jól érezd magad ezen a napon. 
- Eszedbe jutott, hogy ma van? 
- El sem felejtettem. – húzta mosolyra a száját.
- Köszönöm. Ez nagyon kedves tőled. – felemeltem a kezemet, de aztán le is eresztettem. Nem tudom magam sem, hogy mit akartam csinálni, de hozzá akartam érni. – Figyel csak! Nem megyünk egy kicsit csendesebb helyre?

14 megjegyzés:

  1. Wááá, TE JÓ ISTEN!!!! ez a rész nagyon-nagyonjó lett! Remélem, hogy a következőben tisztázódni fognak a dolgok és összejönnek(légyszilégyszilégyszi).
    Imádom a blogod,várom a folytatást!!:))
    Puszi, Niki :)

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Hát ez nagyon kedves volt Harrytől. :))
    Nagyon várom a kövit. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) igen. Harry próbál megint cuki lenni vele :)

      Törlés
  3. Alig várom a következő részt, hogy végre megbeszéljék a dolgokat :D tuti nagyon jól meg fogod írni :) szóval siess vele és remélem hamar össze is jönnek xD

    VálaszTörlés
  4. Mondtam már, hogy imádom Harryt? Hát imádom! xDD Nagyon kedves volt tőle, hogy bulit szervezett Carrienek. Remélem mielőbb megbeszélik a dolgokat és nem lesz belőle veszekedés, mint eddig legtobbször. Nagyon jó volt. Már alig várom a következő részt. Hozd minél hamarabb! xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) most már nem kell olyan sokat várni arra a kibékülésre! ;)

      Törlés
  5. Szia. Ma kezdtem el olvasni a történetedet, de máris imádom *.* Nagyon jól írsz, nagyon várom már a folytatást! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia. nagyon örülök neked :) és annak is, hogy tetszik a történet :)

      Törlés
  6. Ahhh...Imádom Harryt, annyira aranyos.Én se tudnék rá haragudni egy idő után;DVÁROM A KÖVITT!!!!!

    VálaszTörlés
  7. Nem túl sok blog nyeri el a tetszésemet,de ez azért kitesz magáért rendesen.Ez az egyik kedvenc blogom.Imádom ahogyan írsz,egyszerűen magával ragad a történet és ha nem lennének külön részek,vagy befejezett blog lenne akkor nem tudnám abbahagyni az olvasást az egyszer biztos.Nagyon várom a kövi részt.Köszönöm, szerintem mindenki nevében aki olvassa ezt a blogod, hogy elkezdted írni.TÖKÉLETES! :-). <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jajjj, ez nagyon jól esik :) nagyon örülök, hogy tetszik a blogom :) köszönöm a kedves szavakat :)

      Törlés